Már rég akartam mesélni de assssszem már említettem milyen szétszórt vagyok, szóval kb két hete azt álmodtam lányom született. Ébredés után az első gondolatom az volt, hogy ez csak vágyálom. DE! Mikit nagyon lánynak vártam, a vége felé kétszer is azt álmodtam fiam lesz, édes szívem üzent nekem. Valamint még egy tény: Hudini felfedezése előtt egy héttel azt álmodtam terhes vagyok, majd reggel megnyugodtam, álom volt. Egy héttel később kiderült az álom valóság. Szóval ő már egyszer jelezte nekem érkezését. Talán mégsem vágyálom volt. Azért még nem kezdek vad rózsaszín ruhagyűjtésbe.
Ma ultrahangon voltunk Hudini meg én, kettesben. Az orvosnak még vetkőzés előtt szóltam, hogy én nem akarom tudni a titkot. Tudomásul vette és a monitort sem fordította felém, smucig pedig minden másra kíváncsi lettem volna. Cserébe igen alaposan megnézett mindent, jól összekente az egész hasam (már igen nagy felületről van szó), baba paraméterei jók, a méhlepényem kicsit fedi a méhszájat. Ez nem olyan jó. Még változhat, a következő UH-n megint megnézik, ha vérzést tapasztalok azonnal futás a kórházba. Viszont ettől még lehet sima
szülésem. Megkérdeztem, a feje lefelé van, engem ez érdekelt a legjobban, igaz több mint egy hónapja rugdossa a bordáim, pont ott ahol a bátyjai is kalimpáltak. De azért jó volt a megerősítés, nagyon bízom benne, hogy már ebben a pozícióban marad a méhlepény sem zavar be és egy gyors, sima szülésünk lesz. A fiúk olyan ügyesek voltak, remélem ő sem akar semmit extrázni.
Miki tegnap felfedezte az asztal alá rejtett éjjeliszekrényt. Ki is rámolta. Talált benne néhány régi játékot, ezeknek újként örült, meg egy adag leselejtezett bankszámlakivonatot. Először nagy gonddal beterítette vele a nappalit, majd a rumli közepén olvasgatni kezdett. Mindezt roppant komoly arccal.
Akkor Maja? :)
VálaszTörlésÖsszeszedem a kinőtt lányruháinkat...
Ne kapkodj vele :-)))
VálaszTörlés