2012.03.16./2.

Történt más is.
Maja most már teljesen biztonságosan közlekedik egyedül is csak ne legyek a közelbe, mert akkor kézen fog és magával hurcol. Egyértelműen kommunikál a poharára néz ha szomjas, a szekrényre mutogat ha kekszet kér és főleg nyújtja a kezét ha sétálni akar.

A fiúk egész héten az ünnepre készültek csináltunk zászlókat is a csigák mellé az ajtóra. Az oviból "szabadság" szót skandálva jöttek haza, egyszer becsúszott egy "éljen a szabadság" is, valamelyik nap "koszutjajos" volt a soros.
Én kokárda sütivel készültem az eredmény siralmas lett. Volt egy pillanat amikor majdnem kidobtam az egészet csak sajnáltam a belefektetett nyersanyagot. Aztán apa észrevette, hogy mennyire bánt és megvigasztalt. Már régen történt ilyen, jól esett a figyelmessége el is határoztam, hogy nem adom fel. Másnap újra nekiestem a sütinek és legalább ehetőre feljavítottam. A látvány továbbra is rémes de a gyerekeknek ízlett. Az bosszant legjobban, hogy legyőztem a színezékekkel kapcsolatos ellenérzésemet (eszünk elég E izét legalább amit én készítek abba ne legyen) mert hirtelen sokkal egyszerűbb volt a beszerzése mint a jó minőségű házi málna és menta szörpé. Valamint eredetileg azt terveztem, hogy a kész termékből viszünk az oviba is, gyerekenként egy szelet színes süti pedig tényleg senkit nem dönt romlásba. És végül a legrémesebb, már megint egy tök egyszerű sütit rontottam el. Nem is süti, mert nem kell sütni, csak gyurmázni vele de nekem maga a mumus és tessék, szokás szerint elrontottam.

Azért volt olyan is ami sikerült. Kaptunk epret. Az a tipikus ajándék ló aminek nem nézed a fogát. Ugyanis ezért az epernek látszó bogyóért felelőtlenség lett volna pénzt adni. Három dobozzal érkezett gyönyörű, nagy szemű, piros, helyenként eper illatú és főleg gumicukor állagú, ízetlen. Az egyik dobozzal megettük rögtön, a másik kettőt úgy gondoltam egy sütivel feljavítom. Mivel az eper látványnak igazán szépséges volt a sütim is gyönyörű lett. Sajnos az epren nem segített, az továbbra is botrányos maradt, ki is piszkálták a sütiből.
Ádám meglátta a sütit, lelkendezve kérdezi:
- Ana sütötéééé! - aztán kiábrándító hangsúllyal - Mét???
- Ja, bocs, nem kötelező belőle enni.

Ádám egész héten a Messzi mamához készült, számolta a napokat, várta a hétvégét vagyis a szerdát. Kettő körül ment el, ötkor már haza is jött. Megérkezett és a küszöbön visítani kezdett, semmit nem akart csak hazajönni. Próbáltam megtudni mi történt.
- Ádám mért akartál hazajönni?
- Me egé héten ott hótam! (mert egész héten ott voltam)
- Ádám, itthon voltál, ma mentél csak a mamához és csak a küszöbig jutottál. Mért nem akartál maradni?
- Met. (mert) - ennél többet nem sikerült megtudni.