2011.10.12.

Még mindig az iskolaválasztáson agyalok, valószínűleg fogok is, sokat.

Tegnap beszéltem Ádám másik óvónőjével ő is nagyon ajánlotta, hogy maradjon még egy évet, számomra teljesen világos és racionális érvekkel alá is támasztotta a véleményét. Valamint a következő hetekben az oviban fog készülni egy iskolaérettség teszt amit én is megkapok. Az összes nagycsoportost letesztelik másik csoportos óvónők akik az én fiammal nincsenek napi kapcsolatban, tehát egy objektív eredményt kapok. Ennek kimondhatatlanul örülök! Épp múlt héten kutattam iskolaérettség felmérő után, mert nagyon kíváncsi vagyok mégis hol tart a gyerekem. A beszédét most hagyjuk engem a többi képessége érdekel.

Új fejleményként arra jutottam az eredménytől függetlenül Ádám marad még egy évet oviban. Viszont ha már így időt nyerem ezt arra szeretném használni, hogy a számára legmegfelelőbb iskolát megtaláljam. Ez a legnehezebb. Dicsérhetnek, módszert, intézményt, tanítónénit ha konkrétan Szabó Ádámhoz nem passzol fújhatom. Ettől még a módszer (stb.) jó csak a választás volt rossz amit a gyerek szív meg.

Az a. terv: a város egyik legerősebb hagyományos iskolája, nagyon régóta kiszemeltem. Tegnap az óvónő azt is elmondta ha Ádám marad még egy évet biztos alapokkal indulhat ebbe a suliba. Igen tapasztalt pedagógus, itt az oviban jellemzően mindig a gyerek érdekeit tartják szem előtt, szóval hiszek neki.
Ami az iskola mellett szól, bár hagyományos de nagyon gyerek centrikus, nagyon sok éve a város legjobbjai között tartják számon, a tanárok is jól képzettek, felkészültek.
Ádám ici-pici kora óta rendszerben él és könnyen elfogad, betart szabályokat. Biztos vagyok benne, hogy be tud illeszkedni.

De elbizonytalanodtam. Biztos akarom egy hagyományos iskola merev rendszerét? Két napja az alternatív megoldásokat keresem, utánaolvastam több módszernek. Vonz a szabadelvűség, a családcentrikusság, a gyerekekhez való viszonyuk a más hozzáállásuk, a gyakorlatias, tapasztalati úton való tanulás. Természetesen egy oldalú papír nincs, ahogy azt a gyakorlati oktatómtól megtanultam. Minden módszerről találtam fórumbeszélgetéseket is, szülők, ott végzett tanulók, van akinek bejött van akinek nem. És már megint ott vagyok ahol az elején, honnan tudhatom, én földi halandó, melyik megoldás lesz jó Ádámnak? Nem érdekel ha nem lesz kitűnő tanuló csak azt szeretném, hogy jól érezze magát az iskolába szeressen oda járni. Lehet igénytelen vagyok de nekem ez a legfontosabb. Ha nem lesz angol felsőfokú nyelvvizsgája harmadikba, nem tud 5 hangszeren tökéletesen játszani 11 évesen, esetleg nincs érzéke a matekhoz de szívesen jár oda és gyengeségeivel együtt elfogadják a tanárai (nem skatulyázzák be a "rossz gyerek" kategóriába) az nekem már elég. Ha ehhez még az is párosulna, hogy erősítik azt amiben jó az pedig már egy valóra vált álom lenne. Ez utóbbira elsősorban egy alternatív suliban látok esélyt.
Sajnos ebből a szempontból világvégén lakunk eddig egyetlen Waldorf sulit találtam. Nagyon sok szépet, jót írnak magukról, fel is hívtam őket, januártól kezdik a nyílt napokat, az új év indítását előkészíteni, egyenlőre számunkra megközelíthető helyen működnek de folyamatban van a költözés a város legeslegszélére. A tanterv miatt érthető. Aztán ott az az aprócska probléma, hogy a tandíj nekünk háááát izé. A hölgy nagyon kedves volt az ár közlésénél igyekezett szépíteni, tompítani, valamint mellettük szól az is, hogy MINDENT az iskola biztosít, nekünk csak furulyát kell vennünk. És gyorsan hozzátenném az olvasottak alapján én egy ennél nagyobb összegre számítottam, szóval összességében az ár-érték arány jó. A hölgy azt is elmondta eltérő mértékű szokott lenni a szülők támogatása, értelmezésem szerint nagycsaládosként talán van esélyünk kedvezményre.
Azt most hagyjuk, hogy apa iszonyú csúnyán nézett rám mikor ezt tegnap este elővezettem. Most egyéb kétségeimet vezetem elő. A kedvenc kérdésem: biztos ez az út lesz megfelelő Ádámnak. Jól fogja érezni magát egy szabad légkörű közegben amikor ő rendszerhez van szokva? Ha annyira szabad a neveléspolitikájuk akkor mért KELL furulyát vennem. Mért pont furulyát? Mért nem gitározhat? (tudom 7 évesen nem bírja el)
Olvastam egy volt Waldorfos diák nagyon pozitív élményét, most főiskolára jár jobban hasznosítja a már megszerzett tudást és könnyebben tanul mint az államiból érkezett társai. Negatívként főleg azt írták, hogy egy állami után a Waldorfba könnyen beleszoknak a gyerekek de fordítva kínszenvedés mindenkinek. Az ok pont az ami a Waldorf lényege, ott egy másodikos még nem biztos, hogy tud olvasni mert nem elvárás. De ilyen előképzettséggel bekerülni egy állami osztályba ... pfffff.
Szóval ha a Waldorf mellett döntök és nem jön be a gyerek iszonyatosat szív miattam. Azért nem adtam fel, kértem hírlevelet és amikor lesz rá lehetőség el fogok menni ha télapók potyognak az égből akkor is. Látnom kell a saját szememmel ezt az iskolát.
Talán hülyeség de Ádámmal mi mindig nagyon éreztük egymást, ha ott lehetek a suliban érezni fogom, hogy ez valóban az ő helye vagy menjünk tovább. Legalább a választás lehetőségével élni akarok.

Ádám szempontjából talán sikerült jól körbejárnom a kérdést de neki vannak testvérei. Itt az újabb szempont aminek az iskolának meg kell felelnie. Nagyon praktikus ugyanis ha a gyerekek egy intézménybe járnak. Mikit mimóza és antiszociális hajlamai miatt pillanatnyilag gondolkodás nélkül a Waldorfba vinném (tandíj: rengeteg x 2 = apa szívrohamot kap). De Mikinek baromi jó képességei vannak arra, hogy a rendszert igazítsa magához, még csak most kezdte az ovit, lehet mire eljön az iskola ideje már a világ fennmaradó részét fogom félteni tőle. Tehát bátran mehet államiba, legfeljebb ő védi meg Ádámot. :-D
Maja ebből a körből most kimarad, neki még főleg csak rám van szüksége. Azonkívül mire ő sorra kerül már lesz tapasztalatom.