Mért lepődöm meg újra és újra a pasik lassú felfogásán? Ma reggel készülünk oviba, mint egy éve minden hétköznap reggel, pihés fiaim 10 perc alatt fejenként tízszer (!) kérdezték meg:
- Hova megyünk?
- Megyü obiba? (oviba)
A 15-nél eluntam a válaszolgatást.
Mióta van ez a cukor diéta, folyamatosan ennék valamit, mindegy mit csak sok legyen. A teáról letettem, úgy ahogy van, cukor nélkül borzalmas íze van, inkább iszok vizet akkor tudom milyen ízre számítsak. Az édességek kerülése sem okoz akkora problémát mint hittem, az egész csak önfegyelem kérdése. De a kenyér és a fehér liszt az kemény dió. Megpróbálok keresni valami gabonafélét amivel kiválthatom, a hátralévő időben mégsem élhetek rizs, krumpli hús variációkon.
Valamint elkezdődött a vizesedés, még nem veszélyes de az ujjaim már kezdenek virsli formát ölteni. Előkotrom a csalánteát, először csak a dobozt nézegetem, majd ha már durvul a helyzet rászánom magam a fogyasztásra is. brrrrrrrrrrrr
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése