A hasmenős nyavajában ma én vagyok a soros. Reggel vagy a WC-n ültem vagy őrködtem az ajtóba nehogy valaki bemenjen előttem. De szeretnék még egy WC-t! Aztán mikor kiürült a rendszer már képes voltam pár kekszet megenni. Délutánra egészen magamhoz tértem hazafelé a játszón is megálltunk. Aztán itthon kapkodtam a leszarom bogyót két marékkal mert egyre éhesebb lettem de a keksz gondolatától is forog a gyomrom, viszont ha éhes vagyok ember legyen a talpán aki utamba kerül. Na mármost nekem ettől függetlenül 3 gyerek kívánságait kellett teljesítenem (minden pillanatnak örültem amikor nem kellett autósat játszanom) majd megvacsoráztatni, fürdetni és letenni őket. Ők nem szívhatnak azért mert nekem rossz napom van. Bár hálás lennék ha valaki megmagyarázná a játszón mért nem érdekes a mászókán csüggeszkedés, a föl-le futkosás de alig hazaérünk egymás lábát taposva rohangálnak a lakás teljes hosszában (pedig nem is olyan nagy mint a játszó) és függeszkednek az emeletes ágy minden oldalán. Szóval újabb adag leszarom bogyó és ismét elmondtam a lakásban élés szabályait amire Maja azt mondta eeeeeee.
Aztán matricát ragasztgattak, az asztalra. Akkor még úgy tűnt ártalmatlan gombóc lesz belőle és azt is megígérték, hogy leszedik. Neki is álltak szó nélkül a probléma ott kezdődött amikor "jekapajom" felkiáltással egy műanyag lappal gondosan rásimogatták az összeset. Na jó, néhány cafat lejött. Még nem tudom, hogy fogom leszedni, majd holnap kitalálom és ha nem jön le az se érdekel. Majdnem fél órát tevékenykedtek veszekedés nélkül a felragasztással és a leszedéssel. Közben stratégiát egyeztettek, osztoztak és együtt dolgoztak. Szerintem ebből többet tanultak mintha az asztalt védem. Bocs nekem a gyerek fontos, az asztal pedig teljesen használható így is.
(Most pedig baromi éhes vagyok és próbálok nem figyelni apa vacsorájának illatára.)
Ádám lengedezik a hintában, folyamatosan ámuldozik saját magától és a gyorsaságától.
- É olyan gyos vagyok mint a jepüjő! Ha nagy jeszek jepüjni fogok és jepüjőve megyü bátyushoz.
- Az jó lesz és ha nagy leszel repülőt szeretnél vezetni vagy helikoptert?
- É ne é csak bicikit. - ennyit a repülésről.
Találtam egy cikket kiszámolták mennyi értékű munkát végez egy anya. Engem az bosszant legjobban, hogy társadalmilag nincs értéke az anyaságnak. A médiából árad a szupernő magasztalása akinek van karrierje mellett x db gyereke és állítja, hogy minden fronton jól teljesít. Azt elhiszem, hogy vannak olyanok akiknek sikerül de nagyon unom, hogy csak ez jön mint pozitív példa. Ha a családomat választom akkor senki vagyok?
Engem az is bosszant, hogy mért követendő példaként tálalják azt a modellt aki szülés után 6 héttel már fürdőruhában a kifutón állt? Ha ő így érzi jól magát ám tegye de hogy a megelőző 6 hetet nem a gyerekkel töltötte arra mérget veszek. Szintén nagy hírverés volt valami francia miniszter asszony körül aki császármetszés után 3 nappal már bement a hivatalába. Nagyon naiv vagyok ha azt gondolom nem döntötte volna anyagi romlásba ha mondjuk otthon marad a gyerekkel pár hetet? És a csúcs egy angol iskolaigazgató éjjel szült, reggel már dolgozni ment. Szerintem ez rossz irány. Van amikor muszáj visszamenni dolgozni, a fent említett esetekben ezt kötve hiszem, de mi van azokkal akik nem mennek, ők lesznek lesajnálva? Mert teszik azt amit nők milliói az idők kezdete óta: gyereket szülnek, nevelnek, otthont teremtenek. Ez is munka, sok munka. Igaz más jellegű mint csillogni a kifutón, mosolyogni a címlapokon. Kérünk egy kis elismerést mi is akik az anyaságot választottuk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése