Vannak pillanatok (főleg ha a szomszédok jutnak eszembe) amikor úgy érzem a gyerekeim neveletlenek. Aztán találkozom más gyerekekkel és rájövök, hogy mégsem azok. Ma az oviban Ödönke borzolta a kedélyeket, amíg apu a testvérét öltöztette a másik szobába ő a másik testvérével szaladgált a folyosón és az ajtót csukdosták egymásra. Vártam, hogy erre a rajcsúrra csak előkerül apu is de nem. Egy másik szülő vetett végett az ajtós mókának utána ismét a folyosón futkostak. Tudom, hogy nem könnyű három gyerekkel egyedül de ez talán mégis csak túlzás.
A sötétedés utáni lámpás szaladgálás a játszón még mindig sláger. Pénteken és szombaton a teljes család kivonult és rohangált a mászóka körül. Felsejlett három gyerekkel ezelőtti életemből, hogy pénteken és szombaton bulizni szokás menni. Mi is buliztunk, amúgy nagycsaládosan. :-D
A hétvége mélypontja az volt amikor Miki elment pisilni de megint későn indult el és mire a WC-re ült volna beterített mindent. Az alsó naciját, a pólóját, a WC környékét félkörben és a mosóporos doboz tetején várakozó Lego helikoptert. Nem bírom leszoktatni őket a játék behurcolásról. Most is mutattam neki, érveltem, megkértem legközelebb ne hozza. Igazából az lenne a tuti ha minden alkalommal ott tudnék állni a fürdőajtóban és elszedni a játékokat de erre gyakran nincs lehetőségem. Majd elmúlik ez is a többivel, remélem.
És a végére a nagy hír, Maja két napja többet van függőlegesbe mint nem. Immár a felegyenesedettek közé tartozik. Persze még mindig jobban szereti ha engem is maga után hurcolhat de ez már hamar elkopik. A nappaliban több kört is képes megtenni egyedül. A fiúk ma egész délután körülötte ujjongtak és győztem őket elhessegetni a tanuló vezető útjából. A megállás, leülés még gyakran a gravitáció műve, hát még ha akadály van a terepen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése