
Egy kis áttekintés hol is tartunk. Maja nem sieti el a növést, apró termet, van olyan 56-os bodyja ami még jó rá, egyébként 68-as ruhákat hord mint az átlagos 6 hónaposok. Pelusból is elég a 3-as méret, a 4-es a nyakáig ér. A peluscsere/öltözés gyakran egy szabadfogású birkózómeccsre hasonlít. Van 2 teljes méretű foga, ezeket egyre többször kivillantja mosolygáskor és egy ami még növésben van. Remekül tud velük harapni, az ujjamat főleg. Nagyon szeret állni ha nem figyel pillanatokra elengedi a kapaszkodóját és megtartja magát. Kézen fogva egy szuszra bejárja a lakást többször is oda-vissza. Pár hete kóstolgatja a normál ételeket persze ezeket babavariációba készítem.
Most pedig a hivatalos ünneplésről.
Délelőtt a fiúkkal megbeszéltük a programot, amennyire csak tudtam nagyon határozottan, komolyan elmondtam, mi lesz ma és mit várok tőlük, főleg azt, hogy amikor a néni beszél ők csöndben ülnek. Felajánlottam a 3 mamát aki mellé ülni lehet. A nap folyamán többször változott ki, ki mellé ül. Utána főleg bátyus érkezését várták. Mikit csak nagyon nehezen tudtam eldugni aludni. Egy rövid ideig úgy tűnt megtörténik a csoda nélkülem is, Ádám feküdt mellé, együtt rajzfilmet néztek. Aztán elkezdték szétszedni az ágyunkat, Ádámot kizavartam, én feküdtem Miki mellé. Megígértem neki, hogy mire felébred itt lesz a bátyus. Ez bejött mert alig belépett az ajtón kis mókus akkor botorkált elő a szobából, a nappali felétől szaladt és ugrott a nyakába.
A fotósnál kezdtünk, már nagyon régóta szerettem volna néhány igazán szép képet amin mind rajta vagyunk. Így nyáron mikor Maja névadóját (hivatalosan gyerekköszöntő de ezt lusta vagyok leírni) intéztem a fotósnál is foglaltam időpontot. A fiúk ügyesen pózoltak mikor Maja elunta abbahagytuk. Nagyon kíváncsi leszek az eredményre.
Összeszedtük a családot beültünk a ceremóniára. Miki nagyon nem akart leülni, tetszett neki a zene, táncolt. Próbáltunk egyezkedni, ő mellénk akart ülni, már a végén abba is bele mentem de aztán már sehova nem akart. Végül mikor bejött az anyakönyvvezető leült, egyedül mindenkitől távol de ült. A Szózat alatt fölállt mint mindenki, csöndben végig állta (ez ember feletti volt részéről) majd leült ismét. A beszéd végére osont az ölemben. Úgy gondoltam ha csöndbe odaengedem kevesebb felhajtással jár, mintha elkezdek nevelni és félbeszakítom az egészet. Itt Ádám is felbátorodott és a bátyus ölébe osont. A legnagyobb rajcsúrt természetesen az ünnepelt csinálta. Pedig nagyon bíztam benne, hogy sikerül 20 percet végig ülnie, a fiúknak ennyi idősen sikerült ez a mutatvány. Majának mondandója és mehetnékje volt. Apával passzolgattuk egymásnak. Így csak kicsit volt zavaró a ficergése, miatta sem kellett megállni. Összességében jól teljesítettek, megdicsértem őket.
- Pisini ke! (előtte mindenkit megkérdeztem)
- Kicsit tartsd vissza. - sikerült. Ahogy az anyakönyvvezető elköszönt már robogtunk is a mosdóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése