Miki tud egyedül enni, ezen a téren sokkal ügyesebben és gyorsabban fejlődött mint Ádám. A bátyához képest hamar a saját kezébe vette a kanalát és így az ebédje sorsát is. Rövidesen kifejezetten tiltakozott az etetés ellen. Persze most már zsiványkodik és ha olyanja van, nyújtogatja a tányérját:
- Anya segí neke! - mérlegelek van, hogy csak összekotrom, így jobban hozzáfér de ha csak pár falatról van szó, megetetem, gyorsabb mint nyöszörögni rajta.
Ma reggel zsiványkodni volt kedve, Ádám pedig önként jelentkezett segítségnek. Én a háttérből morfondíroztam, hogy mivel járok jobban ha
sodródom vagy ha közbelépek. Aztán arra jutottam, hogy nem lépek közbe, mert Miki elzavarja a bátyját, ráérek akkor rendet tenni. Az eredmény végül engem is meglepett: Miki szépen elfogadta Ádám segítségét, kicsit bohóckodtak közbe, főleg mikor meglátták a fényképezőgépet. Azért remélem ebből nem lesz rendszer.Ádám ma elégedetten nézegette a mézeskalácsházikónkat és teljesen komoly arccal megígérte, hogy nem fogja megenni. Pillanatnyilag számára elérhetetlen helyen van, így ez nagyon valószínű :-)
Ma este Ádám "olvasta" a Piroska és a farkas című örökzöldet. Mi Mikivel ültünk körülötte és hallgattuk. A mese lényegében abból állt, hogy a képek alapján elmesélte amire emlékezett, nagyjából minden harmadik szó felismerhető volt. A legnagyobb meglepetés, hogy a nagyinak álcázott farkas és Piroska párbeszédét szinte pontosan elmondta nem tisztán de pontosan. Még a végén tényleg beszélni fog egyszer :-DDD
Nagyon unom már a cukor diétát. Ma odáig jutottam, hogy elővettem a szakácskönyvet és süti recepteket olvastam. Azt szabad, korlátlan mennyiségben. Eredetileg a családnak akartam sütni, de ma túl nagy lett volna a kísértés, éreztem nem érném be egy szelettel, inkább nem sütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése