- Maja 7150g és 69,5cm
- Ádám 19kg és 114cm (én 8 évesen voltam 17,5kg hi-hi-hi)
Maja pöttyeit megmutattam a mi dokinéninknek is aki egy másik kiütéses betegségre gyanakodott. Lényeg az, hogy tuti nem tejallergia, szerinte is nyugodtan visszavezethetem a tejet az étlapra.
Ádám 6 éves oltást kapott. Már pár nappal előtte itthon elkezdtem felkészíteni, 18 hónaposan kapott legutóbb. Akkor nagyon bátran egy hang nélkül túlestünk rajta. Bíztam az én komoly nagy fiamban, hogy ez most sem okoz problémát, elmondtam, hogy szúrás lesz és kicsit fájni fog és azt kértem tőle ne rántsa el magát, sírni lehet. Eljött az idő, Ádám odatartotta a karját a fejét elfordította és egy hangja nem volt. Pedig láttam az arcán, hogy fájt neki és meg van szeppenve. Az egész rendelő őt dicsérte, micsoda kemény legény. Választhatott az ajándékos zsákból, Majának is választott egy rózsaszín 5 szemű(!) cicára hasonlító lényt és kapott egy oklevelet.
Még a rendelőben le akartam kezelni a szúrást, akkor azt mondta nem fáj nem kell. Elindultunk és a buszmegállóig többször is elmondta, hogy fáj a keze, meg kellett várnia amíg hazaérünk.Délután hazahoztuk Mikit az oviból és szokatlanul csendes délutánunk volt. Nem, azért még mindig nem sakkoznak de egy egész délutánt eltöltöttünk szaladgálás, nyivákolás, egymás macerálása nélkül. Játszottunk boltosat, amíg Maja hagyta, aztán Királylány úgy döntött, hogy az este hátralevő részét az ölemben ücsörögve hajlandó csak eltölteni, a fiúk pedig a konyhámban kezdtek "főzni" részben az ő edényeikkel, részben az enyémekkel. Ádám a citromfacsarómat szabályosan kölcsönkérte és mikor végzett, a megállapodás szerint visszatette a helyére. Miki közben pár fedőt behordott a gyerekszobába, Ádám egy konyharuhát is kölcsönkért, majd használat után, pont az előszoba szőnyegen hajtogatta össze. Nem szóltam, majd kimosom, olyan jó volt közel 2 óra béke. Mikor megkértem őket a szobába szállított konyhai cuccok is visszakerültek a helyükre és csak a vacsora osztással kezdődött a szokásos cirkusz. Ez nem annyira a fiúkon múlik, ők inkább csak kapnak az alkalmon. Amikor apa délutános a vacsora-fürdés program kész rémálom. Maja nem akar egyedül maradni de ha ő van a karomban nem tudok vacsorát készíteni. Ha a lábamra ülve ordít szintén nem tudok haladni. Szóval beültetem az etetőszékbe, ő ordít, vacsora előtt már nem szeretem keksszel tömni, a fiúk felpörögnek és vagy föl-le rohangálnak vagy az asztalt verik. Gyorsan elkészítem a tejbegrízt, amíg hűl összedobom a fiúk szendvicsét, kiosztom a tejet. Leülök Maját megetetni. A fiúk leszedik a kenyérről a szalámit, megisszák a tejet és ismét a földön fetrengve dübörögnek vagy beszabadulnak a kádba tombolni. Maja befejezi az evést, felállok, ordítani kezd. Megfürdetem a fiúkat, elrohanok Majáért, ő is fürdik, a fiúk ismét a nappaliban tombolnak. Végre mindenki tiszta, pizsamában van, beterelem őket az ágyba. A meseolvasás egy darabig úgy ment, hogy Majával és a könyvvel a kezemben sétálgattam a szobába olvasás közbe. A héten Maja ordításától ez kivitelezhetetlen lett. Gondoltam egy merészet, Maját az ágyába tettem, beültem a fotelba és olvastam. Egészen addig amíg Királylány csöndbe volt. Komoly sikerként könyveltem el, hogy az első nap három teljes oldalt sikerült így olvasnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése