2010.11.19./2.

Ma hallásvizsgálaton voltunk Ádámmal. A doktornő és az asszisztensnő sem lett a szívem csücske, ennél türelmesebb és gyerekcentrikusabb orvosokhoz vagyok szokva. Tény, hogy Ádámba nem tudom mi ütött mert úgy kellett noszogatni minden lépésnél. Egyáltalán nem tetszett neki sem a hely, sem az egész macera. A fülhallgatós vizsgálat teljes kudarc, a hangszóróknál már mutogatott de közben sokkal-sokkal jobban érdekelte a háta mögött lévő játék kupac. A műszeres vizsgálatok után mentünk az orvoshoz (itt kellett volna kezdenünk de ezt senki nem mondta) aki ismét próbálkozott a hallásteszttel. Ádám nagyon lassan értette meg mit is várnak tőle. Ezer bocs nem szoktam itthon ilyen spéci vizsgálatokra felkészíteni. Kérdezték, hogy másban is ilyen lassú, végül is ha belegondolok, igen. Lassan eszik, lassan öltözik, szuttyog, matat, főleg ha nem kedvére való a feladat. Mozgásban viszont ügyes, pillanatok alatt fönt van bármilyen mászóka tetején.
Ami villámcsapásként ért: középfülgyulladása és arcüreg gyulladása van. Egész héten láztalan, kifejezetten virgonc, étvágya jó és sem a fülét, sem az arcát nem fájlalta. Kaptunk antibiotikumot, nem túl lelkesen de kiváltottam. Bízom benne, hogy ha a szakorvos szerint szükséges akkor tényleg indokolt és kaptunk egy gyógynövényes köptetőt. Ezt megszavaztam Mikinek is, mert ő ma kezdett igazán köhögni, részben ez miatt délután nem is aludt.
A vizsgálat végeredménye: a gyerek valószínűleg jól hall, ez a betegség most bezavarta az értékeket, jövő héten újra várnak akkor megismétlik az egészet.

Ádám a logopédustól szokott kapni házi feladatot. Tegnap színezős volt a soros, egy piros ceruzával kezdte vastagon befedni az egész képet én meg igyekezetem legyőzni a kísértést és nem színeztem bele. Pedig én nagyon szeretek színezni.

Miki tegnap szokás szerint segített főzni, közben elkunyizta a tejfölös poharat. Utána szőnyeget is pucoltunk :-)

Délután épp befejeztem a konyhai ténykedésem, alig vártam, hogy leüljek, Miki áll elém fülig érő szájjal és ártatlanul pillogó szemekkel (hatalmas szempillái vannak).
- Anya kéek kukojiiiii! (kérek kukoricát) - ilyen kérésre már vettem is elő a serpenyőt és pattogtattam egy adag kukoricát.

Magamról kicsit: taknyos vagyok, nem kapok levegőt, rosszul alszom. Egyébként pedig kezdek hasonlítani Gombóc Artúrra, kivételesen nem a csokievésre gondolok. Az alakomat röviden úgy jellemezném: könnyebb átugrani mint megkerülni pont mint Gombóc Artúrt. Gondolom aki már volt pocakos tudja miről beszélek.