Ma orvosnál voltunk. Eredetileg 15 hónapos oltásra készültem de csak ott derült ki, hogy elszámoltam Maja még csak 14 hónapos. Szóval jövő hónapban is megyünk. Ha már ott voltunk felírattam a szokásos recepteket és le is lett mérve a lány. Tőle szokatlan gyarapodást mutatott két hónap alatt hízott közel 60 dekát és nőtt 4 centit. A fejlődés görbéje az eddigiekhez képest meredeken emelkedni kezdett. Azért még mindig ő a családban a legapróbb. Megnéztem a fiúk adatait is (szeretem időnként megnézni, nosztalgiázni).
Ádám 14 hónaposan: 9,3kg és 75cm
Miki 14 hónaposan: 9,4kg és 76cm
Maja 14 hónaposan: 7,7kg és 73,5cm
Mindig is Miki volt az óriás bébi a csapatban, Maja pedig pöttöm lányka. Megjegyzem, mivel még mindig a hasamra kötözve közlekedünk nekem igazi áldás apró termete.
Ez ma Maja napja, még pár dolog róla.
Ma este egymás után többször is teljesen magabiztosan, egyedül elsétált 1,5-2 métert. Rettenetesen örült az új tudományának, remélem holnaptól komoly gyakorlásba fog és akkor a nyuszi hozhat neki cipőt.
Maja szereti a tarhonyát. Két hete tűnt fel, hogy a tarhonyás husit lelkesen nyelte, pontosabban a tarhonyát a husi hol lecsúszott hol nem. Ma ismét azt főztem, gyors ebéd kellett az orvos miatt, és ma is szépen lapátolta, néhány szem tarhonyát kicsórt a tányérból szétfötörte az asztalon majd egyesével összeszedegette.
A másik új tudomány a látványos szenvedés. Igazából annyira ez sem új, pár hete kísérletezik vele. Szóval van az úgy, hogy Királylánynak semmi sem jó csak nyüglődik ilyenkor lerakom, felveszem, sétálunk kézen fogva, karba ő közben ordít és mikor megunom leteszem a földre. Ő bánatos szemekkel ordít tovább ülésből óvatosan oldalra dől majd a hátára fordul mindezt úgy mint egy lassított felvétel. Majd háton fekve ordít tovább és folyamatosan figyel, hogy nézem-e az előadást. Ha fölveszem ordítva mászik ki a kezemből ha lerakom még jobban ordít. Ma a sokadiknál kínomban röhögni kezdtem, így álltam fölötte (nem merem otthagyni mert rendszerint valami kemény játék/bútor mellett kezd fetrengeni) erre ő is elröhögte magát. Pedig azt hittem a hiszti korszakig még van egy kis időm. (sóhaj)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése