Múlt héten fájt a torkom, aztán jött a takony. Nem veszélyes csak napokig alig kaptam levegőt és az oxigénhiány megviselt. Hétvégén a fiúkat kölcsön adtuk a mamáknak én pedig kihasználtam a lehetőséget és feküdtem. Most már talán a gyógyulás rész jön.
Ami ez idő alatt történt
Maja
Múlt hét elején hasmenése volt aztán ő is beállt a taknyosok sorába, szorosan Miki után. Pénteken felfedeztük a negyedik kibújt fogát, ez rögtön megmagyarázta a hasmenést, ugyanis a lányból a keksz is folyva távozott.
Küzdünk az orrszívással, először bátor hősként, moccanás nélkül tűrte de mostanra már az előkészületeket felismerve ordítani kezd. Gyűlölök orrot szívni, gyűlölök, gyűlölök, gyűlölök! És gyűlölöm a porszívós orrszívót is! A hatásosságát nem vitatom de ugye azért szabad gyűlölnöm? Olyan az egész mint valami középkori kínzás. Maja lábait a combjaim közé szorítom, megpróbálom a kezeit is de akkor a lábai kiszabadulnak és rugdossa a fenekem. Az egyik kezembe a szívó a maradék kezemmel próbálom lefogni a kezeit, a fejét megfelelő pozícióban tartani és még a szabad orrlyukát is befogni. Közben természetesen ordít mint akit élve nyúznak és igazából én is szívesebben feküdnék mellé ordítani. Aztán ha sikerült a nagy mutatvány és végre szívunk, akkor egy hirtelen elszabadult kéz legyint, a cső kiugrik és a tartályban lévő cuccot a porszívó már be is nyelte. Ha szerencsém van időben kikapcsolom és csak a csövet kell kimosni. Gyűlölök orrot szívni, mondtam már?
A program színesítésére Maja tegnap ismét a hasmenés jeleit mutatta és ma fedeztem fel két fehéredő fogat az ínyén, sajnos még nincs áttörve. Feltételezem az éjszakai bulit is ez okozta, 11-kor sírásra riadtam, először azt hittem már reggel van. Kicsit vártam, hátha csak álmában, aztán hamar egyértelmű lett, hogy nem. Átmentem, megitattam, visszatettem, tíz perc múlva újra sírt. Átmentem és fél kettőig sétáltunk a nappaliban. Közben ő virgonckodott, a mellkasomat csapkodta, a nyakamat csipkedte, időnként elterelő hadműveletként, alvást színlelve a vállamon békés szuszogásba kezdett. Becsempésztem az ágyába, ahol rögtön magához rántotta alvós macit majd a biztató jelek ellenére tíz perc múlva ismét ordított. Ezt eljátszottuk vagy négyszer mire tényleg elaludt.
Egyéb tudományai
Egyre hosszabb ideig ácsorog kapaszkodás nélkül, sőt fölállásnál féltávon elengedi a kapaszkodóját és szabadon fejezi be.
A három fog pont elég a csikorgatáshoz brrrrrr!
Miki
Ő betegszabin volt múlt héten, rettenetesen élvezte, hogy itthon lehet. Éjjel gyakran a mi ágyunkba kötött ki, konkrétan a helyemen, nekem pedig maradt nagyjából 30 centi. Csütörtökön fellázadtam és kint aludtam a nappaliban. Baromi kemény a parkettánk!
Pénteken elment a mamával, mióta visszakaptuk nincs éjjel visítás és a saját ágyában alszik. Pedig vasárnap fülfájásra panaszkodott. Ez már nem az első eset, hogy takonykórból kigyógyulva a fülét fájlalja de általában párszor megemlíti és másnapra semmi. Most nagyjából egész délután sírt vagy aludt. Aloét cseppentettem a fülébe és meleg sót próbáltam rátenni, legközelebb inkább birkózó bajnokságon indulok. Szóval megmelegítettem a sót, az arcomon ellenőriztem a hőfokot, kis mókusnak elővezettem, mi fog történni, megmutattam de ő úgy döntött ez valami kínzás lesz. Ahhoz is le kellett fognom, hogy a füle közelébe tehessem. Még sapkát sem volt hajlandó húzni pedig máskor alig lehet leszedni a fejéről. Aztán estére fordult a szél vagy nem tudom mi történt Miki magához tért, bohóckodott, játszott és csak kérdésre mondta, hogy fáj a füle. Reggel pedig jókedvűen ébredt, nem fájt a füle, ugyan oviba menni először nem akart de mire indultunk már ezt is elfelejtette. Útközben, ugrándozott, fickándozott.
Miki aranyköpései:
Szellőztetünk, erkélyajtó sarkig nyitva, Miki kiszalad, visszaparancsoljuk. Pakolászok, egyszer csak csend lesz, az ajtó még mindig nyitva a szemem az erkélyen keresi de az üres a nappaliban sincs senki. Óvatos kérdés:
- Kis mókus hol vagy?
- Itt vagyok! - válaszol a ruhaszárító és a nyomaték kedvéért mozog is picit.
Ádám kókuszos kockát hozott haza az oviból, Miki rácsapott, az első harapás után:
- Nem fiom!
- Hagyd ott. - megtette. Fordul kettőt és visszatelepedett újra megpróbálta.
Miki elment pisilni, egyszer csak nyivákolva jön ki, letolt nadrággal:
- Beestem a WC-be! - visszakísértem, letöröltem, szerencsére még produkció előtt történt a dolog, közben kiderült, hogy már kakilnia is kell. Felraktam a szűkítőt és megkértem legközelebb ő is így tegyen. Valószínűleg nagyon sietett, mert föl szokta rakni.
Kalácsot sütöttem, életemben először olyat aminek a fele tésztája kakaós. Szeleteléskor Miki fontoskodik:
- Vijágosat kéjek! (világosat kérek) - megkapja.
- Auuuuu! Meghaaptam a ujjamat! - túl világos volt a kalács.
mepetés - meglepetés
Ádám
Róla most nem sokat tudok írni, mert oviban volt és mamához kapott kimenőt. Pénteken ebéd után jött haza az oviból, nem sokkal később már el is ment. A nagy sietségben Miki sapkáját adtam rá, ez akkor derült ki mikor Mikit öltöztettem és a kiflis sapi helyett a helikopteres volt a kezemben. Féltem Ádám kiborul a cserén, általában nem tűri jól az ilyesmit de most hamar túllépett a dolgon.
Hétfőn reggel jött haza, akkor azért megemlítette, hogy a Miki sapiját vitte el. Az igazi probléma csak itt kezdődött. Ő eleve nem is akart hazajönni, aztán Messzi mamával akart oviba menni végül velem kellett beérnie. Ez bizony sokkolta. Bevetettünk mindent de csak sírt. Az ovi felé pedig lógó orral fogta a kezem és hiába próbálkoztam nem szólt hozzám. Az oviba ismét sírni kezdett, nem volt hajlandó átöltözni, pontosabban minden ruhadarabnál megkért, hogy vegyem le, húzzam föl. Integetéshez is görbe szájjal ácsorgott, nagyon furcsa volt, főleg hogy Miki mellette két kézzel vigyorogva hadonászott. Általában fordítva szokott lenni.
Találtam egy nagyon szuper képet ITT. Nem is olyan rég én is pont ezen viccelődtem, úgy látszik nem vagyok egyedül véleményemmel. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése