2011. július 29., péntek

2011.07.29.

Pihés fiaim ismét a dédinél raboskodnak, extra kínzásként palacsintát kell enniük. Szörnyű sora van a dédunokáknak. (mély sóhaj - pedig cserélnék velük)
Kihasználva a csendet megpróbálom összeszedni a héten elmaradt írnivalóimat.

Maja úgy döntött, hogy lesz ami lesz ő anyatejen fog felnőni. Minden nap megadom a lehetőséget, felkínálom az aktuális betevőt de ő oly kitartással áll ellen, hogy egy ostromlott város védői megirigyelhetnék elszántságát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a héten némi reménysugárral áltatott: pár napig uzsonnára megevett, bár nem túl lelkesen, egy egész barackot két összemorzsolt babakeksszel. Összeszedtem a bátorságom két napja ebédre megkínáltam egy kis répapürével némi barackkal ízesítve, ha a kezébe adom a tányért tutira a fejemre borítja. Tettem bele egy kis babakekszet, így már nagy kegyesen elfogadta. Még tegnap is egész jól ment a répaevés, kb két egész evőkanálnyit hajlandó volt "elpusztítani" de ma 4-5 falat után, egyértelműen kirakta a "vidd innen táblát". Ez a gyerek mikor lesz hajlandó emberi kosztot enni, fogalmam sincs. A hónap elején vettünk egy fél kilós kiszerelésű tejpépet, talán 31-ig sikerül elfogyasztani a felét. Már csak halkan súgva jegyzem meg ez az egyetlen amit ha kis mennyiségben is de szívesen megeszik.
Viszont ha én eszek azt szinte kinézi a számból. Pedig kötve hiszem, hogy tudja mire jó a kifli, mikor a túró rudihoz értem szabályosan rágott, miközben bámult. Tény, hogy a rudit ő kapta de ilyesmit még csak feldolgozott formában ehet, vagyis rajtam keresztül.
Az egyetlen dolog ami lenyűgözi az a kanál. És nem tudom másikkal kicselezni, az kell ami a kezemben van.
Néhány képpel illusztrálnám hogyan is étkezünk:
Meglátja a tányért: - Jaj már megint!
Az első falat után: - Örülnöm kéne?
Evés után: - Akkor most adsz már tejet?
Amúgy bármilyen mennyiségű és minőségű papírt szívesen fogyaszt, a játszón a füvekkel is boldogan kísérletezik.

Hétfőn a fiaim a sokéves átlagnál is hangosabbak voltak hiába kértem, fenyegetőztem, büntettem csak és kizárólag futva, dübörögve közlekedtek és ordítva beszéltek ha épp nem egymást püfölve visítottak. Még arra is volt idejük, hogy az autóságy mindkét sárvédőjét szétugrálják. Menthetetlenül eltörött. A törés széle éles és balesetveszélyes. Ezek után mikor a két legzajosabb járművel a lakás teljes hosszában autóversenyest játszottak, együtt, békében, már picit sem érdekelt a szomszédok nyugalma. Nálunk csak a szőnyegen lehet autózni de egy kezemen meg tudom számolni ezt hányszor sikerült betartani. Sajnos, tény a parkettán (nincs alatta szigetelés) végig guruló autó két emelettel arrébb olyan mintha valaki épp elbontani készülne a házat. A szomszédnak joga van nem az én fiaimat hallgatni egész nap nekik meg joguk van játszani. Már azon gondolkodtam, egy táblázatba elkezdem strigulázni a "ne dübörögj/szaladgálj/ordíts" típusú mondatokat és mivel ezt az egészet a szomszédok miatt csinálom bizonyos számú strigula után díjat kérek a szomszédoktól. Szerintem év végére meg lenne a családi házunk ára. (kaján vigyor)
Délután eljött a barátnőm a lányaival és 3 db lufival. Maja rózsaszínt kapott. :-) El tudtok képzelni 5 (igazából 7 de a két kicsi még nem járóképes) lufi után futkározó gyereket? :-DDD Igazán nagyszerűen szórakoztak és fürdés után megtörtént a csoda az én két fiam bedőlt az ágyba és elaludt. Semmi inni kell, pisilni kell, lármázni kell egyéb hasfájás, csend volt és durmolás. Vérszemet kaptam, másnap kivittük a lufikat a játszóra, kis pihések föl-le futkostak lufival vagy nélküle, keregetőztek, fogócskáztak és este ismét bedőltek az ágyba. Az első utamba eső boltba beszerzek egy zsák lufit! Mert semmi sem tart örökké a lufi pedig különösen nem. Ádám először Miki lufiját durrantotta ki egy műanyag késsel, aztán a játszón ráfeküdt a sajátjára, Majáé pedig a harmadik napon végelgyengülésben kilehelte levegőjét.

Szerdán csodaszép idő volt, a játszótér is megélénkült. Hintáztatás közben egy anyuka élénken érdeklődik tőlem, hogy tényleg kistesót várunk. ??? Mert valakitől azt hallotta, hogy decemberre várjuk a gólyát. Várjuk persze az unokaöcsémet de nem én leszek az anyja (értelem szerűen:-))). Pislogtam egy darabig a dolgon. Tény, hogy még van hasam amíg szoptatok nem is foglalkozom a kérdéssel, már csak azért sem érzem sürgetőnek a dolgot, mert Maja egy hetes kora óta fel tudom húzni a 27-es farmerom, a többi meg majd ráér. De ki terjeszthet ilyet? Igazán kíváncsi lennék, mert a játszón én max játék csere-bere ügyben beszélgetek, illendőségi kérdésekre is röviden válaszolok. Ha épp egyik gyermekem sem tart igényt a figyelmemre bámulom a felhőket és élvezem, hogy hallom a gondolataim. Antiszociális vagyok na, nincs igényem alkalmi játszótéri ismerősökkel a gyerekeim fejlődési szakaszait kitárgyalni és az övékre sem vagyok kíváncsi.

Gyerekszáj:

gumikucor - gumicukor (Ádám)

Vacsoráznak, már kész a szalámis a kenyér mikor Miki visít:
- É ües kenye kée! (én üres kenyeret kérek)
- Szeinte fodí me! (szerintem fordíts meg) - vágja rá Ádám a férfiasan gyakorlatias választ.

Miki szalad pisilni a fához, kicsit ácsorog, koncentrál:
- Ne műűűködiiiiiiííí(k)!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése