2012.03.31.

Már megint kilométeres elmaradásom van. Akkor nekiugrok.

Csütörtök (Maja nem akart aludni ezért lemaradt a vége)
Ha már a városban voltam benéztem az utamba eső cipőboltokba is. Talán említettem már, hogy macerás vásárló vagyok. A gyerek cipő pedig különösen érzékeny pontom. Először is ott kezdődik, hogy nem adok a gyerekre használt cipőt, a tesóét se. Mindenki tapossa ki a saját cipőjét. Aztán van egy sor egyéb hasfájásom:
- a cipő belseje legyen bőr vagy textil
- ne legyen benne lábboltozat emelő
- a kérge tartsa a sarkát
- a talpa legyen rugalmas
- én könnyen rá tudjam adni de a gyerek ne tudja leszedni
- legyen szép
- ár (ezt a csak a végére, mert általában mire ideérünk már elbukott a cipő)
Még mindig Majának keresek cipőt ezért a fenti kívánságlistához szorosan hozzátartozik, hogy legyen belőle apró méret. Na ez az ami szinte lehetetlenné teszi a vállalkozást.
Bemegyek a cipőboltba, megtámadom a gyerekrészleget, hamar kiszúrom azt a 2-3 darabot ami ugyan nem szerelem első látásra de egyéb kívánalmaim többségének megfelel. Aztán közelebbről is szemlélni kezdem és kiderül, hogy nincs méret, a talpa kemény mint a kő, csupa műanyag, van benne emelő, ill ezek tetszőleges kombinációban. Az árát már meg sem nézem az ilyet nem veszem meg sem 10 forintért sem 30.000-ért.
Szóval tudom, hogy sznob vagyok de akkor sem adok akármit a gyerek lábára. Végigjártam az összes valamire való cipőboltot és nagy nehezen sikerült találnom egyet ami kiállta az összes próbatételem csak épp nem létezik belőle 18-as. Brühühühüüüüűűűűű
Fogalmam sincs merre tovább. Mert a gyerek menni akar de nem tudom letenni a játszón, mert nincs cipője. ááááááááááááá

Péntek
Az oviban országos szabad nap volt, a fiúk itthon maradtak. Igazából pont jól jött ki mert mind taknyos. Ádám kezdte, Maja csatlakozott és természetesen Miki sem akart kimaradni a buliból. Csütörtök este volt a mélypont Ádám köhögött, Maja nem aludt, péntek reggel Miki 5-kor mellém telepedett. Aztán reggeli és orrszívás után mindenkinek visszajött a kedve. Azóta intenzíven kezelem őket, szerintem hétfőre rendben lesznek.
Csendben hozzá teszem, hogy két napja az én torkom is fáj.
Mikit délután kölcsön adtuk a mamának, mivel a taknyos bagázsból ő volt a legjobban így aláírtam az eltávját.
Apa előkotorta Ádám egyik távirányítós autóját kihasználták, hogy Miki nem dugja bele mindenbe az orrát és lementek a parkolóba játszani.

Szombat
Délelőtt megint autózni mentek a fiúk, Maja itthon maradt velem főzni. Igazi élmény volt a következő szűk egy óra.
Az úgy kezdődött, hogy a fiúk kihúzták a lábukat, Maja észlelte, hogy csökkent a létszám, jobbhíján a lábamba csimpaszkodva ordítani kezdett. A hagymavágáshoz két kéz kell (nekem legalábbis) tehát ő ordított én vágtam, aztán dinszteltem, szerencsére kicsi a konyhám így lépkednem nem kellett. Közben Maja felfedezte a konyhaszekrényt. Csend lett. Fölvágtam a káposztát is, próbáltam minél gyorsabban haladni, némiképp akadályozott a tűzhely előtt rámoló gyerek de még elég hajlékony vagyok, megoldottam. Feltűnés nélkül elkoboztam a szekrényből előkerülő sütőpapír tekercset, alufóliát, cserébe hagytam had vigye a sütis rácsokat. Percekig zörgött vele a szőnyegen, aztán a sodrófa következett. Egy 7 kilós embernek nehéz darab. Némi bűntudattal néztem ahogy megkaparintja de olyan boldog volt és a húst épp nem is tudtam otthagyni egy "deaddide" hiszti miatt. Szóval elkezdte hurcolni, többször a földhöz csapta útközben, aztán elment a kedve és ismét ordítani kezdett. Majd újabb csudaizgi dolgot fedezett fel: magát a szekrény ajtót. Hiszen ez mozog! És a második lendítéssel orrba vágta magát. Innentől kezdve minden mindegy volt, felvettem, ordított, kekszet adtam neki, ordított, letettem ordított, leültünk a szőnyegre ordított, pakolászni kezdtem (ilyenkor jön és újra kirámol) ordított. És akkor megjöttek a fiúk Maja pedig lassan abbahagyta az ordítást. Nagyon szeretek Majával főzni.
Miki délután megérkezett, alkotós programot találtam ki. Hetek óta gyűjtögetem a tojáshéjakat, egy részüket befestettem. Ezekből tördeltem ma nekik, hogy készítsenek mozaikot. Férfiasan megoldották a feladatot nagyjából öt perc alatt. A színekkel és vonalakkal foglalkozzon aki ráér. :-D Éljen a művészi szabadság!
A pillangó Ádámé, aztán elunta. Miki lelkesebb volt ő kettőt is alkotott.

2012.03.29.

Ma végre bejutottam a városba a gyerek nélkül intézendők után szaladgálni. Új alternatívaként nagyon szeretnék a buszpályaudvaron ücsörögni az információs tábla alatt. Akár holnaptól tudok olyan felvilágosítást adni amit én kaptam. Merészen érdeklődtem a nagycsaládos kedvezményről, pontosabban a részletekre lettem volna kíváncsi ne a buszon jegyvásárláskor derüljön ki, hogy nincs nálam valami aminek kéne. A hölgy simán hülyének nézett mért zaklatom ilyesmivel a munkaidejében, összevissza hadovált a százalékokról és a személyekről. Egyetlen dolgot értettem, hogy 3 saját gyerek esetén jár (ezt eddig is tudtam). Aztán voltam olyan pofátlan és megkérdeztem milyen irattal tudom igazolni a buszvezetőnek, hogy tényleg az én gyerekeim. Újabb zavart öööö-zés következett. Segíteni próbáltam, felajánlottam a TAJ kártyát és az anyakönyvi kivonatot nem sikerült egyértelmű választ kicsikarnom, csak annyit mondott ezt régen beírták a személyibe. Ja, még valamikor a múlt században a kettővel ezelőtti típusú személyibe. Az anyukámnak is volt olyan ha jól emlékszem 10 éves koromban láttam utoljára. A saját plasztik kártyámra rajzoljam rá felmelegített tűvel???
A munkanélkülibe is jelenésem volt. Gondoltam ha már úgyis be kell mennem, megkérdezem milyen állást tudnak ajánlani, mégis csak közvetítők. Az első ügyintéző nagyon kedvesen átirányított a kollégához mert ő ebben nem tudott segíteni. A kolléga javasolta a hirdető táblát és megemlítette, hogy van ügyintéző is. A tábla után gondoltam szerencsét próbálok az ügyintézővel, nekem 4-órás munka kell hátha többet tud mint a tábla. Nem tudott. A hatás kedvéért kicsit pötyögött a gépén, javasolta, hogy nézek körbe a neten, az önéletrajzomat máris küldhetem a megfelelő helyekre. Hurrá! Ez a módszer már 3 évvel ezelőtt sem működött. Megszámolni sem akarom hány önéletrajzot küldtem el, hány közvetítőbe jelentkeztem 95%-ban visszajelzést sem kaptam. Most komolyan ha a munkanékülibe nem tudnak segíteni akkor hol?

2012.03.27./2.

Jupiiiiiiiiiiii virágzik a szomszéd cseresznyefája! Reggel fedeztem fel az első virágokat, pár nap múlva teljes pompájában csodálhatom. És egyéb fák is virágba borultak, a szél virágillatú. Nagyon szeretem a tavaszt!

Kissé szétszórt vagyok, tegnap elfelejtettem pár dolgot elmesélni. Először is azt, hogy marha büszkén ücsörögtem és néztem az én nagy fiam a táncbemutatón. Helyenként elbújtam a fényképezőgép mögé nehogy sírni kezdjek. Pedig igazán nem történt semmi megható, kifejezetten aranyos, vidám előadás volt. De a tény, hogy a gyermek szerepel, szorongatta a torkomat na. Mióta Ádám megszületett érzékenyebb lettem, ha épp pocakos vagyok ez szinte teljesen elhatalmasodik rajtam és a sírógörcs kerülget ha szirénázó mentőautó száguld el mellettem. Nem szeretem de ez van.
Miki maradhatott volna az udvaron de úgy döntött velünk jön Ádámot megnézni. Megbeszéltük, hogy mellettem ül, szépen csöndben végignézi az előadást, közben nincs kimászkálás. Kicsit féltem, hogy magán akcióba kezd, esetleg be akar állni (valószínűleg nem lett volna gond) aztán mégse majd mégis és a tipródással fennakadást okoz. Jobb ötlet híján előadás előtt a kezébe nyomtam a kutyáját. Leültünk, Maja az ölemben csöndesen szemlélte az eseményeket. Ezért roppant hálás voltam, általában nem erőssége az egy helyben ücsörgés. Miki szintén nyugodtan markolászta a kutyáját és végignézte az előadást. Közben meg is dicsértem milyen ügyesen betartja amit kértem. A végén azt mondta tetszett neki a műsor. Érdeklődtem van-e kedve jövőre neki is táncolni. Nagyon határozottan nemet majd igent és végül nemet mondott. Abban maradtunk, hogy az még messzi van, majd később eldönti. A próba órákra szerintem el fogom küldeni.

2012.03.27.

A múlt hét fontosabb képei:
Tavaszváró (húsvétváró) ajtódekor
A fiúk kertje
Miki motorbaleset után
Rácsoslinzer ahogy a mamámtól tanultam (az íze is olyan lett :-D)

2012.03.26.

Ma az utolsó néptánc foglalkozás egyben záró előadás volt. Az oktató azzal kezdte, hogy ő nem tanított be erre az alkalomra semmi különöset, szeretné megmutatni mivel foglalkoztak az elmúlt hónapokban. Nekem ez nagyon tetszett! Énekeltek, táncoltak, körjátékokat játszottak igazából nem is értettem mért néptánc foglalkozás. A néptáncról nekem egészen más jut eszembe de sokkal jobban örültem annak amit láttam. Ádám zenére, táncolt, mozgott, jól érezte magát, élvezte. Azt nagyon hamar megállapítottam, hogy a mozdulatok koordinálása terén kihívásokkal küzd (de hivatalosan sikerült) de figyelt és csinálta. Nekem pedig csak ez számít. Örülök, hogy beírattam. A végén azt mondta szeret táncolni és jövőre is szeretne.
Körjáték, Ádám mindig úgy helyezkedett, hogy ő legyen az oktató mellett.
Párban köröztek
Ez valami elkapós játék, Ádám volt a pásztor aki üldözte a héját.
Egérfogós, Ádám már a macskák között.
Ez egy mutogatós dinnyés dal.
A műsor után Ádám ezt adta ajándékba. Az üveget ő festette, forró csoki porral töltöttem meg.

2012.03.25.

Végre itt a nyári időszámítás Maja ma 7 körül kezdett morogni és csak negyed 8-kor keltünk fel. Igazából ez csak érzéki csalódás de annyira jó volt azt látni a kijelzőn: 6:55, 5:48 helyett. Most már csak abban bízom, hogy a következő hetekben állandósul.

A fiúk a mamámnál töltötték a hétvégét. A készülődés izgalmas volt, teletömködték a táskájukat csupa fontos dologgal aztán eszükbe jutottak a mamuszok. Ádám kiszedett pár dolgot így befért, Miki kísérletezett a kutyás mamusszal de túl nagy volt, nem adta föl:
- Hozom a kiki papucsom! (kicsi) - az befért.

Délután a városba akartam menni Majának cipőt nézni de indulás előtt nagy, ronda, szürke felhők jelentek meg és a szél is feltámadt. Mire kiderült, hogy vaklárma már nem volt kedvem elindulni. Helyette tévéztünk. Nem a legtartalmasabb időtöltés de jó volt. A filmet már régóta szerettem volna megnézni, Maja az ölemben ücsörgött és teljes volt a béke. Az utóbbi hetekben együtt töltött időnk sem volt sokkal értelmesebb. Ha főzök, a lábamba csimpaszkodva ordít, ezenkívül kézen fogva magával hurcol a lakásba föl-le. Szóval ezek után baromira élveztem a tévébámulást.

Maja már biztonságosan jár de a forgalomban még tanulónak számít ez igen veszélyes. Apró lányom a maga 70 centijével, pingvin lépteivel szorgosan közlekedik. A fiúk cikáznak körülötte, én őszülök és igyekszem megakadályozni az összeütközést.

A fiúk ücsörögnek az ölemben, szagolgatom a nyakukat, Miki büszkén kijelenti:
- Neke kimókus szago va! (nekem kis mókus szagom van)

2012.03.23.

Holnap végre óraátállítás!!! Eddigi tapasztalatok szerint ilyenkor megszűnik a korán kelés az ébredés áttolódik 6 és 7 óra közé. Remélem most is így lesz. Aztán jó lenne ha a őszi átállítás közkívánatomra elmaradna. (sóhaj)

Miki tegnap földagadt szájjal rohant elém az ovi udvarán. Magyarázatként csak annyit mondott, hogy elesett a betonon. Ezt igazából sejtettem. Ádám még a motort emelgette. Itthon némi közelharc után jegeltük sokkal jobb nem lett. Aztán este 1,5 óra alvás után visítva ébredt, természetesen Maja is fölébredt, Mikit kutyástul fölkaptam és beraktam az ágyunkba. Pár perc múlva Maja is visszaaludt. Mikit nem mertem visszavinni, féltem, hogy Maja fölébred ha mégsem akkor Miki kezd visítani fél óra múlva. Nem tudta rendesen az ujját a szájába venni ez volt minden bajunk forrása. Így kismókus a vendégünk maradt. Éjjel arra ébredtem, hogy keresztbe fekszik az ágyon és a lába a vesémben van. Apa valahol a túloldalon de inkább a falon matricaként heverészett. De szeretnék még egy szobát!
Reggel Miki szája még mindig dagadt volt. Az oviban megtudtam, hogy valóban motorbalesete volt de csak a motort fejelte le nem a betont.

Tegnap víz világnapja rendezvény volt az oviban. Sajnos Ádámnak pont hazafelé volt mesélhetnékje és a mellettünk hazafelé száguldó forgalomtól alig hallottam valamit. Itthon hiába kérdezgettem már nem mondott semmi használhatót. Amit összekapartam valami hajó verseny volt ma hazahozták a papírhajókat amit ők hajtogattak (szerintem csak felügyelték), elmentek egy tóhoz és el kell zárni a csapot. Bezzeg én hiába mondogatom évek óta.

Ma nagy hajvágós nap volt. Ádámnak csak megigazítottam, nekem tetszik, büszke vagyok magamra. Mikivel szokás szerint birkóztunk közbe. Pedig olyan jó lenne ha már elhagynánk ezt a hisztit. Megígértem neki ha majd végre cirkusz nélkül hagyja a hajvágást csinálok neki kommandós frizurát. Lelkesen bólogatott (mint mindig) és mire újra hajnyírás megint elfelejti. Na mindegy, már csak 10-15 év és ez is elmúlik.

2012.03.22.

Tegnap elfelejtettem mondani, hogy Mikinek névnapja volt azért kapta a tortát és tőlünk egy "vijjámmekííí" táskát. Az ovis ünneplés pedig a szülinapja helyett járt. Ő nyári gyerek, akkor nem megy oviba, így a névnapján kapta a felhajtást. A névnapja pedig azért most van mert dec. 6. a télapó nap. Az utónév könyv több másik lehetőséget is ajánlott nekem ez a márciusi tetszett, olyan igazi tavasz hozó az én Mikim a Benedekekkel együtt ünnepel és szorgosan hozza a meleget.

Nagyon jó, hogy végre süt a nap, jó idő van a szél ibolya illatú, amerre nézek tavaszi virágok nyílnak (kivéve az erkélyünkön :-(). Délután összecsomagoltam Maját bepakoltam a kocsiba és egy nagyot sétáltunk csak mi ketten. Jó volt.
Közben fejben összeraktam azt amiről már régóta szeretnék írni. A dolog nem új, sőt több mint egy éves de most jött meg az ihlet. A családi szerepekről van szó. Maja kicsit átrendezte de tényleg csak kicsit.
Ádám: az első és egyetlen legnagyobb fiam ez már így is marad ez az ő kiváltságos pozíciója ő mindenki kedvenc nagy tesója.
Miki: ő a kicsi fiam ezen Maja érkezése sem változtatott. Az az érzésem féltékenységi szempontból mindenki jól járt, hogy Maja lánynak született.
Maja: kezdi érteni és élvezni kiváltságos szerepét egy szem lányként, a szempilla rebegtetésben már most is nagyon jó. :-D

2012.03.21.

Ma országos tavasz hozó Miki nap volt. Reggel ezzel a vakondtúrás tortával mentünk oviba.
Az ünnepeltnek nagyon tetszett, állítólag a többieknek is és finom volt. Amúgy csokis-túrós krémmel töltöttem.
Miki pont ugyanolyan ajándékot kapott mint Ádám 1,5 hónapja a szülinapjára. Itthon rögtön össze is vesztek a két tök egyforma katicán. Estére elcsendesedett birtoklási háború, mindenkinek jutott katica az ágyba.

Az oviból nagy sétával mentünk haza, útközben egy aranyos lepkés dalt énekeltek. Nem ismerem, így a pontos szöveg számomra rejtély de valószínűleg Ádámé lehet az igazi (vagyis mindenképpen közel hozzá) Miki szokás szerint saját verziót gyártott és énekelte is teli torokból. Abba is volt lepke és örömködés, tavasz csak olyan Mikis szavakkal és a rímek is hiányoztak.

Nagyjából két hete kertészkedtek a fiúk az erkélyen, két napja bújnak a vetemények. Két féle magot kaptak bele egyenlőre minden nagyon egyforma, majd kiderül mi lesz belőle.

Ma Majával kettesben megtámadtuk a cipőboltot. Hétvégén a fiúk is velünk tartottak. Próbáltatok már három pasival vásárolni/nézelődni? Lehetetlen vállalkozás. Szóval ma csak mi csajok békében végigjártuk a boltot, megnéztünk mindent ami tetszik és azt is ami nem. Az egész boltban egyetlen 19-es topán volt, felpróbáltuk. A sarka mögé még két ujjam befér. De legalább a cipő tetszett.

Királylány egy lóerős ECO hintóban
Kis mókus

2012.03.20.

Csupa dicsekedni valóm van.
Ádám a játszón talált egy szép nagy borostyán levelet, megcsodálta majd elmondott egy verset (jó hosszút) a gesztenyelevélről. Ő nem szokott ilyesmit csak úgy, ezért lélegzetvisszafojtva hallgattam, aztán jól megdicsértem. Próbáltam érdeklődni mikor tanulta, egy kispajtás szülinapjáról és az ajándékáról mesélt. Szóval sokkal okosabb nem lettem. De azért saját logikával arra jutottam, hogy valószínűleg ősszel tanulhatták és sejtésem szerint a kispajtás szülinapja akkoriban lehetett. Egy nyomozó zseni vagyok na. A lényeg, hónapokkal ezelőtt tanult verset csak úgy magától elmondott. Ez nálunk nagyon nagy dolog!

Maja folyamatosan gyakorol és új dolgokat tanul. Ma apát etette egy pálcikával. Pontosabban dugdosta a szájába a pálcikát közben nyitogatta a saját száját ahogy én szoktam neki áááá-zni evés közben. Valamelyik nap elmászott az ágy széléig, ott megfordult és szabályosan lemászott, természetesen végig a sarkában voltam de nem volt szükség a készültségre. Kérésre elvisz dolgokat, bár némi késéssel érkezik meg vele. A maci szóra elkezdi keresni a maciját és hamarosan meg is jelenik vele. Valamint a járás olyan jól megy, hogy eljött az ideje a cipős gyakorlásnak. Hétvégén felmértük a közeli cipőbolt kínálatát. Rémes. Tudom, macerás vevő vagyok (kereskedő betegség, utáltam kereskedőnek eladni) de az talán mégsem az én hibám, hogy 5-10 féle cipő a választék nagy része ronda (egyéni szoc.probléma), a maradéknak kő kemény a talpa. További nehézségként hamupipőkémnek 17-es lába van a számozás 18-a kezdődik és alig találtam 19-es méretet. Nem lesz ez egy egyszerű vállalkozás.
Maja túl van az első baleseteken, fiókhúzogatás közben ott felejtette az ujját. Ilyen már volt, többször is, az egyiknél a körmét találta el, pár hét múlva leesett, most a bőrt sértette fel. Nem veszélyesen de jól vérzett. Egy hasra esésnél megszerezte az első zöld foltot a homlokára.

A fiaim eget rengető felfedezést tettek. Ha jól emlékszem a játszóról érkeztünk haza, issssszonyúúúúú hossssssszú az út talán 10 másodperc. A játszón sem voltunk többet fél óránál. Berobbannak a lakásba és egymás állát szedegetve a csodálkozástól:
- Ana nédd, még megva a házuk!!!!! Ana, télllleg megva még! Még mindi itt va!!! (megvan a házunk) - hiába, hűséges típus.

Apa tömködi magába az utolsó szelet kokárda sütit, egy órával előtte pusztítottak el egy egész tepsi lekváros buktát. Közbe arról érdeklődött mikor sütök megint. Asssszem itt az ideje sztrájkolnom.

Ma munkaközvetítőnél voltam. Igazából boltba indultam de útba esett, nyitva volt. Nálam önéletrajz nem volt de Maja igen, meg szatyor és bevásárló lista. Kicsit tipródtam, aztán úgy döntöttem a munkakeresés nem szégyen, most érek rá, szégyellje magát az aki csak várja a sült galambot. Szóval ölemben a gyerekkel 4 órás munkáról érdeklődtem. Kedves volt a pasi és nem röhögött ki. Akikkel kapcsolatban állnak 8-10-12 (és non-stop) órás munkát kínálnak. Keresek tovább.

2012.03.16./3.

Az elmúlt napok képekben
Az ovis alkotásokkal
Másnap reggel még mindig nyerő a huszárosdi.
Nyuszis tojástartókat készítettünk. Az alap előállítása röpke egy órámba telt, ők 5 perc alatt kiszínezték. A fénykép után pedig tépkedni kezdték. Kétlem, hogy megérik a húsvétot. Tök megérte ennyit foglalkozni vele. :-(
Előkerültek a járművek, végre üres volt a parkoló, gyorsan megtöltötték élettel :-)
Ez pedig a sütim, epernek látszó tárggyal.

2012.03.16./2.

Történt más is.
Maja most már teljesen biztonságosan közlekedik egyedül is csak ne legyek a közelbe, mert akkor kézen fog és magával hurcol. Egyértelműen kommunikál a poharára néz ha szomjas, a szekrényre mutogat ha kekszet kér és főleg nyújtja a kezét ha sétálni akar.

A fiúk egész héten az ünnepre készültek csináltunk zászlókat is a csigák mellé az ajtóra. Az oviból "szabadság" szót skandálva jöttek haza, egyszer becsúszott egy "éljen a szabadság" is, valamelyik nap "koszutjajos" volt a soros.
Én kokárda sütivel készültem az eredmény siralmas lett. Volt egy pillanat amikor majdnem kidobtam az egészet csak sajnáltam a belefektetett nyersanyagot. Aztán apa észrevette, hogy mennyire bánt és megvigasztalt. Már régen történt ilyen, jól esett a figyelmessége el is határoztam, hogy nem adom fel. Másnap újra nekiestem a sütinek és legalább ehetőre feljavítottam. A látvány továbbra is rémes de a gyerekeknek ízlett. Az bosszant legjobban, hogy legyőztem a színezékekkel kapcsolatos ellenérzésemet (eszünk elég E izét legalább amit én készítek abba ne legyen) mert hirtelen sokkal egyszerűbb volt a beszerzése mint a jó minőségű házi málna és menta szörpé. Valamint eredetileg azt terveztem, hogy a kész termékből viszünk az oviba is, gyerekenként egy szelet színes süti pedig tényleg senkit nem dönt romlásba. És végül a legrémesebb, már megint egy tök egyszerű sütit rontottam el. Nem is süti, mert nem kell sütni, csak gyurmázni vele de nekem maga a mumus és tessék, szokás szerint elrontottam.

Azért volt olyan is ami sikerült. Kaptunk epret. Az a tipikus ajándék ló aminek nem nézed a fogát. Ugyanis ezért az epernek látszó bogyóért felelőtlenség lett volna pénzt adni. Három dobozzal érkezett gyönyörű, nagy szemű, piros, helyenként eper illatú és főleg gumicukor állagú, ízetlen. Az egyik dobozzal megettük rögtön, a másik kettőt úgy gondoltam egy sütivel feljavítom. Mivel az eper látványnak igazán szépséges volt a sütim is gyönyörű lett. Sajnos az epren nem segített, az továbbra is botrányos maradt, ki is piszkálták a sütiből.
Ádám meglátta a sütit, lelkendezve kérdezi:
- Ana sütötéééé! - aztán kiábrándító hangsúllyal - Mét???
- Ja, bocs, nem kötelező belőle enni.

Ádám egész héten a Messzi mamához készült, számolta a napokat, várta a hétvégét vagyis a szerdát. Kettő körül ment el, ötkor már haza is jött. Megérkezett és a küszöbön visítani kezdett, semmit nem akart csak hazajönni. Próbáltam megtudni mi történt.
- Ádám mért akartál hazajönni?
- Me egé héten ott hótam! (mert egész héten ott voltam)
- Ádám, itthon voltál, ma mentél csak a mamához és csak a küszöbig jutottál. Mért nem akartál maradni?
- Met. (mert) - ennél többet nem sikerült megtudni.

2012.03.16.

Volt pár húzós reggelünk az elmúlt hetekben. A szomszédot vártam, felajánlottam volna, hogy cseréljünk, én szívesen toporgok a küszöbön amíg 3 gyereket megreggeliztet és felöltöztet, főleg úgy, hogy a legkisebb az idő nagy részében lefoglalja az egyik kezét.
Egyébként a békés együttélésre törekedve figyelem a gyerekeket. Hatalmas felfedezést tettem: a gyerek nem érti mért és mi hangos. Az ok egyszerű: ő itt van a lakásban és nem hallja a szomszédban mi történik. Hiába hat éves, hiába szólok rá, magyarázhatok a szomszédokról, a korán reggelről (hatkor már pont olyan világos van, mint tízkor) megtehetem mindezt fejen állva vagy kínaiul a lényeg nem változik. Az ő szemszögéből ő játszik, beszél, énekel, hogy a szomszéd is hallja ahogy négykézláb megy Maja után arról számára nincs visszajelzés és nem érti mért tiltom a négykézláb közlekedést, az éneklést, mért kell a szőnyegen autóznia. A "mert ez a szabály" magyarázat ide kevés. Ennek tükrében a jutalmazás/büntetés is értelmetlen mert fogalma sincs róla mért kapja. És akkor csak zárójelben említem meg az egyéb baleseteket: megbotlik a szőnyeg szélében/játékban/saját lábában majd teljes testhosszában elterül, igen ez a szomszédnak olyan mintha az emelet készülne leszakadni, kiesik a kezéből a játék, csattan a parkettán, összevesznek, átlagosan 10 percenként de képesek 5 perc alatt háromszor is. Ezek megelőzésére nincs módom.
A gyerek nem hülye de kell neki a visszajelzés, hogy értse miről beszélek. Különben teljesen fölösleges minden erőfeszítés.
Megpróbálom érzékeltetni. Amikor egy gyerek elkezd saját lábán közlekedni, megtanítjuk neki, hogy a járda szélén meg kell állni, körbenézni blablabla. És ő viszonylag hamar meg is érti, hiába 1,5 éves. Megérti mert a járda széle teljesen világosan látható "vonal", látja, hogy jönnek az autók, látja, hogy nagyok és gyorsak. Látja, hogy körülötte mások is megállnak. De a szomszéd lakásba nem lát át. Legalábbis az enyémek nem Szupermen röntgen szemeit örökölték. A szomszédból hozzánk áthallatszó zajokra pedig nem figyelnek ha mégis, azt sem tudja összekötni a maga okozta zajokkal. Szóval ez van. Majd idővel elmúlik.

2012.03.15.

Ma ez a két dal van a fülemben:


Sajnos nem találtam jobbat de ha ismered a művet akkor tudod miről van szó.

2012.03.12./2.

Vannak pillanatok (főleg ha a szomszédok jutnak eszembe) amikor úgy érzem a gyerekeim neveletlenek. Aztán találkozom más gyerekekkel és rájövök, hogy mégsem azok. Ma az oviban Ödönke borzolta a kedélyeket, amíg apu a testvérét öltöztette a másik szobába ő a másik testvérével szaladgált a folyosón és az ajtót csukdosták egymásra. Vártam, hogy erre a rajcsúrra csak előkerül apu is de nem. Egy másik szülő vetett végett az ajtós mókának utána ismét a folyosón futkostak. Tudom, hogy nem könnyű három gyerekkel egyedül de ez talán mégis csak túlzás.

A sötétedés utáni lámpás szaladgálás a játszón még mindig sláger. Pénteken és szombaton a teljes család kivonult és rohangált a mászóka körül. Felsejlett három gyerekkel ezelőtti életemből, hogy pénteken és szombaton bulizni szokás menni. Mi is buliztunk, amúgy nagycsaládosan. :-D

A hétvége mélypontja az volt amikor Miki elment pisilni de megint későn indult el és mire a WC-re ült volna beterített mindent. Az alsó naciját, a pólóját, a WC környékét félkörben és a mosóporos doboz tetején várakozó Lego helikoptert. Nem bírom leszoktatni őket a játék behurcolásról. Most is mutattam neki, érveltem, megkértem legközelebb ne hozza. Igazából az lenne a tuti ha minden alkalommal ott tudnék állni a fürdőajtóban és elszedni a játékokat de erre gyakran nincs lehetőségem. Majd elmúlik ez is a többivel, remélem.

És a végére a nagy hír, Maja két napja többet van függőlegesbe mint nem. Immár a felegyenesedettek közé tartozik. Persze még mindig jobban szereti ha engem is maga után hurcolhat de ez már hamar elkopik. A nappaliban több kört is képes megtenni egyedül. A fiúk ma egész délután körülötte ujjongtak és győztem őket elhessegetni a tanuló vezető útjából. A megállás, leülés még gyakran a gravitáció műve, hát még ha akadály van a terepen.

2012.03.12.

Tartalmas hétvégénk volt, megpróbálom a termést megörökíteni.
Először néhány aranyköpés Mikitől mert ez nem passzol sehová és a beszélgetés többi részére sem emlékszem.
- Ana kédezhetek hajamit? (anya kérdezhetek valamit) - ezt hol hallotta? Nekem általában a folyamatos ana, ana, anaaaaaaa jut ha figyelmet szeretne.
- Üdes vagyol ana! (ügyes vagy anya) - sajnos nem emlékszem éppen mért voltam ügyes.

Sokáig tipródtam de végül is megírom, mert talán sok év múlva jó lesz rá emlékezni. Maja nagyon szívesen lófrál a lakásban Miki alsónacijával. A dolog fiók túrással kezdődik, Mikié pont Maja magasságban van, kirámol néhány zoknit, pizsit, választ egy alsót és körbevonszolja a nappalin ha véletlenül elhagyja de még nincs hatótávolságon kívül nem szabad hozzányúlni mert széles vigyorral jön és kiszedi a kezemből.

Alkotós hétvégénk volt. Szombaton csak egy 3 perces munka jutott a húsvéti tojáskísérletemet próbáltuk megmenteni, majd idővel kiderül siker vagy kudarc.
Közeleg március 15-e és hosszú idő óta először éreztem úgy, hogy erre az ünnepre is készülnöm kéne. Lelkesen várom a Halloweent és a tökfaragást valentinkor szíves édességet készítek de mióta nincs kötelező iskolai márc.15 megemlékezés* én egyszerűen eltöltöm a napot mint bármikor máskor. Esetleg ha úgy jön ki megnézem A kőszívű ember fiait a tévébe, szeretem azt a filmet és Baradlay Richárdot. Természetesen tudom, hogy ott és akkor Petőfiék nagy dolgot tettek és a nap (és a következő évek) eseményeivel is tisztában vagyok (mindig szerettem a történelmet) de a sokéves unalmas iskolai ünnepélyek miatt nekem nem azt jelenti ez a nap amit kéne. A felismeréstől elborzadtam és elhatároztam, hogy megkísérlem a fiúknak érdekessé és szerethetővé tenni ezt a napot.
Találtam egy nagyon helyes csigát (a labda jobban tetszett de az nekünk több szempontból sem szerencsés) ITT és úgy gondoltam ennek elkészítése pont megfelelő az én pihéseimnek. Mi papírból készítettük, mert az volt itthon, és az ajtóra szándékoztam kirakni ünnepi díszítésnek. Rajztehetségtelenségemet (uuuuutálok rajzolni) jól példázza, hogy a sablon csiga megalkotása szűk fél órámba telt. Aztán a színes karikákhoz kerestem megfelelő méretű sablonokat összetrombitáltam a csapatot és munka közben meséltem a magyar zászló színeiről, forradalomról, kérdezgettem őket az ovis alkotásokról (ott is nemzeti színű díszítés van a szobába) semmi nagy monológ történelmi adatokkal csak szerettem volna ha egy mondatban hallják a kokárda, forradalom, március 15. szavakat. Talán azzal sem okozok meglepetést, hogy nem váltottam ki nagy érdeklődést. Meghallgattak (rövid voltam, ilyesmivel max 3 percig lehet lekötni őket) de aztán sokkal izgibb volt összeveszni a ceruzákon.
A történethez szorosan hozzátartozik, hogy a fiúk két munkafázis között leléptek autózni, Maja pedig a lábamba kapaszkodva ordított (mint mindig) aztán 3 perc múlva észlelte, hogy számára itt nem terem babér (a fiúkkal akartam foglalkozni na, a karomon egy egy évessel nem tudok csigákat vagdosni) ezért úgy döntött azt csinálja amiért a legnagyobb ovációt kapta az előző napokban: a szekrény és a lábam között gyalogolt, 2 lépés, Majának 6-8. Csak a szemem sarkából figyeltem mert ha nekiállok ujjongani akkor kezdődik a "devegyélfel" hiszti. Szóval Maja szép csöndben gyakorolt mi alkottunk.
Aztán elkészültek a csigák:
Forradalmi csigavonulás
Az utolsó kettő Miki munkája, a "rajzold körbe a sablont" ő alternatív módon értelmezte, az olló használat gyakorlása folyamatban van. Természetesen pöröghettem volna fölötte, hogy azt így meg úgy kell de én azt akartam Ő alkosson, Ő dolgozzon vele. Az első rózsaszín csiga Ádámé az már felismerhetően csiga. A szabályos csigáknál ők az összeállításban segítettek. Piros papírból kevés volt ezért helyettesítettük rózsaszínnel ha jók az értesüléseim a Duna még mindig békében folyik tovább. Azért ígérem jövőre időben elkezdem az anyag beszerzést.
Akartam még néhány zászlót is készíteni de közben az alkotók kedve elszállt. Lehet nem teszek le róla végleg. Ádám ma észrevette a nemzeti színű ajtódíszt az oviban és büszkén sorolta a színeket, majd hozzátette, hogy ez a magyar zászló. Talán mégis érdemes volt tegnap beszélni róla. Aztán azt is megkérdezte mikor csinálunk zászlót. Hamarosan.
* És még egy vallomás ami az ünnephez kötődik. Mióta nem kötelező kokárdát sem hordok. Plusz egyik éven politikai jelentés társult hozzá és azóta aztán főleg nem tudom tiszta szívvel kitűzni. Szokásból pedig nem hordom azt méltatlannak találom.

A technika óra után mindenki örült a mozgásnak, kimentünk a játszóra akkor még nem fújt annyira a szél csak az eső csöpögött néha. Az én fiaim a játszó közepén teli torokból énekelni kezdtek:
- Hűs fe nap, ényes nap, ketek aja a judai megfagynak! (ezt most nem fordítom)
Pár perc múlva vékonyabb felhőréteget fújt a szél a nap elé így a kisütött szó túlzás de kicsit átderengett valami a felhőkön. A két pihés pedig ujjongott, hogy előcsalogatták a napot.

A játszón fél dióhéjakat találtunk, itthon a fiúk befestették és vonat készült belőle. Általában nincsenek ilyen ötleteim magamtól de ez most tényleg saját, marha büszke vagyok magamra. Miki a homokba pakolászta a dióhéjakat és akkor ugrott be, hogy akár vonatot is készíthetünk belőle. Ma az oviba is elvitték a másik csoportos óvónő alig bírta összeszedni az állát úgy csodálkozott. Pedig a mi óvónénikkel sokkal kreatívabb dolgokat készítenek a fiúk.

Apa tornyot épített ...
... Godzilla megtámadta ...
... a torony feladta.
Ádám nem hagyta annyiban ...
... épített ...
... egy másik tornyot.
- He-he-he ezt apa nekem építette!

2012.03.10.

Ma csak gyerekszáj jutott:

Ádám a szobaközepén ácsorogva felkiált:
- Apa a makxba dogozik! - Miki sem akart lemaradni.
- É tudom ho dogozik apa (hatásszünet) a munkahelyén! - vágta ki diadalmasan!

Dédimama adott nekik néhány öt forintost, Ádám a sajátját elrejtette a pénztárcájába. Miki a sajátjával tűzijátékosat játszott, jól kopogott a parkettán. Kicsit később indulunk a játszótérre, Miki sunnyog. Gondoltam majd ha Maja is kész motozok. Ádám gyorsabb volt:
- Miki tedd ki a pézedet! Nem szabad pézt hozni a jácótéje!
- Ne modd ki ananak pézet! (ne árulj be anyának, vagy valami hasonlót jelenthet)

2012.03.09.

A mai nap legnagyobb eseménye:
Maja az előszobában összeszedte Ádám bakancsát, felállt, kezében még mindig a bakancsok majd kissé bizonytalan léptekkel megindult a nappali felé, keresztül ment a nappalin, befordult a konyhába közben nagyon kapaszkodott a bakancsokba majd a konyha közepén leült. Ez volt az eddigi legnagyobb táv amit egyedül a saját lábán megtett. Mellesleg hatalmas palotánkban ez a második leghosszabb táv. Félútnál jutott eszembe a fényképezőgép, végül is nem mertem elővenni, mert akkor rám figyelt volna.

2012.03.08.

Ma orvosnál voltunk. Eredetileg 15 hónapos oltásra készültem de csak ott derült ki, hogy elszámoltam Maja még csak 14 hónapos. Szóval jövő hónapban is megyünk. Ha már ott voltunk felírattam a szokásos recepteket és le is lett mérve a lány. Tőle szokatlan gyarapodást mutatott két hónap alatt hízott közel 60 dekát és nőtt 4 centit. A fejlődés görbéje az eddigiekhez képest meredeken emelkedni kezdett. Azért még mindig ő a családban a legapróbb. Megnéztem a fiúk adatait is (szeretem időnként megnézni, nosztalgiázni).
Ádám 14 hónaposan: 9,3kg és 75cm
Miki 14 hónaposan: 9,4kg és 76cm
Maja 14 hónaposan: 7,7kg és 73,5cm
Mindig is Miki volt az óriás bébi a csapatban, Maja pedig pöttöm lányka. Megjegyzem, mivel még mindig a hasamra kötözve közlekedünk nekem igazi áldás apró termete.
Ez ma Maja napja, még pár dolog róla.
Ma este egymás után többször is teljesen magabiztosan, egyedül elsétált 1,5-2 métert. Rettenetesen örült az új tudományának, remélem holnaptól komoly gyakorlásba fog és akkor a nyuszi hozhat neki cipőt.
Maja szereti a tarhonyát. Két hete tűnt fel, hogy a tarhonyás husit lelkesen nyelte, pontosabban a tarhonyát a husi hol lecsúszott hol nem. Ma ismét azt főztem, gyors ebéd kellett az orvos miatt, és ma is szépen lapátolta, néhány szem tarhonyát kicsórt a tányérból szétfötörte az asztalon majd egyesével összeszedegette.
A másik új tudomány a látványos szenvedés. Igazából annyira ez sem új, pár hete kísérletezik vele. Szóval van az úgy, hogy Királylánynak semmi sem jó csak nyüglődik ilyenkor lerakom, felveszem, sétálunk kézen fogva, karba ő közben ordít és mikor megunom leteszem a földre. Ő bánatos szemekkel ordít tovább ülésből óvatosan oldalra dől majd a hátára fordul mindezt úgy mint egy lassított felvétel. Majd háton fekve ordít tovább és folyamatosan figyel, hogy nézem-e az előadást. Ha fölveszem ordítva mászik ki a kezemből ha lerakom még jobban ordít. Ma a sokadiknál kínomban röhögni kezdtem, így álltam fölötte (nem merem otthagyni mert rendszerint valami kemény játék/bútor mellett kezd fetrengeni) erre ő is elröhögte magát. Pedig azt hittem a hiszti korszakig még van egy kis időm. (sóhaj)

2012.03.07.

Reggel elmentem fogat mosni, mikor kijöttem ez a látvány fogadott:
A kép igazából úgy lenne teljes, hogy Maja Miki mellett ücsörgött és elmélyülten forgatta az alsónacit. De amint meglátta kezemben a gépet felém vágtatott és már csak ezt sikerült megörökíteni. Azt hozzá kell tennem, hogy Miki egy szál fütyiben került elő a takaró alól?

Ezt a jácintot hétvégén kaptam nőnapra, akkor még épp csak felismerhető volt a sok zöld bimbóról, hogy virág lesz egyszer. Ma reggel így nézett ki és illatával betölti a lakást. Ez a kedvenc tavaszi virágom.

Maja és az első túró rudi. Nem volt átütő siker, össze trancsirolta az asztalra kente, pár morzsát hajlandó volt lenyelni de főleg kiköpködte.

A hétvégén beszerzett lámpa továbbra is sláger, két napja sötétedés után mennek a pihések a játszóra tombolni. Én az ablakból csak a felvillanó pontokat látom.
Tegnap és ma reggel az oviba is elvihették, gyorsan körbeszaladtak és megmutatták mindenkinek aki szembe jött. Aztán szokás szerint leadták nekem.

Az óvónéni megdicsérte a fiaim, Ádám egy kirakós-társas játékban nagyon ügyes, az összes játszmát megnyeri. Miki pedig egyedül öltözik, míg a többieknek segíteni kell kis mókus felöltözik. Ma pont nem volt formában. Szokatlanul lassan ment a dolog, hazafelé is. Jó idő volt ezért feldobtam, hogy vagy a kabátot hagyják nyitva vagy a pulcsit nem kell felhúzni (legközelebb nem hagyok választási lehetőséget, rossz ötlet volt). Miki rögtön egyiket sem akarta, kiegyeztünk aztán meglátta, hogy Ádám pulcsit húzott és ő sem akarta behúzni a kabátját de a pulcsi már a táskájában a táskája pedig a hátán. Újabb egyezkedés, béketárgyalás sorozat, végül felajánlottam, hogy maradhat az oviban, holnap úgy is visszajövünk minek ez a macera a mászkálással. Már húzta is a cipzárt. Mire kiértünk a kapun megint nyitva volt a kabátja, újabb egyezkedés, sikerült felhúzni a cipzárt. Elindultunk de Mikinek 3 lépésenként valami tollászkodni valója akadt, két házzal odébb vettem észre, hogy a bakancs kacsalábon van rajta. Csúnyagonoszanya nem állt neki megfordítani, így is hazaértünk.
Kicsit lent akartam maradni a játszón de beszólós szomszéd is lent volt és elment a kedvem. Eddig máshova járt, lehet ott is túl sokat szólt be. Hosszú lesz a nyár ha tartósan a játszóra rendezkedik be.

2012.03.06.

Itt a tavasz és vele a tavaszi fáradság is. Vagy csak ráfogom a tavaszra? Azért igyekszem nem elhagyni magam, tervezem a húsvétot bár a megvalósítás lassabban halad mint szeretném.

Majának tegnap kibújt a 8. foga amit 3 héttel és két másik foggal ezelőtt vártam. De végre kint van.

Az oviban valami nőnapi készülődés van, Ádám tegnap titkolózva avatta be az apját, aztán 5 perc múlva nekem is elmondta vagy tízszer egymás után. Gondosan hozzátette, hogy ez titok. Ma reggel pedig az oviba érve rögtön valami virágot akart megmutatni. Lebeszéltem róla, erős a gyanúm, hogy az lesz a meglepetés.

2012.03.05./3.

Ovis alkotások
Ezeket főleg Ádám készítette még a farsangi ihletésű munkák.
Egy csokor Miki műveiből ezek csak olyan szabadidős rajzok.
Ez pedig egy eredeti Szabó Miki alkotás az előszobában. Nagyjából egy hónapja festett friss falon. (pssszt van még festék, majd festünk újból :-DDD)

2012.03.05./2.

Hosszú volt a hétvége és nagyon jól telt. Már régen volt ilyen jó. Először is azzal kezdeném, hogy már nem is emlékszem (visszaolvasni pedig nincs kedvem) a fiaim mikor borítottak ki úgy igazából utoljára. Természetesen nem szoktak rá a sakkozásra és nem fogadnak szót elsőre de nagyjából türelmi időn belül teljesítenek mindent, gyakran matrica nélkül is. Nekem ez elég.
Hétvégén viszont nagyon jó, hogy apa itthon volt, különben most biztos nem áradoznék. Azt történt ugyanis, hogy itt a tavasz. Utódaim ezt azzal ünnepelték, hogy a lakásban ébren töltött idejük nagy részében föl-le pattogtak mint két gumi labda. A mozgás igény kielégítésére és a jó időt kihasználva olyan sok időt töltöttünk kint amennyit csak lehetett.

Ami a hétvégén történt még.
Kísérleteztünk. Almát kockára vágtam a kezükbe adtam egy krumplinyomót és megkértem, hogy próbálják meg összetörni. Küzdöttek de egyiknek sem sikerült, viszont határozottan (és lila fejjel) állították, hogy könnyű. Aztán megfőztük és újra nyomkodhattak. Sokkal könnyebben ment de még mindig állították, hogy előtte is könnyű volt (hencegős pasik). Aztán megették az almaszószt. Utána próbáltam elővezetni, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat mert a szószból már sosem lesz alma. Maja lelkes hadonászása követte mondandómat. Próbálkoztam még összekötni a dolgot a múlt heti jeges kísérlettel és mondogattam, hogy az egy visszafordítható folyamat mert a jégből víz lesz a vízből pedig jég és bármikor ismételhető. Maja ismét hadonászott kicsit de mondandóm nyomán nem láttam értelmet csillogni a fiúk szemében. Mindig is tudtam, hogy a tanítás nem az én terepem. De a kísérletet amúgy nagyon élvezték a folyamat mindenképpen siker volt, majd kísérletezünk máskor is.
Szombaton kertészkedtek a pihések, apa csinált nekik ládát kaptak bele földet elültették a magokat és most várjuk az eredményt.
Vacsorára pizzát sütöttünk, Miki főzte a szószt, aztán sajtot reszelt, közben Ádám addig sündörgött körülötte, hogy a sajt beugrott a szájába. A tészta nyújtásnál ismét segítettek, kaptak ők is és amit készítettek megkenték szósszal pakoltak rá kolbászt és megsütöttem. Sajtot nem kaptak mert azt készítés közben már megették.
Kaptak két kulcstartóra való lámpát, apa tegnap este sötétedés után kivitte őket a játszóra világítani. Itthon is egész nap azt várják mikor lesz már sötét.
Maja pedig spenótot evett! A kijelölt adag közel harmadát megette mire rájött, hogy nincs hozzá barack, akkor kezdett el köpködni. Tettem hozzá egy kis barackot és szépen lecsúszott a többi is. Majd csak megjön a kedve az evéshez egyszer.
Maja kedvenc tevékenysége a gyaloglás. De nem ám csak úgy, megfogja a kezem és túszul ejtve vonszol föl-le a lakásban csak és kizárólag arra lehet menni amerre ő akar. Mikivel is hetekig így róttuk a köröket mire rájött, hogy egyedül is tud menni. Jó lenne ha kilométer után kapnám a GYED-emet.
Az egyik ilyen körnél Maja szájában egy keksz, kezében valami játék a másik kezében az ujjam, elszántan vágtatott a kiságy felé ott meglátta a maciját. Eldobta a játékot kipiszkálta a macit és ekkor esett a fene seggre mert a maci mellé még a játékot is föl akarta szedni amihez egy kéz kevésnek bizonyult közben a keksz is kiesett a szájából. Egy darabig próbálkozott, hogy tarthatna meg mindent egyszerre mégis de nem sikerült. Aztán leült, elengedett megette a kekszet és összeszedte a kincseit.

2012.03.05.

Az első tavaszi hétvége most képekben később írok is.
Voltunk sétálni és Maja ordítás nélkül tűrte a hintót. Itt még a sapija is rajta van, később folyamatosan letépkedte és kiegyeztünk a kapucniban.
Miki masiniszta igazította a gőzöst Ádám a füst szerepében tetszeleg.
Aztán Miki is volt füst.
Ádám imád mászni.
Letakarították a csúszdát.
Maja ismét felfedezte hintázni jó.

2012.03.01.

A hasmenős nyavajában ma én vagyok a soros. Reggel vagy a WC-n ültem vagy őrködtem az ajtóba nehogy valaki bemenjen előttem. De szeretnék még egy WC-t! Aztán mikor kiürült a rendszer már képes voltam pár kekszet megenni. Délutánra egészen magamhoz tértem hazafelé a játszón is megálltunk. Aztán itthon kapkodtam a leszarom bogyót két marékkal mert egyre éhesebb lettem de a keksz gondolatától is forog a gyomrom, viszont ha éhes vagyok ember legyen a talpán aki utamba kerül. Na mármost nekem ettől függetlenül 3 gyerek kívánságait kellett teljesítenem (minden pillanatnak örültem amikor nem kellett autósat játszanom) majd megvacsoráztatni, fürdetni és letenni őket. Ők nem szívhatnak azért mert nekem rossz napom van. Bár hálás lennék ha valaki megmagyarázná a játszón mért nem érdekes a mászókán csüggeszkedés, a föl-le futkosás de alig hazaérünk egymás lábát taposva rohangálnak a lakás teljes hosszában (pedig nem is olyan nagy mint a játszó) és függeszkednek az emeletes ágy minden oldalán. Szóval újabb adag leszarom bogyó és ismét elmondtam a lakásban élés szabályait amire Maja azt mondta eeeeeee.
Aztán matricát ragasztgattak, az asztalra. Akkor még úgy tűnt ártalmatlan gombóc lesz belőle és azt is megígérték, hogy leszedik. Neki is álltak szó nélkül a probléma ott kezdődött amikor "jekapajom" felkiáltással egy műanyag lappal gondosan rásimogatták az összeset. Na jó, néhány cafat lejött. Még nem tudom, hogy fogom leszedni, majd holnap kitalálom és ha nem jön le az se érdekel. Majdnem fél órát tevékenykedtek veszekedés nélkül a felragasztással és a leszedéssel. Közben stratégiát egyeztettek, osztoztak és együtt dolgoztak. Szerintem ebből többet tanultak mintha az asztalt védem. Bocs nekem a gyerek fontos, az asztal pedig teljesen használható így is.

(Most pedig baromi éhes vagyok és próbálok nem figyelni apa vacsorájának illatára.)

Ádám lengedezik a hintában, folyamatosan ámuldozik saját magától és a gyorsaságától.
- É olyan gyos vagyok mint a jepüjő! Ha nagy jeszek jepüjni fogok és jepüjőve megyü bátyushoz.
- Az jó lesz és ha nagy leszel repülőt szeretnél vezetni vagy helikoptert?
- É ne é csak bicikit. - ennyit a repülésről.

Találtam egy cikket kiszámolták mennyi értékű munkát végez egy anya. Engem az bosszant legjobban, hogy társadalmilag nincs értéke az anyaságnak. A médiából árad a szupernő magasztalása akinek van karrierje mellett x db gyereke és állítja, hogy minden fronton jól teljesít. Azt elhiszem, hogy vannak olyanok akiknek sikerül de nagyon unom, hogy csak ez jön mint pozitív példa. Ha a családomat választom akkor senki vagyok?
Engem az is bosszant, hogy mért követendő példaként tálalják azt a modellt aki szülés után 6 héttel már fürdőruhában a kifutón állt? Ha ő így érzi jól magát ám tegye de hogy a megelőző 6 hetet nem a gyerekkel töltötte arra mérget veszek. Szintén nagy hírverés volt valami francia miniszter asszony körül aki császármetszés után 3 nappal már bement a hivatalába. Nagyon naiv vagyok ha azt gondolom nem döntötte volna anyagi romlásba ha mondjuk otthon marad a gyerekkel pár hetet? És a csúcs egy angol iskolaigazgató éjjel szült, reggel már dolgozni ment. Szerintem ez rossz irány. Van amikor muszáj visszamenni dolgozni, a fent említett esetekben ezt kötve hiszem, de mi van azokkal akik nem mennek, ők lesznek lesajnálva? Mert teszik azt amit nők milliói az idők kezdete óta: gyereket szülnek, nevelnek, otthont teremtenek. Ez is munka, sok munka. Igaz más jellegű mint csillogni a kifutón, mosolyogni a címlapokon. Kérünk egy kis elismerést mi is akik az anyaságot választottuk!