2012.01.13.

Ez olyan jó kis babonás nap gyorsan be is számolok aktuális baleseteinkről.
Maja tegnap valahogy kinyitotta a műanyagfedős fiókomat. Fogalmam sincs, hogy csinálta, régi fiók, nincs benne görgő, nem is mozdul túl könnyen. Mindegy, rém boldogan pakolászta ki a résen a tetőket. Hagytam. Ez az a fiók a konyhába amit lehet pakolni. A fiúk is szokták, a fedőkön zongoráznak, dobolnak és 20-30 percig békében játszanak együtt. Sőt már kérésre össze is pakolnak. Szóval Maja is elmélyülten rámolt már 10 perce, ez nekem mindenképp megér egy 20 másodperces pakolást, épp a fényképezőgépért indultam volna mikor becsípte az ujját.

A mai baleset. Épp Maja ebédjét készítettem elő, amikor az óvónő telefonált, hogy Ádám elesett és a szeme véres és nagyon nagy baj nincs de azért mégis be kéne mennem. Nem szokásom pánikba esni, most se tettem, összeszedtem Maját és a Firstöt, majd elmentünk az oviba. A kapuban az óvónő fogadott, rögtön utána Miki is felfedezett, szaladt elém és teljes testhosszában elterült a betonon. Szegény óvónő elfehéredett, kis mókus felállt és futott tovább, csak a térde lett poros (jó anyagból van a gyerek közel 10 hónapot dolgoztam rajta). Mentünk Ádámhoz. Közben kiderült, hogy a macerálós Ödönke lökte el, Ádám pedig pont arccal a kavicsokra érkezett. Végre megláttam a fiam, a szeme mellett két horzsolás, valóban nagyon közel és a szeme nem de szemhéja véres volt. A látvány tényleg ijesztő volt, mögöttem két aggódó óvónő és két dadus, bűvöltük együtt a gyereket a sebeket bekentük Firsttel. Én egyre biztosabb voltam benne, hogy ez a sérülés bár rémesen néz ki nem igényel orvost. Az én fiaim rendszeresen, leesnek, beütik, megütik de mint már említettem jó anyagból vannak, kis First, kis jegelés, néhány puszi és az élet megy tovább. Azt egészen egyértelműen éreztem, hogy szemészt nem igényel a dolog ha mégis nem most rögtön azonnal. Nem is vágytam a város másik végébe loholni 3 gyerekkel, Maja még nem is ebédelt. Az óvónők viszont rettenetesen aggódtak. Végül abban maradtunk, hogy elmegyünk a körzetes dokinénihez, ő az ovi orvosa is. Telefon, dokinéni már befejezte a rendelést de minket még megvár. Az óvónő átvitt minket autóval, ez picit veszélyes vállalkozás volt, mert egy 3 ajtós járműbe hátra gyerekülés nélkül beraktuk a fiúkat, én előre ültem Majával a hasamon és imádkoztunk ne jöjjön szembe rendőr, mert nem biztos, hogy elhiszi terhes vagyok csak ez az új kívülhordós módi. Ezer bocs rendőrbácsik és minden biztonsági szabály de olyan 10-15 háznyit mentünk. Dokinéni még emlékezett rám karácsony előttről, most is nagyon kedves volt, megnézte Ádám szemét, egészen határozottan kijelentette, hogy semmi szükség szemészetre rohanni a sérülés a szemet nem érte, magától gyógyul, valószínűleg holnapra bezöldül. Haza tereltem a csapatom, felhívtam az ovit, hogy minden rendben, ők is megnyugodtak. A délután csendesen telt, Ádámnak adtam egy fagyasztott kukoricát azt szorongatta egy darabig a szemére. A folytatás holnap kiderül.

Esetleg valakinek valami hatásos bünti ötlete? Türelmes ember vagyok de Ödönkével már tele van a puttonyom. Komolyan kedvem lenne a térdemre fektetni és elfenekelni de ennél valami ötletesebb és hatékonyabb módszerre lenne szükségem. Természetesen folyamatosan biztatom a fiúkat, hogy ne hagyják magukat, ha kell üssenek vissza, fogjanak össze, ők mégis csak ketten vannak. Ebből az üss vissza rész baromi jól megy itthon. Éljen.