Jupiiiiiiiiiiii virágzik a szomszéd cseresznyefája! Reggel fedeztem fel az első virágokat, pár nap múlva teljes pompájában csodálhatom. És egyéb fák is virágba borultak, a szél virágillatú. Nagyon szeretem a tavaszt!
Kissé szétszórt vagyok, tegnap elfelejtettem pár dolgot elmesélni. Először is azt, hogy marha büszkén ücsörögtem és néztem az én nagy fiam a táncbemutatón. Helyenként elbújtam a fényképezőgép mögé nehogy sírni kezdjek. Pedig igazán nem történt semmi megható, kifejezetten aranyos, vidám előadás volt. De a tény, hogy a gyermek szerepel, szorongatta a torkomat na. Mióta Ádám megszületett érzékenyebb lettem, ha épp pocakos vagyok ez szinte teljesen elhatalmasodik rajtam és a sírógörcs kerülget ha szirénázó mentőautó száguld el mellettem. Nem szeretem de ez van.
Miki maradhatott volna az udvaron de úgy döntött velünk jön Ádámot megnézni. Megbeszéltük, hogy mellettem ül, szépen csöndben végignézi az előadást, közben nincs kimászkálás. Kicsit féltem, hogy magán akcióba kezd, esetleg be akar állni (valószínűleg nem lett volna gond) aztán mégse majd mégis és a tipródással fennakadást okoz. Jobb ötlet híján előadás előtt a kezébe nyomtam a kutyáját. Leültünk, Maja az ölemben csöndesen szemlélte az eseményeket. Ezért roppant hálás voltam, általában nem erőssége az egy helyben ücsörgés. Miki szintén nyugodtan markolászta a kutyáját és végignézte az előadást. Közben meg is dicsértem milyen ügyesen betartja amit kértem. A végén azt mondta tetszett neki a műsor. Érdeklődtem van-e kedve jövőre neki is táncolni. Nagyon határozottan nemet majd igent és végül nemet mondott. Abban maradtunk, hogy az még messzi van, majd később eldönti. A próba órákra szerintem el fogom küldeni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése