2012.01.30.

Ádám ovis tortáját alkottam. Az én legnagyobb szemem fénye Villám McQueen tortát kért. A feladat nem lehetetlen, egészen jó fényképes leírás van hozzá a neten de a tökéletes eredmény csak és kizárólag marcipánnal érhető el. Ádám nem szereti a marcipánt. Hiába ovis torta, hiába lesz ott rajta kívül kb 20 gyerek aki szereti én Ádám kedvében akartam járni. Tehát nem küzdök a marcipánnal ha tudom, hogy úgyis a tányér szélére túrja. Alternatív ötletként felmerült, hogy a sima tortára kap egy marcipán McQueen figurát. Az ötlet jó volt de nem kivitelezhető mert a kis barátunk jogdíjas termék és egy 5-8 centis figura ára marha drága lenne így a helyi marcipánosok nem foglalkoznak vele. Természetesen van piros autó dögivel, sőt egy helyen még Tőtikét is találtam de az nem Villám. Az én fiam pedig Villámot kért. Ekkor jutott eszembe a játékos doboz, abban van Villám McQuenn, több méretben is. A megfelelő darabot elcsórtam, elmostam. Aztán arra gondoltam még se legyen csak egy sima torta, legyen belőle versenypálya. Így született meg az alábbi mű.
Az aszfaltozás valamivel simább lett mint McQueen első próbálkozása Kipufógófürdő főutcáján. Mentségemre nem vagyok cukrász, valamint alkotás közben Maja épp a kapaszkodva járást gyakorolta, kapaszkodónak pedig pont a lábamat használta. A képen nem tudom mennyire érvényesül de egy kicsit döntött a pálya mint az amerikai versenypályákon. A nézőket szimulálandó drazsét akartam rászórni de Ádám Maja tortájáról is letúrta így ezt kihagytam. Csak McQueen és a pálya.
A remekmű elkészült, már csak olyan aprócska logisztikai problémám akadt, hogy hogyan jut el az oviba. Reggel három gyerekkel és egy tortával esélytelen. Ha elviszem először a fiúkat és visszaszaladok a tortával előfordulhat, hogy Miki meglát és haza akar jönni. Ez sem jó. Délután összeszedtem a lányt, a tortát és így indultunk el az oviba, éjszaka ott is állhat a hűtőben. A lépcsőházban összefutottunk a szomszédbácsival aki szintén indult és felajánlotta, hogy elvisz az oviig kocsival. Így nagyon kényelmesen, gyorsan és épségben sikerült a szállítás. Valószínűleg igen bajos lett volna az út Majával a hasamon és a tortával a kezemben. Az ovi kapujában a tortát átvette a gondnok néni és ő segített bevinni a konyháig. Vannak még segítőkész emberek!
Azt az egyet sajnálom, hogy nem láttam Ádám arcát amikor meglátja a tortát. Itthon reggel csak fényképről tudtam megmutatni, tetszett neki. És végül is jó, hogy a torta már az oviban volt így nem kellett kétszer elcaplatnom ebben a hidegben Majával.

Kiváltságos helyzetéből adódóan Majának jutott a kimaradó részek eltakarítása, röviden meózás.
Itt még csak szolidan csokis.
Így nézett ki utána. Lemostam, átöltöztettem és én is átöltöztem.

Mire jó egy halom papír reggel 6-kor?