2010. november 15., hétfő

2010.11.15.

Kicsit el vagyok maradva de most igyekszem pótolni. Megdöglött az egerünk (nem a Leó hibája) és most csak a laptop egerét tudom használni, azt meg nem szeretem, béna vagyok vele és kijelölgetek olyanokat amit nem akartam.

Most kicsit magammal és a nyavajgással kezdem. A pocakom egyre jobban akadályoz a rutin feladatokban, a mosogatóhoz csak féloldalt tudok odaállni. Szerencsére ezt a problémám julis megoldja, nekem csak pár kézzel mosandó edény marad. A zoknihúzás komoly kihívás minden reggel. Valamint pár nap lelki felkészülést igényel a pedikűr és a hajmosás. A hajmosás különösen nehézkes mert a kádba behajolva szoktam végezni és ebben a pózban a pocak nagyon húz, amitől fáj a derekam. De ha beállok a kádba mire végzek a hadművelettel úszik az egész fürdőszoba. Cukor ügyben haladok, hétvégén zserbót sütöttem én csak a széléből haraptam egyet megkóstolni, a többit kis családom önfeláldozóan eltüntette. Ami nagyon nehéz az a LISZT. Tudom, hogy valamennyit ehetek napi szinten de azt nem, hogy mennyit. Holnap megyek megint a Klinikára, remélem tudok beszélni a dietetikussal, ha nem akkor magánnyomozásba kezdek. Nagyon hiányzik a kenyér, a tészta.

Miki hétvégén egyedül volt itthon, elkápráztatott minket néhány új ruhakölteménnyel.

Öltözzünk rétegesen Ádám rövidnacija és alsója van rajta.

Mire jó az edény fogó kesztyű?

Karib tenger kalóza, vagy a fürdőkádé? (zserbó evés után)

Este nagy hajvágást rendeztem, ez nálunk egyenlő az élve nyúzással. Miki már a kádba mászás közben ordítani kezdett, ez így is maradt a törölközésig. Akkor megállapította a tükörnél, hogy csinos lett az új frizurája. Utána mint egy elárvult veréb ücsörgött az apja ölében. Ádám nagy mellénnyel ugrott a kádba, hogy ő nem fog sírni, a harmadik csíkot húztam a nyíróval, mikor rázendített, innentől kezdve még a fejét is alig bírtam a megfelelő irányba tartani. Nála tényleg nem értem a visítás okát egy éves korától tavaly nyárig soha semmi baja nem volt. Szépen tartotta a fejét, 3 perc alatt kész volt a hadművelet. Ó régi szép idők!

Ádám taknyos és köhög, kapott egy hét beteg szabadit. Reggel amíg az ebédet készítettem szétkapták a lakást. Összeszedtem a csapatot, elmentünk az oviba, ma van az ebédbefizetés, utána boltba mentünk. Vásároltatok már két gyerekkel? Vittem listát (mindig viszek) így azt is vettem amit kellett. Miki ült a kocsiban vele nem volt sok gond, de Ádám végig mint akit felhúztak pattogot, cikázott. Szoktam látni, hogy a kicsi az ülésben a nagy a kosár részben ül de erre engem nem visz rá a lélek. Bocs de a gyerek átgyalogol mindenen nem ültetem oda ahová a kenyerem rakom. A bolt után még bementünk a cipőboltba Ádámnak bakancsért, ez a program tetszett neki, szeret vásárolni. Kettőt vittem felpróbálni, a másodikba beleszeretett. Itthon gyors ebédmelegítés és most már csönd van és béke. Lassan a magnézium is kezd hatni. Az utóbbi napokban alig és rövid időre keményedett a hasam, ez a mai program kicsit sok volt. Ha jól hallom kuglófom kisebb mazsolája fölébredt, kezdődik a délutános műszak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése