2011.07.01.

Kicsit el vagyok maradva esemény pedig volt bőven.

06.29. szerda
A délutánt Miki a mamánál töltötte, nagyon boldog volt, hogy most ő mehet és főleg, hogy egyedül! Ádámmal pedig igazán szuper délutánunk volt. Lementünk biciklizni. Tett pár kört a parkolóban és szemmel láthatóan unta, én is untam Majával a hasamon ácsingózni. Ezért elmentünk egy olyan játszóra ahol van kis biciklizésre alkalmas beton (ide még nem ért el az EU szabvány :-D). Nincs messze de három gyerekkel és egy biciklivel szinte a világvége. Most csak kettő volt itthon így elmentünk. Ádámnak tetszett, kicsit tekert aztán csúszdázott, mászókázott, megint tekert és 20 perc után haza akart jönni. Itthon kért vizet és pancsolt az erkélyen. Én pedig élveztem a nagyobb korkülönbség előnyeit. Maja boldogan heverészett a szőnyegen, figyelte Ádámot aki autózott. Nekem pedig nem kellett állandó készültségben azt lesnem, egy kicsi tank mikor gyalogol keresztül Maján. Igazán pihentető volt így az a pár óra. Még egy kis gyerekmunka is belefért, porszívózni akartam, Ádám lelkesen jelentkezett önként, hagytam kibontakozni. Miki este, fürdésre ért haza, nagyon boldog volt, elmesélte, hogy biciklizett (anyunak szobabiciklije van, arra ült föl) és rögtön egymásnak estek Ádámmal. Nagyjából 5 perc alatt bepótoltak minden visítást ami délután kimarat.

06.30. csütörtök
Majával tanácsadásra voltunk hivatalosak. Reggel megcsináltam a levest és a rizst a húst bedugtam a sütőbe, apának megmondtam mikor kell kikapcsolni. Összepakoltam a Leányt és elvonultunk. A buszon kifogtam egy beszélgetős nénit. Ilyenkor igyekszem röviden válaszolni és a testbeszéd összes elemével azt mutatni, hogy megvagyok társaság nélkül is. De a néni nagyon elszánt volt:
- Jaj régen még pólyába voltak beszorítva de "ez", hogy figyel!!!!!! (ez???? talán ő!!! grrrrrr)
Aztán jöttek a sztenderd kérdések, mennyi idős, fiú vagy lány, úgy látszik a rózsaszín fölső nem volt elég feltűnő. Majd mikor a nevéhez értünk, próbálta leplezni a fintort nyelt párat végül illemből kibökte milyen szép név. Folytatásként pedig elkezdte lelkesen mutogatni a lányomnak a mellettünk elhúzó autókat és igazi jó tanácsként hajtogatta, hogy beszéljek a gyerekhez *. Itt vártam az alkalmat, hogy az orrára köthessem már nem vagyok kezdő. De végül is visszaszívtam. Semmi kedvem nem volt a testvérekre vonatkozó illemkérdés áradathoz. Végre elérkezett az ő megállója, leszállt. Éljen, kettesbe maradtunk.
* Egész nap csacsogok a gyerekekkel, Majának a testvérei is nyomják a sódert, nem értem mért lenne boldogabb attól, ha minden busz mellett elhúzó autót (négysávos úton igen sűrű látvány) külön kommentálnék neki. Ha végre kiszabadulok, lehetőségeimhez képest kikapcsolom az agyam, élvezem, hogy más hangok, más dolgok vesznek körül. Ilyenkor szoktam felfedezni mennyi minden változik a városba. És baromira zavar ha egy beszélgetős nénibe botlok. Már annyiszor próbáltam megfogalmazni egy mondatot amivel időben és illendően le lehetne szerelni őket, hisz csak kedvesek akarnak lenni.

Az orvosnál ismét jól megcsodálták 64cm és 6250g ezzel megduplázta születési súlyát.
A délutánt szívesen kihagytam volna. Miki mint valami forgószél közlekedett a lakásba, Ádámot nyúzta, Maja kiságyán csüggeszkedett, felmászott a konyhapultra, 10 perc alatt kipancsolt (vagy megivott?) több mint 1l teát, elárasztotta a tűzhelyemet vízzel.
Uzsonnára összedobtam egy kis kakaós sütit de nem lett az igazi a massza. Nem tudom mit szúrtam el mert sokkal sűrűbb lett mint szokott, alig bírtam elkenegetni a tepsibe, máskor csak simán beleöntöm. Maját szoptattam közben Miki elment pisilni a fürdőig még elért de a bili előtt csőtörést kapott. Jutott az előszobába is (még is csak megitta azt a teát) és még bele is tapicskolt kézzel-lábbal. Gyerek bedob a játszós ágyba másik a kádba, gyors törlés, Mikit lezuhanyoztam közben Ádám szirénázik:
- Ana szeinte ég a hüti! (süti) - és valóban égett.
Lejjebb vettem a hőfokot (már mindegy volt) mire a törölközővel indultam a fürdőbe:
- Kakíta! - Miki áll a kád közepén és mutatja a foltot a kád szélén. Csak egy kis maszat de pont elég ahhoz, hogy a popsiját ki kelljen mosni, közben a kádat is letöröltem. Gyerek kipecázva, rohanás a sütiért, kicsit fekete, kicsit lapos, de a miénk! Hasmenés ellen pont jó lenne.
Ici-pici kedvem sem volt a játszóhoz de gondoltam kint mégis csak jobb lesz. Mire visszaérünk a süti is kihűl. Kemény 20 perc alatt sikerült Mikire fölkönyörögni a ruhát. Izé feladtam a küzdelmet és én öltöztettem, mikor a cipő is rajta volt nekiállt leszedni és kacsalábra felhúzni. Itt majdnem lefújtam a kültéri programot de attól féltem az nekem lenne a legnagyobb bünti. Ismét felhúztuk a cipőt labdát fogtunk és kijutottunk. Reméltem a folyamatosan fenyegető eső a többi anyukát távol tartja, kiérve üres játszó fogadott. Ilyenkor nagyon szeretek kint lenni, sokkal egyszerűbb így szemmel tartani a pihéseket ha Maját le tudom tenni kempingezni akkor időnként még hintázni is tudok. Ööö izé, (lebuktam - pirulva lesüti a szemét) demonstrálom a fiúknak, hogy is kéne hajtaniuk magukat. Elvileg képesek rá de még nem mindig kapják el a megfelelő ritmust. Szóval ilyenkor sokkal egyszerűbb az élet, mert engem nem érdekel, hogy a homoksütit a babaházba osztják szét és "eszik meg" a többi anyuka viszont fintorog, hogy homokos a pad. Persze előtte Mancika a homokozóban ücsörgött, az nem baj, ott nem lett homokos a ruhája. És igen időnként fölállnak az asztalra is, ezért csak akkor szoktam szólni ha halló távolságon belül vannak. Értem én, hogy az még is csak asztal és nem szabadna rá fölmászni de könyörgöm, hol rosszalkodjon a gyerek ha nem a játszótéren? Azonkívül a gyerekeknek megvan a magukhoz való eszük, nagyon jól tudják, hol a határ (és azt is meddig lehet feszegetni). Ha Ödönkének otthon nem szabad fölmászni az asztalra, akkor nem fog, esetleg ha anyu nem látja. De ha időnként a játszón kitombolhatja magát otthon még nagyobb eséllyel nem fog az asztalra mászni, nem lesz érdekes. És baromira utálom ha ilyen dolgokért (nem életveszélyes) más anyuka szól az én gyerekemre. Foglalkozzon a sajátjával.
Magányunk és örömöm nem sokáig tartott, jött a szokásos csapat. Még alig érkeztek meg már telepakolták az asztalt (nem a babaházast) pufi, kockázott alma, kolbászos kifli, fél disznó, sajttál épp csak a frakkba öltözött pincér hiányzott. Nem is értem, hogy hagyhatták otthon??? Az én fiaim ráröpültek a pufis zacskóra Miki begyűjtött egy maréknyit majd megbotlott egy fűcsomóban és teljes testhosszában elterült a homokózóban a pufi röpült minden irányba és ehetetlenül homokos lett. Anyuka ekkor összeszedette vele és kidobatta (én is ezt tettem volna csak még nem értem oda). Miki ezt nagyon zokon vette, egy darabig nem ment a zacskó közelébe. Átmeneti béke honolt a játszón lelkes apukával az összes gyerek várat épített. Már 5 perce eszükbe se jutott enni, mikor anyukák ismét elkezdték előszedni a piknik felszerelést és hívogatni a gyerekeket (közben meg nyivákolnak, hogy a gyerek egész nap eszik, ha hívják persze, hogy eszik). Mondanom se kell kik értek oda legelőször. Igen az én fiaim. Miki megismételte az előbbi pufis jelenetet és én itt untam el végleg a dolgot. Összeszedtem őket, megemlítettem az itthon várakozó sütit és hazamentünk. Jól időzítettem, alig 5 perccel később esni kezdett.
Tegnap délután óta keresek egy új alternatívát a játszótér látogatásra. Egyik kivitelezhető ötlet, hogy korábban megyünk mint ők, a piknikes banda mindig ugyanabban az időpontban van kint. De ha Maja pont akkor alszik ez ugrott. A másik pedig a játszó helyett sétálni megyünk, a fiúk azt is szeretnek. Akkor főleg szaladgálnak. Juj de hosszú lesz még ez a nyár!
Itthon Miki folytatta Ádám macerálását, majd a nap folyamán először 10 percig egyedül, békében játszott. Szerintetek mennyire érdekelt, hogy apa fehérneműs fiókját pakolta tele játék poharakkal és tányérokkal? Mikor végzet Ádám hívta játszani, autóztak. Aznap ez is először fordult elő először együtt játszanak, igaz a legnagyobb, leghangosabb autókkal versenyeztek föl-le a nappali parkettáján de még csak 6 óra volt és picit sem érdekelt a szomszédok nyugalma.

Az estét Maja színesítette aki csak 9 óra és a sokadik pót vacsora után volt hajlandó elaludni de legalább ez így is maradt fél 4-ig és 5-kor már hajlandó is volt vissza aludni a közte lévő időt inkább hagyjuk. Fél 7-kor megint Majára ébredtem és döbbenten vettem tudomásul, hogy a kis pasik még alszanak. Ádámot 7 után én ébresztettem, jött értük a papa, a mamánál töltik a hétvégét. Legalább pár napig megúszom a játszóterezést. :-)))