2012.03.12.

Tartalmas hétvégénk volt, megpróbálom a termést megörökíteni.
Először néhány aranyköpés Mikitől mert ez nem passzol sehová és a beszélgetés többi részére sem emlékszem.
- Ana kédezhetek hajamit? (anya kérdezhetek valamit) - ezt hol hallotta? Nekem általában a folyamatos ana, ana, anaaaaaaa jut ha figyelmet szeretne.
- Üdes vagyol ana! (ügyes vagy anya) - sajnos nem emlékszem éppen mért voltam ügyes.

Sokáig tipródtam de végül is megírom, mert talán sok év múlva jó lesz rá emlékezni. Maja nagyon szívesen lófrál a lakásban Miki alsónacijával. A dolog fiók túrással kezdődik, Mikié pont Maja magasságban van, kirámol néhány zoknit, pizsit, választ egy alsót és körbevonszolja a nappalin ha véletlenül elhagyja de még nincs hatótávolságon kívül nem szabad hozzányúlni mert széles vigyorral jön és kiszedi a kezemből.

Alkotós hétvégénk volt. Szombaton csak egy 3 perces munka jutott a húsvéti tojáskísérletemet próbáltuk megmenteni, majd idővel kiderül siker vagy kudarc.
Közeleg március 15-e és hosszú idő óta először éreztem úgy, hogy erre az ünnepre is készülnöm kéne. Lelkesen várom a Halloweent és a tökfaragást valentinkor szíves édességet készítek de mióta nincs kötelező iskolai márc.15 megemlékezés* én egyszerűen eltöltöm a napot mint bármikor máskor. Esetleg ha úgy jön ki megnézem A kőszívű ember fiait a tévébe, szeretem azt a filmet és Baradlay Richárdot. Természetesen tudom, hogy ott és akkor Petőfiék nagy dolgot tettek és a nap (és a következő évek) eseményeivel is tisztában vagyok (mindig szerettem a történelmet) de a sokéves unalmas iskolai ünnepélyek miatt nekem nem azt jelenti ez a nap amit kéne. A felismeréstől elborzadtam és elhatároztam, hogy megkísérlem a fiúknak érdekessé és szerethetővé tenni ezt a napot.
Találtam egy nagyon helyes csigát (a labda jobban tetszett de az nekünk több szempontból sem szerencsés) ITT és úgy gondoltam ennek elkészítése pont megfelelő az én pihéseimnek. Mi papírból készítettük, mert az volt itthon, és az ajtóra szándékoztam kirakni ünnepi díszítésnek. Rajztehetségtelenségemet (uuuuutálok rajzolni) jól példázza, hogy a sablon csiga megalkotása szűk fél órámba telt. Aztán a színes karikákhoz kerestem megfelelő méretű sablonokat összetrombitáltam a csapatot és munka közben meséltem a magyar zászló színeiről, forradalomról, kérdezgettem őket az ovis alkotásokról (ott is nemzeti színű díszítés van a szobába) semmi nagy monológ történelmi adatokkal csak szerettem volna ha egy mondatban hallják a kokárda, forradalom, március 15. szavakat. Talán azzal sem okozok meglepetést, hogy nem váltottam ki nagy érdeklődést. Meghallgattak (rövid voltam, ilyesmivel max 3 percig lehet lekötni őket) de aztán sokkal izgibb volt összeveszni a ceruzákon.
A történethez szorosan hozzátartozik, hogy a fiúk két munkafázis között leléptek autózni, Maja pedig a lábamba kapaszkodva ordított (mint mindig) aztán 3 perc múlva észlelte, hogy számára itt nem terem babér (a fiúkkal akartam foglalkozni na, a karomon egy egy évessel nem tudok csigákat vagdosni) ezért úgy döntött azt csinálja amiért a legnagyobb ovációt kapta az előző napokban: a szekrény és a lábam között gyalogolt, 2 lépés, Majának 6-8. Csak a szemem sarkából figyeltem mert ha nekiállok ujjongani akkor kezdődik a "devegyélfel" hiszti. Szóval Maja szép csöndben gyakorolt mi alkottunk.
Aztán elkészültek a csigák:

Forradalmi csigavonulás

Az utolsó kettő Miki munkája, a "rajzold körbe a sablont" ő alternatív módon értelmezte, az olló használat gyakorlása folyamatban van. Természetesen pöröghettem volna fölötte, hogy azt így meg úgy kell de én azt akartam Ő alkosson, Ő dolgozzon vele. Az első rózsaszín csiga Ádámé az már felismerhetően csiga. A szabályos csigáknál ők az összeállításban segítettek. Piros papírból kevés volt ezért helyettesítettük rózsaszínnel ha jók az értesüléseim a Duna még mindig békében folyik tovább. Azért ígérem jövőre időben elkezdem az anyag beszerzést.
Akartam még néhány zászlót is készíteni de közben az alkotók kedve elszállt. Lehet nem teszek le róla végleg. Ádám ma észrevette a nemzeti színű ajtódíszt az oviban és büszkén sorolta a színeket, majd hozzátette, hogy ez a magyar zászló. Talán mégis érdemes volt tegnap beszélni róla. Aztán azt is megkérdezte mikor csinálunk zászlót. Hamarosan.
* És még egy vallomás ami az ünnephez kötődik. Mióta nem kötelező kokárdát sem hordok. Plusz egyik éven politikai jelentés társult hozzá és azóta aztán főleg nem tudom tiszta szívvel kitűzni. Szokásból pedig nem hordom azt méltatlannak találom.

A technika óra után mindenki örült a mozgásnak, kimentünk a játszóra akkor még nem fújt annyira a szél csak az eső csöpögött néha. Az én fiaim a játszó közepén teli torokból énekelni kezdtek:
- Hűs fe nap, ényes nap, ketek aja a judai megfagynak! (ezt most nem fordítom)
Pár perc múlva vékonyabb felhőréteget fújt a szél a nap elé így a kisütött szó túlzás de kicsit átderengett valami a felhőkön. A két pihés pedig ujjongott, hogy előcsalogatták a napot.

A játszón fél dióhéjakat találtunk, itthon a fiúk befestették és vonat készült belőle. Általában nincsenek ilyen ötleteim magamtól de ez most tényleg saját, marha büszke vagyok magamra. Miki a homokba pakolászta a dióhéjakat és akkor ugrott be, hogy akár vonatot is készíthetünk belőle. Ma az oviba is elvitték a másik csoportos óvónő alig bírta összeszedni az állát úgy csodálkozott. Pedig a mi óvónénikkel sokkal kreatívabb dolgokat készítenek a fiúk.