2012.01.01.

BÚÉK! Megint. De furcsa leírni az új dátumot!

Ma minden órában szerencsésnek éreztem magam amiért évente csak egyszer van szilveszter-új év. Hihetetlen éjszakám volt. Évek óta bevált módszerem a szilveszterezésre az alvás. Eddig minden új év simán eljött nélkülem is. Tudom, hogy ilyenkor az átlag emberek bulizni mennek, azok is akik év közben nem de nekem ilyenkor is korán kelnek a gyerekek, egész nap a szokott műsor szerint nyúzzák egymást estére én már csak egy kis tévébámulásra és alvásra vágyom. Főleg mivel tudom, hogy másnap kezdjük ismét. Tehát tegnap is a szokott rendszer szerint eltettük aludni a kiskorúakat. Engem általában nem szokott zavarni a tűzijáték, természetesen nem rajongok érte, de évente egyszer kibírom. Tegnap mégis zavart, valahogy mindig akkor kezdett erősödni a buli mikor elaludtam volna, fél 11-kor egy hosszabb sorozatra ébredtem amit itt a házak között engedtek el, hihetetlenül visszhangzott. Aztán fél 1-kor visításra riadtam, mire átértem Ádám felébresztette a többieket is. Alig hittem el, hogy pont ő ébredt fel és ráadásul visítva. Arra számítottam, hogy Maja felébred vagy Miki átbotorkál, Ádámra álmomban sem. A három közül ő a legjobb alvó, évek óta a szilveszteri durrogást, lármázást mukk nélkül átaludta. Most azt mondta fél. Kicsit ivott, megnyugodott, visszafeküdt. Miki is visszafeküdt, egy darabig úgy tűnt Maja is visszaalszik. Aztán ő meggondolta magát, fél kettőkor szívből gyűlöltem minden tűzijátékot, mindenkit aki használja de főleg a puskapor feltalálóját. Nagy szerencséje, hogy már nem él! Sétálgattam Majával a nappaliban és egyszer csak kettő körül egyenletes szuszogásba kezdett a vállamon. Gyorsan bedugtam az ágyába. Nekem közben úgy kiment az álom a szememből, hogy csak három körül tudtam újra elaludni. Miki hat körül bújt mellém, aztán a következő amire emlékszem:
- eeeeee - a gyerekszoba felől. Mire kifeszegettem a szemem apa ácsorgott az ajtóban diadalmas mosollyal tartja Maját:
- Képzeld anya most keltem! Háromnegyed 7 van!
- Ja, fél 1-től 2-ig buliztunk.

Ádámon reggel furcsa apró pöttyöket fedeztem fel. Egészen aprók és csak a szeme körül vannak. Olyan mintha tűhegyes barna ceruzával valaki összeböködte volna. Nekem egyszer az ananász okozott ilyen pöttyöket, pont Ádámmal voltam pocakos. Most a mézes sütire gyanakszom. Tegnap egy tállal az asztalra tettem és mivel tudom, hogy imádnak gyűjtögetni, utána pedig félig evett sütik kerülnek elő a leglehetetlenebb helyekről, kikötöttem, hogy aki amit kivesz azt meg is kell ennie. Ádám több mint a fél tálnyit begyűjtötte. Büntetésből addig nem engedtem felállni az asztaltól amíg volt előtte süti. Lehet ez okozta a pöttyöket. Tegnap semmi új étellel nem találkozott. Viszont a mézest sem sikerült megutálnia mert ma is tisztességes mennyiséget megevett önszántából. Remélem holnapra elmúlnak a pöttyei.

Ma egész nap Maja tortáját alkottam. Az első piskóta nem akkora lett mint szerettem volna, a második épp csak átsült, sütöttem egy harmadikat is, így állt össze végre a kívánt mennyiség. Napom nagy részében piskótát gyártottam, közben ebédet főztem, tálaltam, gyereket szórakoztattam, legóztam, Majával a karomban krémet főztem, Mikitől visszakunyiztam a rácsot, tepsit, szódabikarbónát, végül a díszítés közben Maja ordítva a lábamba kapaszkodott. De a torta gyönyörű lett. Szerintem életem legjobbja. Holnap megmutatom.