2011.07.18.

Tegnap valaki elcserélte a fiaim. Vagy csak szimplán dühöngős napjuk volt, nem tudom. Szerintem egyáltalán nincsenek nálunk katonás szabályok és regulák ezzel kapcsolatban már rég feladtam szinte minden nevelési elvem, nálunk csak az tilos ami életveszélyes. Az én gyerekeim roppant korszerű nevelésben részesülnek, önállóan gondolkodnak. Tegnap például bármit kértem semmit sem tettek meg.
Reggel szokás szerint korán kelt a csapat. Hogy a szomszédok alhassanak, összeszedtem őket és kitelepültünk a játszóra, még jó hűvös volt, a korai időpont miatt sehol senki. Vittünk motort váltva gurultak vele. Egy darabig minden rendben volt de aztán elkezdtek a dombról legurulni. Megkértem őket, ne tegyék mert Maja a domb aljánál kempingezett. De az a domb nagyon piszkálta a fantáziájukat. A kismilliomodik kérés után Ádám ismét a domb tetején starthoz készülődött. Elindultam, hogy elkobzom a motort, ahogy előzőleg megígértem szabály szegés esetére, ő meg elszaladt motorostul! Sikerült utolérnem. Itt Miki kérte el a motort és megígérte, hogy nem gurul a dombról de azért csak fölsettenkedett. Megkértem az úton kísérje le a járművet és bár fél szemmel folyamatosan lesett, mikor ülhetne rá mégis de megtette, szépen lekísérte. Jól meg is dicsértem a szófogadásért. Ádám vérszemet kapott, ő is le akarta a kísérni a motort, a fedőszöveg ez volt. De csak annyi változott, a füves rész helyett az úton gurult le. Itt fogyott el a cérnám és hazaparancsoltam őket pont ahogy előzőleg megígértem. Ádám visítva maradni akart. Én is maradtam volna de a következetességet a szomszédok kedvéért sem fogom föladni. Ha beígértem a büntit, azt meg is teszem. Mivel még mindig nem volt 8 óra a lépcsőház felvisításáért beígértem egy hideg zuhanyt, így sikerült csöndben felvonulnunk.
Maja is szívesen maradt volna így az ebéd előkészítése közben hozzá rohangáltam és fél óra küzdelem után végre elaludt.
Közben a fiúk almát kértek amik 20 perc múlva a ruhásszekrényből a kabátok és ágyneműk közül kerültek elő. Csak remélni merem, hogy nem maradt bent kóbor darab. Ma szekrény pakolást terveztem közben felmérem a károkat is.
Végre az ebéd abba a stádiumba ért amikor rotyog nélkülem is, közben nagy nehezen 9 óra lett. Gondoltam kirakom őket az erkélyre tombolni. Az első vödör vízzel kiértem baj nélkül, megkértem őket, hogy maradjanak a szobába amíg a másikat hozom. Mire visszaértem Ádám vizes lábnyomaival volt tele az erkély és a nappali. Lefújtam a fürdést. Aztán saját érdekemben (és a szomszédok nagy örömére - kaján vigyor) 20 perc múlva kiengedtem őket. Semmi szokatlan, több víz kint mint bent, az erkély alatt csak esernyővel lehetett közlekedni és visítás, visítás, visítás. Aztán egyszer csak WC pucolás közben Ádám ront be a fürdőbe:
- Miki bejitt egy moto! - Miki a csónak közepén ül a motorján.
Itt kezdett el megfogalmazódni bennem ha délután apa nem viszi el őket játszóterezni (vagy bárhová) akkor felmondok. De elmentek. Apa hazaért a munkából és elmentek a pihésekkel sétálni, az állomásig meg sem álltak.