2012.03.20.

Csupa dicsekedni valóm van.
Ádám a játszón talált egy szép nagy borostyán levelet, megcsodálta majd elmondott egy verset (jó hosszút) a gesztenyelevélről. Ő nem szokott ilyesmit csak úgy, ezért lélegzetvisszafojtva hallgattam, aztán jól megdicsértem. Próbáltam érdeklődni mikor tanulta, egy kispajtás szülinapjáról és az ajándékáról mesélt. Szóval sokkal okosabb nem lettem. De azért saját logikával arra jutottam, hogy valószínűleg ősszel tanulhatták és sejtésem szerint a kispajtás szülinapja akkoriban lehetett. Egy nyomozó zseni vagyok na. A lényeg, hónapokkal ezelőtt tanult verset csak úgy magától elmondott. Ez nálunk nagyon nagy dolog!

Maja folyamatosan gyakorol és új dolgokat tanul. Ma apát etette egy pálcikával. Pontosabban dugdosta a szájába a pálcikát közben nyitogatta a saját száját ahogy én szoktam neki áááá-zni evés közben. Valamelyik nap elmászott az ágy széléig, ott megfordult és szabályosan lemászott, természetesen végig a sarkában voltam de nem volt szükség a készültségre. Kérésre elvisz dolgokat, bár némi késéssel érkezik meg vele. A maci szóra elkezdi keresni a maciját és hamarosan meg is jelenik vele. Valamint a járás olyan jól megy, hogy eljött az ideje a cipős gyakorlásnak. Hétvégén felmértük a közeli cipőbolt kínálatát. Rémes. Tudom, macerás vevő vagyok (kereskedő betegség, utáltam kereskedőnek eladni) de az talán mégsem az én hibám, hogy 5-10 féle cipő a választék nagy része ronda (egyéni szoc.probléma), a maradéknak kő kemény a talpa. További nehézségként hamupipőkémnek 17-es lába van a számozás 18-a kezdődik és alig találtam 19-es méretet. Nem lesz ez egy egyszerű vállalkozás.
Maja túl van az első baleseteken, fiókhúzogatás közben ott felejtette az ujját. Ilyen már volt, többször is, az egyiknél a körmét találta el, pár hét múlva leesett, most a bőrt sértette fel. Nem veszélyesen de jól vérzett. Egy hasra esésnél megszerezte az első zöld foltot a homlokára.

A fiaim eget rengető felfedezést tettek. Ha jól emlékszem a játszóról érkeztünk haza, issssszonyúúúúú hossssssszú az út talán 10 másodperc. A játszón sem voltunk többet fél óránál. Berobbannak a lakásba és egymás állát szedegetve a csodálkozástól:
- Ana nédd, még megva a házuk!!!!! Ana, télllleg megva még! Még mindi itt va!!! (megvan a házunk) - hiába, hűséges típus.

Apa tömködi magába az utolsó szelet kokárda sütit, egy órával előtte pusztítottak el egy egész tepsi lekváros buktát. Közbe arról érdeklődött mikor sütök megint. Asssszem itt az ideje sztrájkolnom.

Ma munkaközvetítőnél voltam. Igazából boltba indultam de útba esett, nyitva volt. Nálam önéletrajz nem volt de Maja igen, meg szatyor és bevásárló lista. Kicsit tipródtam, aztán úgy döntöttem a munkakeresés nem szégyen, most érek rá, szégyellje magát az aki csak várja a sült galambot. Szóval ölemben a gyerekkel 4 órás munkáról érdeklődtem. Kedves volt a pasi és nem röhögött ki. Akikkel kapcsolatban állnak 8-10-12 (és non-stop) órás munkát kínálnak. Keresek tovább.