Hétfőn délután összeszedtem a csapatot és lementünk a játszóra. A kimerítő délelőtt után erre a programra vágytam legkevésbé de Ádámnak nagyon hiányzik az ovi és főleg a mozgás. Leparkoltunk a homokozónál, kiadtam, hogy itt most mindenki úgy dübörög, ordít, szaladgál ahogy akar. Nem történt semmi szokatlan volt csúszdázás, kb fél órát hintáztak, szerencsére egyszerre, időnként összevesztek ki hol traktorozik. Ádámot egészen pontosan 4.512-szer kértem meg, hogy ne dobálja a traktorját, az utolsó dobásnál letört róla a kotrólapát. Nem mert sírni csak magába roskadva ült a padon pár percig. Hazafelé a törött lapátot is hozni kellett.
Itthon mintha mi se történt volna, folytatták egymás nyúzását és a tombolást.
Tegnap megint orvosnál voltam de most a szokásos havi szűrésen. KÉPZELJÉTEK dokibácsival a kapcsolatunk komolyodik: már felülről is megismer :-DDDDD Beléptem és rögtön a cukromról érdeklődött, elmeséltem, megerősítette amit a Klinikán a dokibácsi mondott, ő is melegen ajánlotta a későbbi rendszeres cukorszűrést, mert gyakran a terhességi cukor előjele egy évekkel később kialakuló 2 típusú diabétesznek (hú de hivatalosan írtam :-D). Jelen állapotomra azt mondta, hogy kémiai diabétesz vagyis nem vagyok cukros, de ha terhelés ér rögtön felugranak az értékek a határra. Valamint már arra is emlékezett, hogy van két gyerekem, bár ismét megjegyezte, hogy nem látszik rajtam (tetováltassam a homlokomra?). Kapcsolatunk komolyságát jelzi, hogy két hét múlva megint látni akar, már csak egy hely van a kis könyvemben, fogalmam sincs utána hová fognak irkálni. Vissza van még egy vérvétel, három hét múlva pedig megyek UH-ra és NST-re, szerencsére ezt a két vizsgálatot a Klinikán végzik és kaptam egy napra egymás utáni időpontokat.
Úgy látszik szeretem a kihívásokat, minden terhességgel ki kell próbálnom valamit. Ádámmal a toxémiát, azóta sem volt 120 fölött a vérnyomásom, szerencsére csak a végére lett komoly. Nem veszélyes csak több odafigyelést igényelt és sómentes diétát. Mikivel nagyon komolyan keményedtem és szerintem ez a cukor dolog is ott lebegett de az érvénytelen terhelés miatt nem derült ki. Most pedig itt van nekem a cukor diéta, le vagyok tiltva cukorról, lisztről, tilos a szőlő, banán, tejet, tejterméket csak kis mennyiségben. Ez a legnagyobb bánatom! Most nincs semmi nagy kedvencem de az utóbbi pár hétben szívesen iszom tejet vacsorához vagy vacsora helyett, és ha már iszom lecsúszik 4-5 deci. Na erről is le kell mondanom. Valamint a vizesedés miatt a sót is vissza kell fognom. Na nem baj csak legyek újra egyedül a testemben, rögtön egy nagy pohár tejjel ünneplek :-)))))))
Dicsekszem! Ide nézzetek milyen szépséges virágot kaptam a pasikáimtól, olyan édesen jöttek puszit adtak hozzá.
Ádám szereti amit főzök és ennek hangot is ad. Mióta ovis és a hétvégén gyakran jár a mamákhoz ritkán eszik itthon. Ha látja, hogy apa részét rakom a hűtőbe, sóvárogva kérdi:- Anya hagysz neke is? Anya majd főző neke is? - hozzá kérőn pillog a nagy szemeivel.
Most a héten itthon van és olyan boldog, hogy minden nap én főzök. Ma a krumplis tésztából kétszer is repetázott.
Az itthon lét egyéb tekintetben nem ilyen idilli. Lényegében nem mondanám betegnek, mert csak az orra folyik a köhögés már elmúlt, láza nem is volt. Ezért a kedve mondhatni kicsattanó és olyan mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Megszokta az ovis ritmust, a mi társaságunk neki már unalmas. Nagy probléma az is, hogy ami az oviba nem hangos, az itt igen. Egész nap szirénázik, fékez, nem annyira hangos inkább a frekvenciától áll fel az ember haja, szaladgál(na), ugrál(na), kirúgja a ház oldalát. Miki természetesen szorosan utána. Ezek csupa olyan dolgok amik az oviba nem okoznak akkora problémát mert a szomszédba is megy a móka de itt a rakás csendmániás között? Egész héten várom, hogy az egyik bekopog, de akkor nagy mosollyal beinvitálom és megkérem szórakoztassa őket amíg én elkészítem az ebédet mert addig kimenni sem tudunk. Kíváncsi lennék meddig bírná az oroszlánbarlangba :-DDDDDDDD
Apa tegnap új papucsot kapott. Természetesen rajta kívül még ketten örültek az új darabnak. Mindenki felpróbálta kicsit. A gond ott kezdődött mikor apa elment Ádámmal és Miki egyedül maradt a papuccsal, micsoda kísértés. Felhúzni még ment, a 23-as lábára felfeszegette a 46-os papucsot, természetesen kacsalábra, majd megpróbált benne lépkedni, a harmadik orra esésnél megkértem, tegye vissza a helyére. Majdnem leesett az állam mikor elsőre szót fogadott és pontosan oda tette a papucsot ahol találta. Ma apa dolgozik, a papucs tehát szabad préda, reggel rá is csaptak. Először csak zenéltek a talpán görgetett autónak nagyon jó hangja volt. Aztán kis egyezkedés után elosztották melyiket ki húzza fel (de jó, hogy apának két lába van), majd ketten álltak bele egyszerre és jött az orra esés. Itt elkoboztam, most a szekrény tetején várja a valódi tulajt. Minden csoda három napig tart csak addig kell túlélni.
Miki valódi minimacsó. A pórázon vezetett kicsi és közepes kutyáktól nem fél, néha még barátkozni is megáll. A gondot a kerítésen belüli ugatós kutyák okozzák mérettől függetlenül, ilyenkor ha nem fogom képes átrohanni az út túloldalára. Aztán pár ház távolságból visszafelé már bátran ugat. Ezt a helyzetet nehezen kezelem mert én minden kutyától félek és így nehéz meggyőzően azt mondani: nem bánt. A gyerek meg nem hülye és szavak nélkül is leveszi a jelzéseimet. Ádámnál ez nem okozott gondot ő vakmerőségért kétszer állt sorba :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése