2011.10.28.

Mikivel az élet ... hogy is mondjam, sosem volt egyszerű és unalmas. Útközben folyamatosan csacsog, ha szerencsém van énekel és szórakoztatja magát, ilyenkor mindig dicsérgetem, biztatom, énekeljen még. Mert ha simán beszél akkor marha nehéz figyelnem rá sokszor alig hallom, nem is mindig értem amit mond. Ő nagyjából a csípőm környékén mondja, mellettünk az úton dübörög a forgalom, Maja tépkedi a fejéről a sapkát, figyelnem kell az útkereszteződéseket és a szembejövőket akik Maja bámulása közben lehorgonyoznak az út közepén. Miki pedig csak mondja rendületlenül vagy kérdez:
- Az mi?
- Ház/fa/kerítés/hétszünyű kaponyányi monyók/akármi.
- Mét?
- Mitomén! De csak ez hallatszik ki: Mert az a neve.
- Az mi?
- Autó.
- Hö?
- Autó.
- Höö??
- AUTÓ!
- Hööö???
- Nem mondom többet. (ááááááááááááááá nem tök mindegy? már rég elhagytuk!)
- Ató?
- Ugye, hogy tudod. (mért szívatsz?)
- Hoja megyü?
- A patikába.
- Botba?
- A patikába.
- Mási botba?
- A patikába.
- Hoja megyü?
- Tönkre!

Így az út nem csak fizikailag fárasztó.
Ha Maja is ébren van, folyamatosan macerálja, ma levette a lányról a zoknit és a melegítőnacit. A zoknit bedobta a szennyesbe. Nagyjából 10 perce volt még csak a lábán. Postás Pettől már kezd kiütésem lenni, bár még mindig nem utálom annyira mint szerencsétlen kisvakondot. Inkább csak a meglévő részeket unom. Majd megkérem apát keressen néhány újat. Mert szerintem Postás Pet mint kedvenc rajzfilmhős sokkal csudaklasszabb mint Batman. Pet földi halandó, szeret dolgozni, segít a barátainak, jó ötletei vannak és nagyon helyes a cicája. Ja és inkább postás akarjon lenni a gyerekem mint repülő (erkélyről leugráló) szuperpasi.
Szóval Miki meggyógyult. Hétfőn mehetne oviba de nem fog, itthon maradnak őszi szünetre. Utána lehet én megyek, egy csendes szanatóriumi gumiszobába.

Maja reggel óta szortyog, végül is a hasmenése elmúlt, kell valami esemény. Viszont a kedve jó, új tudományát gyakorolja:
- Ba-ba-ba-ba-ba ... - a fiúk mindig igazi ovációval fogadják. Rohannak hozzám:
- Ana Maja beszéééé(l)!!!
Igazából annyira nem új ez tőle csak most jutott eszembe leírni. Valamint tud úgy sírni, mintha közben azt mondogatná "anaanaana".

Konyhatündérkedtem:
A tökökből sokat kellett kifaragni, hogy igazán szép legyen az arcuk. Gondoltam kipróbálom a sütötökkrém levest. Kutattam több receptet mindenhol ódákat zengtek a levesről. Igen azt is tudom, hogy a halloween tök nem olyan jó ízű de gondoltam levesnek jó lesz. Nem lett. Rémes volt. Két kanál után az egészet kiöntöttem a WC-be. Ezzel sem kísérletezem többet, csak Miki és én szeretjük a sütőtököt és ketten simán meg bírunk enni egyet ha megsütöm. Sütni egyszerűbb is mint a levessel pancsolni.
Egy almás-krémes tortával is alaposan mellényúltam. Nem a recepttel volt gond csak ez nem a mi ízlésünk. Van ilyen.