2012.01.28.

Képzeljétek a fiaim nagyjából békében Legoznak a hátam mögött, már 20 perce! És gyorsan eldicsekszem azzal is, hogy ma egész délelőtt alig nyúzták egymást. Helyette együtt játszanak, néha Maját is bevonták, teljes egyetértésben fogócskáztak és föl-le rohangáltak a lakásban, ezért békében leülték a büntetésüket. Aztán segítettek elpakolni, hogy porszívózni tudjak, lepakolták az asztalt és megterítettek. Egyszer mégis csak ember lesz belőlük! (büszkén kihúzza magát és sűrűn veregeti saját vállát :-DDD)

Kihasználom a békét és mutatok néhány képet a hét eseményeiből:
Ádám oviban volt
Kis pajtással elesőset* játszottak az udvaron. Ádám elesett a lábában megbotlott a társa és ráesett, Ádám arca pedig közelről bemutatkozott a kavicsoknak.
* Itthon is szoktak ilyet játszani Mikivel. Állnak egymással szembe és földhöz vágják magukat "elájultam", "meghaltam" felkiáltással. Ez itthon is tilos mert földre érkezéskor akkorát huppanak, hogy két emelettel arrébb olyan mintha a tető készülne leszakadni.

Megérkezett Maja szülinapi ajándéka, teljesen egyedül raktam össze. Nem mintha olyan eszeveszett nehéz lett volna de azért marha büszke voltam magamra. A szerelés nem erősségem és szerencsére apa mindig mindent sokkal jobban és gyorsabban megszerel mint én. De most nem bírtam megvárni míg hazaér.
Sokáig kerestük a megfelelőt de megérte várni erre a Királylányos darabra.
Apró tulajdonosa így örült neki. A fiúk is körbecsodálták új lendülettel tanulják a katicabogár szót.
Miki: kacibogaj
Ádám: kakicabogáj
Gyakorlunk. :-)))