2012.01.31./3.

Pár dolog ami majdnem belém szorult.

Miki vasárnap utánam jött a WC-be, ahogy fölálltam már nyújtózkodott lehúzni ez sikerült. Aztán a másik kezét is kinyújtotta de abban Büdikutya volt aki pillanatok alatt a lyukban kötött ki. Ösztönös mozdulattal kaptam ki, szerencsére akkor már csak a tiszta víz folyt. Miki kővé dermedve bámulta ahogy a mosdóba dobtam a kedvencét, majd alaposan beszappanoztam és bedobtam a mosógépbe. Büdikutya és Miki nem tartózkodhatnak egyszerre a fürdőbe.

Maja tegnap reggel 3-kor kelt. Megint folyik az orra (múlt héten gyógyult meg az előző takonyból) valószínűleg sokat segített volna egy orrszívás de a porszívóra Miki tuti felébred és azt hiszi itt a reggel. Ezt egyszerűen nem mertem megkockáztatni. Szóval csak szenvedtünk. Sétáltunk, ültünk a fotelba, játszottunk a szőnyegen, reggeliztünk, sírtunk, hallgattuk ahogy apa idegesen csapkodja a párnát. Miki fél 5-kor kelt, akkor beültünk kicsit az ágyba, hátha valamelyik elalszik. Aztán ismét szőnyeg és séta váltva, végül egyszer csak reggel lett, tényleg és negyed 8 körül Ádám is felébredt. Összekészülődtünk és elmentünk oviba. Mire hazaértünk Maja elaludt, gyorsan lekapkodtam róla a kabátot és ruhástul tettem az ágyába.

Maja ma a sálat tekerte a nyakába. Ez a lány nagyon gyorsan tanul öltözni!

Ádám az oviban kapott egy nagyon helyes katicát ajándékba, azzal ment aludni. Kapott még nyakba akasztható csecsebecséket aminek szintén nagyon örült.

Ádám boltost játszott. Szomorúan megállapította, hogy a pénztárcájában nincs pénz.
- Ana kéek pézt a péztácámba, me í ne tudok vásáoni! (mert így nem tudok vásárolni)
- Nekem sincs pénzem. - elszomorodik.
- Akoj ketten nincs pézük! (akkor ketten nincs pénzünk) - ettől a megállapítástól jobb kedve lett. Majd folytatta:
- Megvan! Kéünk apátó! (kérünk apától) - itt már fülig ért a szája.

Miki csúszkált a kádba, közben a fogkefe a szájában.
- Miki állj föl! - csúszkál tovább.
- Miki állj föl! - a következő csúszásnál lefejelte a kád alját. Olyan jól sikerült, hogy az egyik foga is elmozdult. Azt nem tudom még melyik a vérzés elállítás közben csak az tűnt fel, hogy valami nem olyan mint előtte. Szerencsére egyik sem mozog azt óvatosan megtapogattam.
Eddig sem volt amerikai mosolya mert 1,5 éves korában elesett és a foga érte el először a konyhakövet ezért az egyik első metszője sarka hiányzik. Most már kócosak is kissé. Ha kinőnek az állandó fogai alapfelszereltségként kap egy fogvédőt!

2012.01.31./2.

Első szülinapok:
Ádám meglátta a tortát 2007.
Tündérmosoly Majától 2012. (szerintem Ádámra hasonlít jobban bár kétségtelenül több a haja, izé az a szösz ami a fején van)
Csokis Miki 2009.
Ádám és a tányér 2007.
Maja és a tányér 2012.
Miki torta után 2009.
Maja csokisan 2012. (kicsit csaltam de itt látszik mennyire hasonlítanak a sminkjük például tök egyforma hi-hi-hi)
Ádám megtámadja a tortát 2007.
Miki megtámadja a tortát 2009.
Maja megtámadja a tortát 2012.

2012.01.31.

Kihirdetem az országos Ádám-napot, örömtüzek és fáklyás felvonulás mindenhol kötelező mindezt szűnni nem akaró vastaps, "Éljen Ádám!" kiáltások kísérik. Aki nem elég átéléssel éljenez, az elhurcoltatik. Ja, hogy a személyi kultusz már nem dívik? Na nem baj, majd újra bevezetjük! :-D

A nagy alkalomra összeválogattam pár képet:
Megérkezett: 2006.01.31. kedd
Ádám a dobozban 2006. december
Ádám a dobozon 2009. június
Még mindig elfér benne 2012.01.31. kedd

Pontosan hat évvel ezelőtt ilyenkor már a szülőágyon voltam és vártam, hogy egyszer majd fájni fog. Aztán fájt majd még jobban fájt és 16.30-kor ketten lettünk pontosítok hárman. Megszületett a Szabó család.

Gyerekszáj Ádámtól:

A boltba mentünk, útközben egy hatalmas BMW mellett haladtunk el, Ádámnak tetszett. Hazafelé ismét megcsodálta, benézett az anyósülés felől utána mesélni kezdett:
- Ana képez ez egy v82-es motoj!
- Ádám az v8-as amire gondolsz. (feltétezem a szóban forgó jármű motorja köszönő viszonyban sincs a v8-assal de ez legyen a gazdája gondja)
Autószerelős műsorokat néz és egyre jobban érdeklik a technikai részletek. Az itthoni autóparkon is lelkesen nézegeti, próbálgatja amit a tévében lát.

Rendszeres időközönként cseréljük a játékokat. Így nincs minden egyszerre elöl és a hónapok múlva előkerült régi kedvencek újként okoznak örömet. Így jártunk egy búvár figurával, a Lego mellett ő volt a hétvége sztárja. Közben folyamatosan gyakoroltuk, hogy is kell kimondani búvár, Ádám szerint így: hu_ád a _ helyén mond valami fura hangot ami akár v betű is lehet írásban egyszerűen nem tudom visszaadni, nincs hozzá megfelelő betű a billentyűzetemen.

2012.01.30.

Ádám ovis tortáját alkottam. Az én legnagyobb szemem fénye Villám McQueen tortát kért. A feladat nem lehetetlen, egészen jó fényképes leírás van hozzá a neten de a tökéletes eredmény csak és kizárólag marcipánnal érhető el. Ádám nem szereti a marcipánt. Hiába ovis torta, hiába lesz ott rajta kívül kb 20 gyerek aki szereti én Ádám kedvében akartam járni. Tehát nem küzdök a marcipánnal ha tudom, hogy úgyis a tányér szélére túrja. Alternatív ötletként felmerült, hogy a sima tortára kap egy marcipán McQueen figurát. Az ötlet jó volt de nem kivitelezhető mert a kis barátunk jogdíjas termék és egy 5-8 centis figura ára marha drága lenne így a helyi marcipánosok nem foglalkoznak vele. Természetesen van piros autó dögivel, sőt egy helyen még Tőtikét is találtam de az nem Villám. Az én fiam pedig Villámot kért. Ekkor jutott eszembe a játékos doboz, abban van Villám McQuenn, több méretben is. A megfelelő darabot elcsórtam, elmostam. Aztán arra gondoltam még se legyen csak egy sima torta, legyen belőle versenypálya. Így született meg az alábbi mű.
Az aszfaltozás valamivel simább lett mint McQueen első próbálkozása Kipufógófürdő főutcáján. Mentségemre nem vagyok cukrász, valamint alkotás közben Maja épp a kapaszkodva járást gyakorolta, kapaszkodónak pedig pont a lábamat használta. A képen nem tudom mennyire érvényesül de egy kicsit döntött a pálya mint az amerikai versenypályákon. A nézőket szimulálandó drazsét akartam rászórni de Ádám Maja tortájáról is letúrta így ezt kihagytam. Csak McQueen és a pálya.
A remekmű elkészült, már csak olyan aprócska logisztikai problémám akadt, hogy hogyan jut el az oviba. Reggel három gyerekkel és egy tortával esélytelen. Ha elviszem először a fiúkat és visszaszaladok a tortával előfordulhat, hogy Miki meglát és haza akar jönni. Ez sem jó. Délután összeszedtem a lányt, a tortát és így indultunk el az oviba, éjszaka ott is állhat a hűtőben. A lépcsőházban összefutottunk a szomszédbácsival aki szintén indult és felajánlotta, hogy elvisz az oviig kocsival. Így nagyon kényelmesen, gyorsan és épségben sikerült a szállítás. Valószínűleg igen bajos lett volna az út Majával a hasamon és a tortával a kezemben. Az ovi kapujában a tortát átvette a gondnok néni és ő segített bevinni a konyháig. Vannak még segítőkész emberek!
Azt az egyet sajnálom, hogy nem láttam Ádám arcát amikor meglátja a tortát. Itthon reggel csak fényképről tudtam megmutatni, tetszett neki. És végül is jó, hogy a torta már az oviban volt így nem kellett kétszer elcaplatnom ebben a hidegben Majával.

Kiváltságos helyzetéből adódóan Majának jutott a kimaradó részek eltakarítása, röviden meózás.
Itt még csak szolidan csokis.
Így nézett ki utána. Lemostam, átöltöztettem és én is átöltöztem.

Mire jó egy halom papír reggel 6-kor?

2012.01.29.

Eget verő hírem van! A fiúk egész hétvégén nem akasztottak ki. Nem, még mindig nem sakkozással töltik az időt de az elmúlt két napban többet játszottak együtt békében mint nem. Sokszor csak csendben, lélegzetvisszafolytva figyeltem őket és élveztem a békét. Délelőtt több mint egy órán keresztül Legoztak minimális vinnyogással. Ebéd után kirakóztak és Ádám segített Mikinek keresni mit hova kell tenni. Ilyet még soha nem csináltak.

Délelőtt elmentünk a boltba, Maját öltöztettem, kivette a kezemből a sapiját és amíg a nyakára tekertem a sálat ő a fejére húzta a sapit. Jobb ha figyelek mert még kettőt pislogok és már nájlon harisnyát húz.

Gyerekszáj:

- Ana te micinász? (mit csinálsz) - kérdezi Miki.
- Ebédet. (ennek örülni szokott, mert mindig enni akar, akkor is ha épp tele van a szája)
- Ebédeeet??? Mét???
- Ja ha nem akarsz enni, már abba is hagyom.

- Szeretnétek még kistesót?
- Ige, fiút!
- Miki te is szeretnél?
- Igeee, jevit! (Levit - az egyik barátja az oviban)
- Jó, hogy sok tesótok van?
- IGEEEEEE!!! - a csillogó szemeket képzeljétek hozzá.

Tegnap karácsony illatra vágytam, a fiúk kakaós csigát kértek, a töltelékbe csempésztem egy kis fahéjat és szegfűszeget. Finom lett.

2012.01.28.

Képzeljétek a fiaim nagyjából békében Legoznak a hátam mögött, már 20 perce! És gyorsan eldicsekszem azzal is, hogy ma egész délelőtt alig nyúzták egymást. Helyette együtt játszanak, néha Maját is bevonták, teljes egyetértésben fogócskáztak és föl-le rohangáltak a lakásban, ezért békében leülték a büntetésüket. Aztán segítettek elpakolni, hogy porszívózni tudjak, lepakolták az asztalt és megterítettek. Egyszer mégis csak ember lesz belőlük! (büszkén kihúzza magát és sűrűn veregeti saját vállát :-DDD)

Kihasználom a békét és mutatok néhány képet a hét eseményeiből:
Ádám oviban volt
Kis pajtással elesőset* játszottak az udvaron. Ádám elesett a lábában megbotlott a társa és ráesett, Ádám arca pedig közelről bemutatkozott a kavicsoknak.
* Itthon is szoktak ilyet játszani Mikivel. Állnak egymással szembe és földhöz vágják magukat "elájultam", "meghaltam" felkiáltással. Ez itthon is tilos mert földre érkezéskor akkorát huppanak, hogy két emelettel arrébb olyan mintha a tető készülne leszakadni.

Megérkezett Maja szülinapi ajándéka, teljesen egyedül raktam össze. Nem mintha olyan eszeveszett nehéz lett volna de azért marha büszke voltam magamra. A szerelés nem erősségem és szerencsére apa mindig mindent sokkal jobban és gyorsabban megszerel mint én. De most nem bírtam megvárni míg hazaér.
Sokáig kerestük a megfelelőt de megérte várni erre a Királylányos darabra.
Apró tulajdonosa így örült neki. A fiúk is körbecsodálták új lendülettel tanulják a katicabogár szót.
Miki: kacibogaj
Ádám: kakicabogáj
Gyakorlunk. :-)))

2012.01.26.

Már Miki is tud vetíteni. Elmesélte, hogy amikor a mamával volt ő látta Villám McQueent beszállni a kamionba. Teljes átéléssel mutogatva mesélte el. Az igaz, hogy DVD-n rengetegszer látta az esetet de csak itthon.

Tegnap különös kérdéssel állított meg egy szomszéd: hogy vagyok határozott a gyerekekkel? Ööö időnként úgy érzem sehogy. Ilyenkor kétségbeesve kiáltozom Nanny McPhee-ért. Aki nem jön. Hozzám nem. Szóval ordítozom és összekaparom magam és újra elmondom a szabályokat, büntetek, és kiakadok, kiosztom őket (sorrend változhat) aztán egyszer csak este lesz. Neki nem egészen így mondtam el de nagyjából erről szólt. Egészen meglepődtem, hogy valaki engem kérdez nevelés ügyben. Általában én szoktam segítségre szorulni. Nem vagyok szaktekintély ezen a téren a tapasztalatom is csak a saját gyerekeimre érvényes, sőt ami bejön az egyiknél nem működik a másiknál és kezdhetem elölről.
De ha már itt tartunk eldicsekszem legújabb kísérleti nevelési projektemről. A dolog nem annyira új inkább csak megint előszedtem. Évek óta több gyereknevelési könyveben és műsorban is találkozom a matricatáblázattal, mint tuti módszer. Tavaly jártam egy gyerekpszichológusnál aki szintén melegen ajánlotta, igaz ő piros pontokkal de ez mindegy. Kipróbáltam. Ádámnál rögtön működött de ő a könnyebb eset nála minden működik Mikinél semmi. Miki a tőle megszokott módon rá se bagózott a dologra. Abbahagytam mert így nem láttam értelmét.
Karácsony előtt egy nagyobb kiakadás után sem jött Nanny McPhee, ezért vettem két füzetet és este meglobogtattam őket:
- Aki pakol az kap matricát! - Miki vonakodva de beszállt, 5 perc alatt rend volt. Ez így ment egész héten. Összességében úgy tűnt Miki is érti végre a dolgot, többször beállt segíteni mint nem.
A héten nagy levegőt vettem és új matrica szerzési lehetőséget jelentettem be: aki reggel dübörgés és ordítás nélkül felöltözik valamint elhagyja a házat (a lépcsőházban és a ház előtt is tilos hangoskodni) az délután matricát kap. Átütő sikerről még nem számolhatok be. Tegnap csak Ádám érdemelte ki, ma egyik se.

Egyéb híreink:
Maja 5. fogát szerdán délután fedeztem fel, még kettő vagy három dudorodik.

2012.01.24/3.

Képgaléria
Mikor Maja ezt a fogát kivillantja egészen olyan mint egy rajzfilmfigura.
- Eti ana! (ezt is anya - kakaós csigát evett és meg kellett örökíteni a csokis kezét is)
Maja és az első:
kakaós csiga
pogácsa
kakaó
Nem volt osztatlan a siker. :-(
Kis mókus tilosban
Maja reggel 6 előtt
- Apa mit csinálsz? Segítünk!
Maja 2012.
Miki 2009.
Ezek még tavalyiak de szeretném megmutatni:
Ádám óvónénijétől kaptuk. Azért olyan fontos, mert az óvónéni szeptemberben átigazolt egy másik oviba (nekünk azóta is hiányzik). Kinyomoztam melyikbe, Ádám készített neki egy kis ajándékot és elküldtem neki. Kicsit féltem nem jól nyomoztam, ezért nagyon boldog voltam mikor a válasz képeslap megérkezett. Tudtam célba ért az ajándék, kedves sorai pedig csak ráadás volt.
Karácsonyi mézesbáb (majd megfordítom) gyűlölök díszíteni, idén ezt csonthéjasokkal és jégcukorral álcáztam, én elégedett vagyok a látvánnyal, sajnos a fiúk csak a cukrosakat ették. Majd legközelebb.
A karácsonyi lazacmaradék szendvicskrém formában bomba siker volt!
Szilveszteri virslis kifli vagy bagette vagy kabátos virsli ahogy jobban tetszik. A fiúk csak összenyammogtak egyet-egyet vacsorára, másnap reggel a tepsiben árválkodó utolsó darabon pedig szinte összeverekedtek.

2012.01.24./2.

Múlt héten a Waldorfba voltam nyílt napon. Ők egy sokkal hosszabb ám találóbb címet adtak az estnek. Röviden: nagyon tetszett! A program két órás volt én úgy terveztem a felénél megtudom ami nekem fontos és lelépek. De ennek a két órának egészben volt értelme, a végére bezárult a kör és helyére került minden. Az ügyben sajnos nem lettem okosabb, hogy Szabó Ádámnak való hely-e de ez folyamatban van.
A Waldorf nem csupán iskola, ez egy komplett oktatási/nevelési program ami csak hosszútávon működik. Tehát a döntést nem egy este alapján fogom meghozni.
Ez az este számomra arról szólt, hogy megtapasztaljam hogy működik a Waldorfban az oktatás. Az előadó nem eredményekről, statisztikákról és kompetenciákról beszélt, nem lobogtatta (volt) Waldorfos diákok sport/tanulmányi versenyeken szerzett érmeit hanem MEGMUTATTA ők hogyan tanulnak/tanítanak. Kivitt minket az aulába ahol olyan játékokat játszottunk (mi felnőttek, gyerek egy darab sem volt) amit a hozzájuk járó gyerekek. MEGMUTATTÁK egy meséből hogy lesz L betű. Ez alapján hogy épül fel náluk az olvasás. Az ő gyerekeik nem olvasnak karácsonyra de nincs szükségük értő olvasás órára, mert ők értik amit olvasnak.
Az egész este olyan más olyan barátságos volt! Megérkeztem a terembe a székek körbe rakva, a tanárok köztünk ültek, teával kínáltak, beszélgettünk, mind a negyvenen. A végén a harmadikosok által készített csokis golyót vitték körbe. Olyan emberi volt. Voltak olyan szülők akik már második gyereküket hozzák idén. Egészen más emberek voltak körülöttem mint amit megszoktam de engem vonz ez a légkör.
Arról meggyőződtem, hogy ez egy jó hely, én is szeretnék itt diák lenni, esetleg Ádámmal beiratkozni (Solymáron van kezdeményezés ebbe az irányba: szülők iskolája). Maradtak még kérdéseim azoknak utána fogok járni. Csak utána tudok dönteni.
Elmondták ők mi alapján figyelik a gyerekek iskolaérettségét, természetesen ez sem a hagyományos módszereken alapul de ez alapján is Ádámnak jár még egy év az oviban. Szóval szerencsére van időm alaposan körbejárni a kérdést, hogy jó döntést hozzak.

2012.01.24.

Rengeteg elmaradásom van, megpróbálom csokorba szedni.

Múlt héten fájt a torkom, aztán jött a takony. Nem veszélyes csak napokig alig kaptam levegőt és az oxigénhiány megviselt. Hétvégén a fiúkat kölcsön adtuk a mamáknak én pedig kihasználtam a lehetőséget és feküdtem. Most már talán a gyógyulás rész jön.

Ami ez idő alatt történt

Maja
Múlt hét elején hasmenése volt aztán ő is beállt a taknyosok sorába, szorosan Miki után. Pénteken felfedeztük a negyedik kibújt fogát, ez rögtön megmagyarázta a hasmenést, ugyanis a lányból a keksz is folyva távozott.
Küzdünk az orrszívással, először bátor hősként, moccanás nélkül tűrte de mostanra már az előkészületeket felismerve ordítani kezd. Gyűlölök orrot szívni, gyűlölök, gyűlölök, gyűlölök! És gyűlölöm a porszívós orrszívót is! A hatásosságát nem vitatom de ugye azért szabad gyűlölnöm? Olyan az egész mint valami középkori kínzás. Maja lábait a combjaim közé szorítom, megpróbálom a kezeit is de akkor a lábai kiszabadulnak és rugdossa a fenekem. Az egyik kezembe a szívó a maradék kezemmel próbálom lefogni a kezeit, a fejét megfelelő pozícióban tartani és még a szabad orrlyukát is befogni. Közben természetesen ordít mint akit élve nyúznak és igazából én is szívesebben feküdnék mellé ordítani. Aztán ha sikerült a nagy mutatvány és végre szívunk, akkor egy hirtelen elszabadult kéz legyint, a cső kiugrik és a tartályban lévő cuccot a porszívó már be is nyelte. Ha szerencsém van időben kikapcsolom és csak a csövet kell kimosni. Gyűlölök orrot szívni, mondtam már?
A program színesítésére Maja tegnap ismét a hasmenés jeleit mutatta és ma fedeztem fel két fehéredő fogat az ínyén, sajnos még nincs áttörve. Feltételezem az éjszakai bulit is ez okozta, 11-kor sírásra riadtam, először azt hittem már reggel van. Kicsit vártam, hátha csak álmában, aztán hamar egyértelmű lett, hogy nem. Átmentem, megitattam, visszatettem, tíz perc múlva újra sírt. Átmentem és fél kettőig sétáltunk a nappaliban. Közben ő virgonckodott, a mellkasomat csapkodta, a nyakamat csipkedte, időnként elterelő hadműveletként, alvást színlelve a vállamon békés szuszogásba kezdett. Becsempésztem az ágyába, ahol rögtön magához rántotta alvós macit majd a biztató jelek ellenére tíz perc múlva ismét ordított. Ezt eljátszottuk vagy négyszer mire tényleg elaludt.
Egyéb tudományai
Egyre hosszabb ideig ácsorog kapaszkodás nélkül, sőt fölállásnál féltávon elengedi a kapaszkodóját és szabadon fejezi be.
A három fog pont elég a csikorgatáshoz brrrrrr!

Miki
Ő betegszabin volt múlt héten, rettenetesen élvezte, hogy itthon lehet. Éjjel gyakran a mi ágyunkba kötött ki, konkrétan a helyemen, nekem pedig maradt nagyjából 30 centi. Csütörtökön fellázadtam és kint aludtam a nappaliban. Baromi kemény a parkettánk!
Pénteken elment a mamával, mióta visszakaptuk nincs éjjel visítás és a saját ágyában alszik. Pedig vasárnap fülfájásra panaszkodott. Ez már nem az első eset, hogy takonykórból kigyógyulva a fülét fájlalja de általában párszor megemlíti és másnapra semmi. Most nagyjából egész délután sírt vagy aludt. Aloét cseppentettem a fülébe és meleg sót próbáltam rátenni, legközelebb inkább birkózó bajnokságon indulok. Szóval megmelegítettem a sót, az arcomon ellenőriztem a hőfokot, kis mókusnak elővezettem, mi fog történni, megmutattam de ő úgy döntött ez valami kínzás lesz. Ahhoz is le kellett fognom, hogy a füle közelébe tehessem. Még sapkát sem volt hajlandó húzni pedig máskor alig lehet leszedni a fejéről. Aztán estére fordult a szél vagy nem tudom mi történt Miki magához tért, bohóckodott, játszott és csak kérdésre mondta, hogy fáj a füle. Reggel pedig jókedvűen ébredt, nem fájt a füle, ugyan oviba menni először nem akart de mire indultunk már ezt is elfelejtette. Útközben, ugrándozott, fickándozott.

Miki aranyköpései:

Szellőztetünk, erkélyajtó sarkig nyitva, Miki kiszalad, visszaparancsoljuk. Pakolászok, egyszer csak csend lesz, az ajtó még mindig nyitva a szemem az erkélyen keresi de az üres a nappaliban sincs senki. Óvatos kérdés:
- Kis mókus hol vagy?
- Itt vagyok! - válaszol a ruhaszárító és a nyomaték kedvéért mozog is picit.

Ádám kókuszos kockát hozott haza az oviból, Miki rácsapott, az első harapás után:
- Nem fiom!
- Hagyd ott. - megtette. Fordul kettőt és visszatelepedett újra megpróbálta.

Miki elment pisilni, egyszer csak nyivákolva jön ki, letolt nadrággal:
- Beestem a WC-be! - visszakísértem, letöröltem, szerencsére még produkció előtt történt a dolog, közben kiderült, hogy már kakilnia is kell. Felraktam a szűkítőt és megkértem legközelebb ő is így tegyen. Valószínűleg nagyon sietett, mert föl szokta rakni.

Kalácsot sütöttem, életemben először olyat aminek a fele tésztája kakaós. Szeleteléskor Miki fontoskodik:
- Vijágosat kéjek! (világosat kérek) - megkapja.
- Auuuuu! Meghaaptam a ujjamat! - túl világos volt a kalács.

mepetés - meglepetés

Ádám
Róla most nem sokat tudok írni, mert oviban volt és mamához kapott kimenőt. Pénteken ebéd után jött haza az oviból, nem sokkal később már el is ment. A nagy sietségben Miki sapkáját adtam rá, ez akkor derült ki mikor Mikit öltöztettem és a kiflis sapi helyett a helikopteres volt a kezemben. Féltem Ádám kiborul a cserén, általában nem tűri jól az ilyesmit de most hamar túllépett a dolgon.
Hétfőn reggel jött haza, akkor azért megemlítette, hogy a Miki sapiját vitte el. Az igazi probléma csak itt kezdődött. Ő eleve nem is akart hazajönni, aztán Messzi mamával akart oviba menni végül velem kellett beérnie. Ez bizony sokkolta. Bevetettünk mindent de csak sírt. Az ovi felé pedig lógó orral fogta a kezem és hiába próbálkoztam nem szólt hozzám. Az oviba ismét sírni kezdett, nem volt hajlandó átöltözni, pontosabban minden ruhadarabnál megkért, hogy vegyem le, húzzam föl. Integetéshez is görbe szájjal ácsorgott, nagyon furcsa volt, főleg hogy Miki mellette két kézzel vigyorogva hadonászott. Általában fordítva szokott lenni.

Találtam egy nagyon szuper képet ITT. Nem is olyan rég én is pont ezen viccelődtem, úgy látszik nem vagyok egyedül véleményemmel. :-D

2012.01.18.

Hétfőn egészen különleges délutánunk volt. Amíg én Maját vetkőztettem a szobába a fiúk összeverték egymást az előszobában. Sajnos nem látok oda, csak a püffölést és utána a vinnyogást hallottam. Ádám jelent meg két piros folttal az arcán de árulkodni nem hagytam. Úgysem tudom meg ki volt az igazi hunyó, azt viszont hallottam, hogy mindketten vastagon benne voltak. Többször is belekezdett de csak leültettem büntetésbe őket. Én lepődtem meg a legjobban amikor Miki is szó nélkül, elsőre leült. Őt nem lehet büntetéssel megfogni, simán figyelmen kívül hagyja, folytatja a tevékenységét ha mégis leül abszolút nem veszi komolyan. De most csendben ült, még a szokásos "akajok hajamit enni" is elmaradt. Ültek csöndben, lógó orral. Kicsit később megsajnáltam és elengedtem őket. Utána szinte egész délután nyugi volt, Ádám elbűvölten nézte a tévében, hogy készül a ceruza, a tollhegy, a nyomtatás, Miki jött-ment és közben Ádámot többször kikerülte mint nem. Általában ha Ádám közelébe kerül akkor tuti átesik rajta/belerúg/elszed tőle valamit. Most kimaradt. Egyetlen bűne egész délután, hogy lerakta a telefont. Történt ugyanis, csörgött, felvettem, a bemutatkozásból már tudtam, hogy most valami kihagyhatatlan ajánlatról fogok hallani de még a cégnévnél tartottunk, mikor Miki megnyomott egy gombot és megszakadt. Nagyon mérges voltam! Természetesen nem azért mert lecsúsztam életem legtutibb lehetőségéről, hanem mert számtalanszor elmondtam, hogy nem nyomkodunk semmit, és főleg nem matatunk az asztalomon. Azt csak halkan teszem hozzá, hogy nagyon bunkó dolognak tartom a mondat közepén lecsapni a telefont, márpedig a hívó fél szempontjából ez történt, felteszem életében nem először de engem akkor is bánt az eset.

A csapat két harmada taknyos (és én is de ez rajtam kívül senkit nem érdekel). Miki tegnap lázasan ébredt, köhög, beteg szabin van. A láza épp csak 38 délutánra magától lement. A köhögés keményebb dió. Éjjel ha elkapja a roham, rögtön visít ezzel felébreszti Maját. Ha Maja éjjel felébred 1-1,5 óra mire ismét elalszik, ez mindig élmény!
Maja orra ma kezdett folyni. Két napja többet nyüglődik mint valami brazil szappanopera főhőse de most már legalább tudom mért.

Van valakinek ötlete, hogy lehet a fiúknak a célzást hatékonyan megtanítani? Nagyon unom a folyamatos WC pucolást. A héten Miki szabályosan körbepisilta, bele egy csöpp se ment, állítom de a fajansz mögött 1 centi magas volt a vízállás. Másik alkalommal arra mentem be, hogy épp neki kezd, rögtön melléhordott és ha már arra járt a mosógép oldalára írta a nevét. Aztán rögtön kérte a rongyot, letörölte de ez akkor sem mehet így örökké. Direkt mellé pisil, hogy takaríthasson.

2012.01.15.

A hétvégémet szeretném elfelejteni. A fiúk olyanok voltak mint akikbe az ördög bújt, kivittem őket a játszóra ott csak ácsorogtak tanácstalanul. Itthon pedig folytatták a föl-le rohangászást. Mintha két pattogó gumilabdával lettem volna összezárva.
Ádám szeme teljesen rendben van a kívülről befolyt vértől nézett ki olyan ijesztően a gyerek. Másnapra még csak be se zöldült.
Majának hasmenése van. Keksz-krumpli kúrára fogtam.
Miki köhög. A tegnap estét ez koronázta meg. Este 9 körül kezdte a köhögést, kapott inni, kicsit jobb lett, később megint kijött, kapott köptetőt, a harmadik köhögőrohamnál fölsírta Maját. Beraktam a mi ágyunkba a köhögéstől már öklendezett. Maja fél 10-kor azt hitte reggel van és nem akart aludni. Miki végre abbahagyta a köhögést de ő sem akart aludni. Aztán úgy döntött mégis a saját ágyában tölti az éjszakát én akkor már kint sétálgattam Majával a nappaliban. Miki elcsöndesedett, Maja egyre virgoncabb lett nem akart megmaradni a karomban. Beültem vele az ágyba apa mellé ezt nagyon élvezte sikongatva föl-le mászkált és széttépett két zsebkendőt, végre fél 12 körül álmosodni kezdett. Visszacsempésztem az ágyába, még kicsit nyöszörgött és csend lett.
Miki negyed 5-kor kezdett köhögni, fél óra múlva kijött, lendületből visszament és felkapcsolta a gyerekszobába a villanyt. Maja felébredt és nem akart visszaaludni.
Hét órakor már indultunk az oviba. Nyolckor Maját letettem aludni és én is bekúsztam az ágyba fél 10-kor a futár ébresztett egy levelet hozott a szomszédnak. Nagyon-nagyon csúnyákat gondoltam mint például: ............. és ............. na meg a ...............

2012.01.13.

Ez olyan jó kis babonás nap gyorsan be is számolok aktuális baleseteinkről.
Maja tegnap valahogy kinyitotta a műanyagfedős fiókomat. Fogalmam sincs, hogy csinálta, régi fiók, nincs benne görgő, nem is mozdul túl könnyen. Mindegy, rém boldogan pakolászta ki a résen a tetőket. Hagytam. Ez az a fiók a konyhába amit lehet pakolni. A fiúk is szokták, a fedőkön zongoráznak, dobolnak és 20-30 percig békében játszanak együtt. Sőt már kérésre össze is pakolnak. Szóval Maja is elmélyülten rámolt már 10 perce, ez nekem mindenképp megér egy 20 másodperces pakolást, épp a fényképezőgépért indultam volna mikor becsípte az ujját.

A mai baleset. Épp Maja ebédjét készítettem elő, amikor az óvónő telefonált, hogy Ádám elesett és a szeme véres és nagyon nagy baj nincs de azért mégis be kéne mennem. Nem szokásom pánikba esni, most se tettem, összeszedtem Maját és a Firstöt, majd elmentünk az oviba. A kapuban az óvónő fogadott, rögtön utána Miki is felfedezett, szaladt elém és teljes testhosszában elterült a betonon. Szegény óvónő elfehéredett, kis mókus felállt és futott tovább, csak a térde lett poros (jó anyagból van a gyerek közel 10 hónapot dolgoztam rajta). Mentünk Ádámhoz. Közben kiderült, hogy a macerálós Ödönke lökte el, Ádám pedig pont arccal a kavicsokra érkezett. Végre megláttam a fiam, a szeme mellett két horzsolás, valóban nagyon közel és a szeme nem de szemhéja véres volt. A látvány tényleg ijesztő volt, mögöttem két aggódó óvónő és két dadus, bűvöltük együtt a gyereket a sebeket bekentük Firsttel. Én egyre biztosabb voltam benne, hogy ez a sérülés bár rémesen néz ki nem igényel orvost. Az én fiaim rendszeresen, leesnek, beütik, megütik de mint már említettem jó anyagból vannak, kis First, kis jegelés, néhány puszi és az élet megy tovább. Azt egészen egyértelműen éreztem, hogy szemészt nem igényel a dolog ha mégis nem most rögtön azonnal. Nem is vágytam a város másik végébe loholni 3 gyerekkel, Maja még nem is ebédelt. Az óvónők viszont rettenetesen aggódtak. Végül abban maradtunk, hogy elmegyünk a körzetes dokinénihez, ő az ovi orvosa is. Telefon, dokinéni már befejezte a rendelést de minket még megvár. Az óvónő átvitt minket autóval, ez picit veszélyes vállalkozás volt, mert egy 3 ajtós járműbe hátra gyerekülés nélkül beraktuk a fiúkat, én előre ültem Majával a hasamon és imádkoztunk ne jöjjön szembe rendőr, mert nem biztos, hogy elhiszi terhes vagyok csak ez az új kívülhordós módi. Ezer bocs rendőrbácsik és minden biztonsági szabály de olyan 10-15 háznyit mentünk. Dokinéni még emlékezett rám karácsony előttről, most is nagyon kedves volt, megnézte Ádám szemét, egészen határozottan kijelentette, hogy semmi szükség szemészetre rohanni a sérülés a szemet nem érte, magától gyógyul, valószínűleg holnapra bezöldül. Haza tereltem a csapatom, felhívtam az ovit, hogy minden rendben, ők is megnyugodtak. A délután csendesen telt, Ádámnak adtam egy fagyasztott kukoricát azt szorongatta egy darabig a szemére. A folytatás holnap kiderül.

Esetleg valakinek valami hatásos bünti ötlete? Türelmes ember vagyok de Ödönkével már tele van a puttonyom. Komolyan kedvem lenne a térdemre fektetni és elfenekelni de ennél valami ötletesebb és hatékonyabb módszerre lenne szükségem. Természetesen folyamatosan biztatom a fiúkat, hogy ne hagyják magukat, ha kell üssenek vissza, fogjanak össze, ők mégis csak ketten vannak. Ebből az üss vissza rész baromi jól megy itthon. Éljen.

2012.01.11.

Csak súgva merem leírni Maja három napja a fiúkkal kel fél 6 és 6 között. Élvezem amíg tart a csoda. És olyan jó lenne tudni minek köszönhetem, mert az ég világon semmit nem változtattam az elmúlt napokban.
Tegnap a fiúk háromnegyed 6-kor osontak ki pisilni azt hitték alszom, csendben kivettek egy mesekönyvet a polcról és visszamentek a szobájukba olvasni. Még közel 20 percig szórakoztatták egymást a szobájukba Csak beszélgetést és Maja gügyögését lehetett hallani.
Mikor felkeltem szembesültem az undok idővel, esett a hó de az a lucskos fajta ami rögtön el is olvad. Miki mikor megszagolta, hogy oviba kell menni, nyöszörögni kezdett és nem akart, aztán felfedezte, hogy esik a hó és elfelejtett nyöszörögni. Nyöszörögtem én (magamba), úúúúúúútálok ilyen időbe kimenni, úúúúútálok ilyen időbe gyereket cipelni bárhova is. De ez senkit nem érdekelt, főleg a két besózott pihést aki már szánkózni akart. Felöltöztünk, megszavaztam a gumicsizmákat. Ez egészen jó ötletnek bizonyult. A játszón már a fű között megmaradt a hó akkor egy kicsit bántam az esőgumikat, hidegek a hóban és azt, hogy a popsitepsiket otthon hagytuk. Hátha később megmarad szánkózásra alkalmas hó. Az oviban pedig van egy klassz domb. Nem mentem vissza értük. A délelőtt folyamán a hó átváltott esőbe.
Miki az összes tócsába páros lábbal ugrott bele, Ádám nadrágja a lépcsőház ajtóban kibújt a csizmából a következő 5 méteren már bokáig vizes volt. Mire az oviba értünk a két nadrág tökig vizes lett és a nadrágtól a zoknik is. Épp csak a lábfejük maradt száraz. El se akarom képzelni mi lett volna ha bakancsba megyünk.
KÉTSÉGBE ESVE KERESEK NYAKIG ÉRŐ GUMICSIZMÁKAT!
Átöltözés után lerendeztem az óvónővel a pénzügyeket, közben kis mókus odasündörgött a lábamhoz, belekapaszkodott és sírni kezdett, hogy ő haza akar jönni. Óvónéni ölbe kapta én pedig kimentem. Rettenetes volt! Mentem integetni ott állt az én legkisebb fiam, könnyes szemekkel, görbe szájjal de azért integetett.
Ma reggel is bepróbálkozott az itthon maradással, aztán elfelejtette és a szokott helyen már fülig érő szájjal integetett. Így sokkal jobb otthagyni.

Majának 3 foga van, 2 alul 1 fölül. A fölső még csak részben van kint, ritkán villogtatja de akkor nagyon hasonlatos az egy fogú baba rajzfilmfigurákra. Megpróbálom fényképen is megörökíteni.

Egyszer régen több állásközvetítő portálra is regisztráltam ezek azóta is élnek, gondoltam ha befut valami nekem való megpályázom. Az utóbbi napokban azonban rájöttem, hogy a legkirályabb munka a munkaközvetítőé. Ehhez olvasni is csak annyit kell tudni, hogy az ajánlatokat kiküldjem a jelentkezőknek. Történt ugyanis, hogy jelentkezéskor ki kell tölteni egy több oldalas "nyomtatványt" amiből kiderül milyen iskolát végeztem, mit tudok, hol dolgoztam stb. Na ennek a kitöltése csak időpazarlás volt. Mert a közvetítőnél senki nem olvasta az biztos. A napokban a következő állásokra kaptam névre szóló behívót:
- értékesítő mérnök: nehézgépeket kellene eladnom, mérnöki diploma feltétel
- raktárvezető: B vagy C kategóriás jogsi elvárás
Az adatlapomat azzal a hagyományos elhatározással töltöttem ki, hogy azt akarom eladni amit tudok, ennek megfelelően adtam meg az adatokat amiből kiderül, hogy nincs mérnöki diplomám és jogsim se. Tehát ha a közvetítő tudna olvasni akkor nem vágná tele a postafiókomat számomra használhatatlan ajánlatokkal.

2012.01.09./2.

Képek amiket szeretnék megmutatni
Emeletes Szabó
Maja sétál
Kiskorú bűnöző reggel 6 előtt
Maja nagyon szeret autózni. A képen nem hallatszik de börrögött hozzá.
Művelődik
A kamionokat is szereti
Miki zuzu autót épített
Ádám egyedül rakta össze
Csokikészítés: előtte - Miko jesz kész?
Utána, a frissen mosott ágyneműn is csoki volt. Segítettek teregetni.