Képzeljétek a dédimama elkunyizta a fiaim. Apukám reggel jött értük azóta tök csönd van a házban, már már túl nagy csönd. Mikit kicsit nehezen engedtem mert ma reggel folyamatosan köhögött de láztalan és jókedvű volt. Ráadásul 3 hete folyamatosan a dédihez akar menni, egész héten ezt a napot várta. Elküldtem a gyógyszereket, mamának mindent elmondtam, ő így is bevállalta. A lelkére kötöttem ha bármi van, hozzák haza őket.
Nagy pihenést terveztem mára de végül is apával kettesben (emberemlékezet óta nem volt ilyen) besétáltunk a városba és megvettük a fiúk karácsonyi ajándékát. Szépen nyugisan körülnéztünk, nem siettünk, nem rohantunk, nem várt itthon senki csak Leó. Olyan jó volt és nagyon furcsa. A délutánunk is csendesen telt én filmet néztem, közben összedobtam egy tortát. Élveztem, hogy nem kell rohannom, ha lerakom a kanalat ugyanott megtalálom. A forró edényt nem kell dugdosnom. A torta szép lett, a többi holnap kiderül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Rég jártunk erre,de azért itt vagyunk.
VálaszTörlésA cikk amit olvastál,ehez hozzá sem tudok szólni.....
Gyerkőcöknek jobbulást!!!
És írigykedem hogy kettesbe voltatok apával,és nem kellett száz felé figyelned,és minden után kapkodnod.Na puszi:Beus