2011.10.10.

péntek

Délután borul az idő, lóg az eső lába, nekem kell menni az ovisokért. Most kéne menni még eső előtt hazaérnénk de az oviban alvás idő van. Nem sokkal később esni kezd, kifejezetten cudar idő van, előkotrom az esőkabátokat, kósza pillantást vetek a gumicsizmákra, igen kéne vinni de hazafelé hozzuk az ágyneműt és a teljes heti szennyest is, semmi kedvem még a cipőket is cipelni. Rossz döntés volt. Mamám aggódik, esőbe magammal viszem a kislányt is. Mivel nem hagyhatom az üres lakásban. De ugye babakocsiba viszem. Minden vágyam egy ordító gyerekkel a kocsiba tócsákat kerülgetni és még a fiúkat is terelgetni. (az ovi felé vezető járda babakocsival járhatatlan, mikor Miki volt babakocsis sokat nyivákoltam róla) Összeszedem a Leányt, megpróbálom magunkat vízhatlanba csomagolni, esernyő szóba se jöhet, nincs elég kezem még azt is tartani. Mikor kilépünk a lépcsőházból akkor esik a legjobban, mire az oviba érek az orromon is folyik a víz. A fiúk örülnek az esőkabátnak, felöltöznek, kifelé megbeszéljük, hogy nagyon esik az eső, sietünk haza, mindenki kikerüli a tócsákat. Miki első dolga az udvari vízelvezetőbe lépni, bokáig, aztán a kapu felé rohanva hasra esik, így már mindenhol vizes ami kilátszott esőkabát alól. Hazafelé az első 10 tócsából 9-be belelép, akkor nagyon összeszidtam, a többit igyekezett kerülni. A cipőjének akkor már mindegy volt.
Apa mégis el tudott szabadulni így a hazafelé út utolsó harmadánál ért be minket, én először azt hittem délibáb. Átvette a fiúkat, átúsztunk még pár tócsát és útnak álcázott folyót, majd itthon amíg Maját vetkőztettem, átöltöztette a fiúkat.

Estére az öcsémet vártuk, elérte a korábbi vonatot ezért a fiúk is megvárhatták. Nagyon örültek neki, igaz csak egy esti puszira futotta aztán mentek aludni.
Apával összerakták a sütőmet, hozott hozzá alkatrészt most olyan jól zár az ajtaja, hogy nyitva se marad. Eddig is utáltam, most pedig ki nem állhatom azt a masinát! Becsukható sütőajtómat kinyithatóra cserélném! Jelige: SÜRGŐS!
Állítólag EU szabvány (gyűlölöm az EU szabványokat!!!), hogy a lenyíló sütőajtó nem maradhat fixen a lenti állásba. Ezt melyik íróasztal mellett találták ki? Az mellékes, hogy ha egy kézzel a sütőajtót tartom a másikkal nem tudom kiemelni a nehéz, forró tepsit. Az időnként meglocsolgatós, forgatós kajákat pedig csak zárójelben jegyzem meg. Mégis hogy fogok így egyedül sütni??? Vagy EU szabványként kapok hozzá egy szerecsen legényt aki odaül a sütő mellé fogni az ajtót?* Van olyan tűzálló tálam (nagyon szeretek benne sütni) amit üresen nem bírok egy kézzel megtartani olyan nehéz a két fülű római tálat pedig lehetetlen egy kézzel megfogni. EU szabvány monnnngyonle!!!

szombat

Maja 5-kor kel, Miki fél 6-kor csatlakozik. Szerencsére egy darabig csak heverészik mellettem. Maja nem, ő unatkozik, semmi sem jó. Sétálgatok vele, ez egy darabig megfelel, 6 után leteszem a szőnyegre játszani, béke van. Fél 7-kor felébresztik az öcsémet. Maja nagy lendülettel, széles vigyorral "rohan" felé, majd mikor felfedezi, hogy nem apa fejvesztve tolat vissza hozzám. Egy óra múlva már barátok, boldogan repülőznek.
Délelőtt a fiúk elmennek csavarogni, Maja alszik anya életében először igazi kalácsot süt, kakaósat. Bomba siker, még nekem is ízlik pedig emberemlékezet óta utálom a kalácsot, a boltit ezután is fogom. Hogy hogy varázsoltam ki a sütőből egy kézzel égési sérülés nélkül azt nem tudom. Az esti pizzasütésnél az egyik tepsi kesztyűn keresztül megégette a kezem. Gyűlölöm ezt a sütőt, és az EU szabványokat ha esetleg még nem mondtam volna.
Az esti pizzázás igazi Szeleburdi családos lett, lehet az öcsémnek most kicsit elmegy a kedve a nagycsaládtól (kaján vigyor).

vasárnap

Maja 5-kor kel, negyed 6-kor a fiúk is az ágyamban vannak, fél 6-kor áthúzódunk a gyerekszobába, ott be lehet csukni az ajtót, villanyt kapcsolunk, játszhatnak, csöndben. Mondom csöndben. Egy órával később is ezt mondogatom bár inkább vállalkoznék a Pécs-Los Angeles autópálya megépítésére, puszta kézzel. Valaki mondja meg, mért van az, hogy ébredés után rögtön olyan viháncolásba kezdenek, hogy nem bírom őket levadászni a csillárról? Csendes elfoglaltság, színezés esélytelen, mellesleg színezni nap közben is max 5 percet hajlandóak és ebben benne van az elő- és elpakolási idő is. Vért izzadok, hogy legalább a hajnali tévébámulásra rászoktassam őket, Ádámnál működik de mivel Miki inkább matat ő is megy és kezdődik az egymás nyúzása, játékon civakodás, visítás, szaladgálás, ordítás. Pedig mennyivel csudaklasszabb lenne ha ők egy nekik való rajzfilmet néznének amíg én még kábultan heverészek.
Szóval ilyen reggel után megfőztem az ebédet és próbáltam érdemi társalgást folytatni, amit az időről időre visítozó pihések is alaposan megnehezítettek.

hétfő

Reggel baromi hideg volt, előszedtem a fiúknak a vastag kabátokat, összeraktam az ovis felszerelést, a törölközőket jól itthon hagytam ami csak az oviban derült ki. Hazafelé Maja több menetben kiadta a reggeli joghurtjának fölösleges részét utána viszont boldogan vigyorgott a világra.

Lapzárta után a hétvége képekben is.
A gyerekmunkát sosem elég korán kezdeni. A képen nem látszik de húzogatta a csövet.
A bátyus bevitte őket a játékboltba és hagyta magát bepalizni két Burago modellre. Mikién itt még megvoltak a visszapillantó tükrök. Egy óra múlva "véletlenül" lerágódtak.
Ádámét még aznap este ragasztani kellett, Miki lekapta a motor elejét. Ne csak morogjak, már több mint három napja ez a két jármű a sláger, két napja ezekkel járunk oviba. Lehet meg kéne szereznem a jogsit tűzoltóautóra. :-DDD
A bátyus görkorija csudaizgi volt.
Miki biztonságosabbnak találta a cipőt.
Aztán győzött a kíváncsiság de csak óvatosan kézzel kezdte.
Majd állva is kipróbálta ...
... végül már nem is kapaszkodott.
Említettem már, hogy nálunk senki sem számítógép függő? :-DDD Ádám tökéletesen kezeli az egeret. Most már tényleg megtanítom masnit kötni. (szégyenlősen elpirul és lesüti a szemét)

*Apa megvétózta a kérelmem nem kaphatok a sütőajtóhoz szerecsen legényt de nem adtam fel talán egy EU szabvány eunuchban kiegyezünk. :-DDD