Végre itt a nyári időszámítás Maja ma 7 körül kezdett morogni és csak negyed 8-kor keltünk fel. Igazából ez csak érzéki csalódás de annyira jó volt azt látni a kijelzőn: 6:55, 5:48 helyett. Most már csak abban bízom, hogy a következő hetekben állandósul.
A fiúk a mamámnál töltötték a hétvégét. A készülődés izgalmas volt, teletömködték a táskájukat csupa fontos dologgal aztán eszükbe jutottak a mamuszok. Ádám kiszedett pár dolgot így befért, Miki kísérletezett a kutyás mamusszal de túl nagy volt, nem adta föl:
- Hozom a kiki papucsom! (kicsi) - az befért.
Délután a városba akartam menni Majának cipőt nézni de indulás előtt nagy, ronda, szürke felhők jelentek meg és a szél is feltámadt. Mire kiderült, hogy vaklárma már nem volt kedvem elindulni. Helyette tévéztünk. Nem a legtartalmasabb időtöltés de jó volt. A filmet már régóta szerettem volna megnézni, Maja az ölemben ücsörgött és teljes volt a béke. Az utóbbi hetekben együtt töltött időnk sem volt sokkal értelmesebb. Ha főzök, a lábamba csimpaszkodva ordít, ezenkívül kézen fogva magával hurcol a lakásba föl-le. Szóval ezek után baromira élveztem a tévébámulást.
Maja már biztonságosan jár de a forgalomban még tanulónak számít ez igen veszélyes. Apró lányom a maga 70 centijével, pingvin lépteivel szorgosan közlekedik. A fiúk cikáznak körülötte, én őszülök és igyekszem megakadályozni az összeütközést.
A fiúk ücsörögnek az ölemben, szagolgatom a nyakukat, Miki büszkén kijelenti:
- Neke kimókus szago va! (nekem kis mókus szagom van)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése