De akkor is Majával kezdem. Szóval egy évvel ezelőtt ültem Maja mellett, nem tudtam levenni róla a szemem és folyamatosan próbálkoztam felfogni: LÁNYOM VAN. Erre a tényre még mindig képes vagyok rácsodálkozni és lehet ez már így is marad. Számomra olyan nehezen felfogható, hogy rám bízták ezt a kis rózsaszirmot. Azért van egy kép ami nekem nagyon fontos:
fekszem a szülőágyon, már hallom a nyekergést, hallom, hogy lány, még érzem, hogy a köldökzsinór összeköt minket és ahogy a lábam elmozdítom látom, hogy tényleg lány. Szerencse az is, hogy most már egyszemélyes szülőszobák vannak, különben előfordulhat, hogy reklamálok. :-DDD Viccen kívül próbálom megfogalmazni mért is ekkora csoda ez nekem. Az embereknek vannak álmaik, vágyaik van aki UFO-t akar látni, van aki a tengert, van aki repülni szeretne, van aki az Everestre mászni, vagy lesz ezekből valami vagy nem. Vannak dolgok amiket megtesznek a megvalósulás érdekében és időnként sodródni kell. Már mondtam de megint mondom (és még fogom is) két terhesség alatt lányt vártam, kaptam két életre való fickót (lányok figyelem 20-25 év múlva én leszek a világ legrosszabb anyósa :-D) és úgy éreztem nekem ezt dobta a gép, lemondtam az álmomról, a harmadik is fiú lesz és kerek lesz a világ. Aztán a gép gondolt egyet és lányt dobot és én boldog vagyok.
Ami tegnap lemaradt.
Délelőtt ellenőriztem a fiúk arcát, elégedetten nyugtáztam, hogy kivételesen nincs egyiken sem harci sérülés, semmi dudor, zöld folt, horzsolás. Indulás előtt még hancúroztak a bátyussal és mire kiértem a fürdőből Ádám homloka dudorodott. Alig bírtam lefogni a jegeléshez pedig ő általában hősként tűri az ápolást. Szerencsére akkor nem kezdett zöldülni csak bizonyos szögből látszott a domborzati eltérés. Ha jól emlékszem pont nem látszik a képeken.
Elfelejtettem milyen zenét kértem aláfestésnek. Amire emlékeztem azzal kezdtek de a másik nem jutott eszembe. A gyerekvándorlással közelembe került az eredeti megrendelő lap már épp kigondoltam, hogy tudnám feltűnés nélkül kipuskázni, asssszem az öcsém épp a könyvet írta mikor megszólalt a szám és rögtön bevillant Shrek: Hallelujah.
Akkor most a mai bűnlajstrom:
- Ádám belekakilt a kádba, még a papírt is mellé dobta. Miki épp kakilt és nem bírta kivárni. Ez volt az indoklás. Miki 3 perc alatt kész a dologgal, Ádám mindig fél órát trónol. Ennyit tutira tudott volna várni. Kezébe nyomtam egy adag WC papírt és kiszedettem vele.
- Behúzódtak a gyerekszobába, gondoltam kiteregetek. Arra számítottam, hogy leszórják az ágyneműt vagy kipakolják a szekrényeket, ilyenkor a rend kedvéért elmondom, hogy nem szabad bla-bla és visszapakoltatok velük. De ma bútor tologatást hallottam. Alig bírtam bemenni. Maja ágyát, Majástul az ajtó elé tolták, rögtön rá a pelenkázót.
Összeszedtem őket és kimentünk a játszóra. Előtte elmondtam, hogy ezért az akcióért büntetés köröket fognak futni a homokozó körül. Nagy rettegésükben a nappaliban ugrálni kezdtek:
- És vesezünk??? (versenyzünk)
- Igen.
- Hujjjjáááááá! - hallatszott az örömujjongás izé halálsikoly.
Kint némi problémát okozott a pályakijelölés. Nálunk a mászóka és a hinták alatt is homok van, amik a homokozó kis mérete miatt homokozóként funkcionálnak, szóval ketten két homokozó körül kezdtek szaladgálni. Nekem a lényeg a szaladgálás volt. Előszedtem a telefonom és stopperrel mértem az idejüket. Próbáltam számukra is érthető számadatokra kerekíteni. Nyerő volt a program, ezt máskor is bevetem.
Itthon a székekből építettek vonatot (menet közben hajó és busz is volt). Húzkodták a parkettán és nem nem szóltam rájuk. Ma először dolgoztak ketten együtt valami értelmes játékon, nyivákolás nélkül. Már majdnem kész volt a vonat, kb 5 perce dogoztak, amikor a szomszéd verni kezdte a falat, munkanap délután negyed 5-kor. A fiúk nem vették észre én még mindig nem szóltam nekik, sőt beálltam húzogatni! Még egyszer dörömbölt de addigra már ültek a
vonaton és utaztak épp az útirányt egyeztették, Miki vezetett. Azért még próbálkoztam átépítési javaslatokkal fenntartani a lármázást de nem nagyon foglalkoztak velem.Tele van a puttonyom a szomszéddal! Az ő gyereke sem közlekedik 10 centivel a föld fölött, és gyakran este fél 10-kor és még később is szaladgál. Az enyémek sem fognak fényes nappal, munkaidőben csendkirályt játszani. Fürdésig egyetlen dübörgésért, rohangálásért sem szóltam rájuk. Sőt készítettem Maja vacsoráját, a lány ordított (nem tudok tejbegrízt főzni ha a karomban van) a fiúk az asztalt csapkodták, röhögcséltek. Vártam a szomszédot, gondoltam felajánlom, hogy beállhat helyettem addig én verem a falat.
Ádám ma azt mondta, hogy este kirakja a bakancsát az ablakba, mert a jézuska hoz bele valamit. Próbáltam tisztába tenni a képzavart a jézuskával és a bakanccsal valamint meggyőzni, hogy a jézuska most sokáig nem jár erre. Most először szülinapja lesz, aztán jön a nyuszi és nyár lesz bla-bla. Sírni kezdett. Alkut ajánlottam, ő kirakja a bakancsát ha talál benne valamit az az övé ha nem akkor nem fog sírni. És azt is többször hangsúlyoztam, hogy nem fog találni benne semmit mert a jézuska csak sokára jön hozzánk. Nagyon boldogan rakta a bakancsot az ablakba (Miki csak úgy csatlakozott nehogy lemaradjon) kíváncsi leszek holnap tartja-e a szavát. Bár nagy a kísértés, hogy dugjak bele valamit de nem fogok.
Új kedvencem van: Sam a tűzoltó. Ha Sam van a tévébe, megáll az élet, tátott szájjal bámulják, sajnos túl ritkán van és túl rövid egy rész. Tudom erre a problémára létezik a DVD, van kb 5 Sam lemezünk de zsinórba sok részt nem néznek végig. Így a tévében sokkal nagyobb a varázsa. Sam egyébként tényleg klassz figura, találékony, bátor, ügyes, nincsenek ember feletti képességei ezért a gyerek is tud vele azonosulni és a biztonságra is ügyel. Csak biztosítókötéllel röpköd.
Boldog Születésnapot Majának!!!Vidám gyermekkort kívánok!
VálaszTörlésKöszönjük!
VálaszTörlés