2012.11.04.

Ígérem idén utoljára halloween de ezt még muszáj különben belém szorul. Alkotás közben megpróbáltam némi ismeretet terjeszteni a fiúknak a szokás eredetéről. Mivel őket a hogyan jobban érdekli mint a miért ezért csak röviden, annyit mondtam, hogy régen az emberek féltek és démonokat ijesztettek a töklámpásokkal azért szoktunk rémisztő vigyort faragni rá. Próbáltam felmérni, hogy tudják-e egyáltalán mi az a démon, nem és nem is érdekelte őket viszont eszükbe se jutott, hogy félni kéne tőle. Úgy döntöttem idén ennyi ismeret pont elég és nem feszegettem tovább a témát nehogy pont a nagy felvilágosítás következtében kezdjenek félni. Ha érdekelni fogja őket úgyis kérdeznek, és ha érdekli a választ is meghallgatja.

A fiúk csak tegnap délután jöttek haza a mamámtól, csendesen voltunk itthon Majával. Nyuszika ugrás szerű fejlődést mutat beszéd terén. Ha valami érdekli szinte olvassa a számat és próbálja utánozni a sajátjával, sokszor hang nélkül de teljes belefeledkezéssel. Ilyet a fiúk sosem csináltak. Van egy kedvenc könyve abba mindig végig kell mutogatni az állatokat és a növényeket, már a bonyolultabbakat is felismeri megmutatja. Van saját szava a békára, pókra, katicára. Aztán van még:
kaga - általában kacsa de egyéb madarak is ezen a néven futnak,
mé - még (kérek)
ana - anya de gyakran használja "figyelj rám" helyett is
enéééé - enyém, nagy visítás kíséri
tö - tök, ezt a szót egész hétvégén gyakorolta az ö betű két nap alatt sikerült és ha nem figyel oda a k is megy a végén.

Egészen összetett dolgokat is megért, simán végrehajtja a tedd oda, add oda, vidd oda, dolgokat. És már beszélgetni is tudunk, bár én még gyakran nem értem a választ.
Azt is megtanulta, ha székre áll magasabb és így új távlatok nyíltak előtte, többek között a fürdő ajtó és tegnap segített croissant-ot sütni. Ez egészen pontosan abból állt, hogy mellém rakta a kisszéket, egészen szorosan, a lábam még épp ki tudtam húzni a szék lába alól, aztán ráállt, röviden élvezte a kilátást és egy kiflire való tésztát elcsórt majd megevett nyersen, megpróbálta elcsórni a lisztet, a kést és főleg a lekváros üveget, valamint a tepsibe is nagyon szeretett volna rendezkedni de azt nem engedtem. Nem vette a szívére folytatta a lekváros üveg megszerző expediciót. A süti viszont finom lett.

Itt vannak a hosssssszú sötét esték, amikor a spórolás jegyében este egy órával korábban sötétedik és egy órával tovább égetjük a villanyt takaródó előtt. Valamint reggel egy órával korábban kelnek amikor még szintén kuk sötét van és ismét égethetem a villanyt. Éljen az óraátállítás! De amiért elkezdtem, tegnap előszedtük a diavetítőt (nálunk mozi néven fut), tavaly Maja az egész akciót végig ordította mert azt hitte a nagy sötét miatt, hogy aludni kell pedig még határozottan nem volt vége a napnak. Most annyi fejlődés már van, hogy nem ordít csak mászkál, a képbe ritkán és hamar megértette, hogy onnan el kell jönni de amíg megpróbálta lefoglalni magát Mikit is jobban érdekelte mit ügyködik mint a mese. Ádám pedig ült csöndben és áhitattal hallgatta.