2011.10.22.

Első és legfontosabb hírünk. Miki lényegében gyógyultnak mondható. Tegnap egész nap dobált vagy dübörgött ha véletlenül egyik sem akkor Maját nyúzta. Amit megfogott a lány, kiszedte a kezéből, amit a szájába vett kiszedte, amit nem kellett volna a szájába tömte vagy túláradó szeretettel ölelgette (izé szorongatta) a nyakát, fejét, amit elért. Délután Ádámmal csinálta ugyanezt, sőt a dobálásba Ádám is beszállt.
Apa tegnap is túlórázott, 6 után egyszer hazatelefonált akkor bemondtam neki a címünket és némi támpontként megadtam a házunk színét, hátha itt bolyong valahol a környéken csak épp nem talál haza, oly rég elment. Mikor végre hazaért alig bírt bejönni a két nyakába ugró pihéstől, Maja pedig szerényen a karomban kalimpálva lerúgta a májam.

Egyéb események amik a héten kimaradtak.

Tönkre ment a kedvenc papucsom. Igazából már tavaly de nagyon tudok ragaszkodni dolgokhoz és még csak most jött el az utolsó utáni pillanat. Szóval kidobtam és előszedtem a régi papucsom (tényleg ragaszkodós vagyok), ez olyan régi, még a három gyerekkel ezelőtti életemből való. Még rajta vannak Leó körömnyomai, nagyon szeretett vele birkózni. Ezt leszámítva teljesen használható állapotban van csak épp nem olyan pihe-puha mint a kidobott volt. Cserébe jól kopog a parkettán, főleg ha egy egy méteres csattog vele végig a nappalin reggel 6-kor. Sajnos Miki teljesen beleszeretett a régi-új darabba.

Tegnap az eső miatt gumicsizmában mentünk oviba. Talán karácsony előtt fogok megint ekkora örömöt látni az arcukon, Miki most húzta fel először élesben. Egyetlen bánatom a csizma szárával kapcsolatos. A csizma amúgy hiper-szuper a szárán van szűkítő madzag de annyi hely már nincs, hogy a nadrág szárát be tudjam tömni. Ádámét valahogy sikerült, de Mikiét sehogy. Amíg izzadtam a nadrággal Maja természetesen ordított, ő már a zsebembe akart ülni, Miki menni akart kipróbálni az extrém esőgumikat, anya rövidnadrágban gondolkodott de legalább egy ollóban. Aztán eluntam és föltűrtem a nadrágot. Igazán csábos volt a csöpp pihés sárga gumi, kék farmer térdig fölhajtogatva és a kettő között kivillogott a kék harisnyája. Necc harisnyát mégsem adhattam rá. :-DDD Igazán próbáltam megérteni a gyártót, valóban sokkal tetszetősebb lett volna ha a csizma szárára húzom a farmert de minek adok rá esőgumit ha a nadrágja térdig fölázik???

Az orvos felé menet a buszmegállóban kifogtam egy beszélgetős nénit. Egyszerűen nem bírom megszokni, hogy ha gyerekkel közlekedek (minél kisebbel annál jobban) az emberek olthatatlan vágyat éreznek a velem való társalgásra. Vannak olyanok akik az illendőségi kérdéseken túl a szülés és szoptatás részleteiről is érdeklődnek. A néni igazándiból csak hallgatóságra vágyott összefüggéstelenül a nyakamba zúdított mindent ami épp foglalkoztatta, kilakoltatásról, ajándékcsomagról, időjárásról. Persze ő is illem kérdésekkel kezdte a gyerekek kora után gyorsan elmondta, hogy náluk 14 hónap volt a korkülönbség és mennnnyire összenőttek. Mindezt olyan hangsúllyal mondta mintha sajnálkozna a - hozzájuk képest - nagy korkülönbség miatt. Alig vártam a buszt! És akkor a néni is arra buszra szállt föl, sőt a közelünkben kapott helyet is. Egy élmény volt.