Majának nagyon tetszenek az erkélyen a tökök, az ablakhoz áll széles vigyorral majd mutogat:
- Taoooo! - talán egyszer tök lesz belőle. Szorgosan és következetesen minden mutogatásnál tököt mondok és várom a csodát.
A hétvégéről eszembe jutott egy elmaradt sztori. Mamánál valódi tej van. Tudjátok az a városban kevésbé ismert, ami tehén alakú csomagolásból kerül minden reggel a PET palackba. Én nagyon szeretem mert ennek valódi tej íze van, a fiúk boci tejnek hívják és ha ott vagyunk csak ezt hajlandók meginni. Most is megittak vagy 1,5l két nap alatt.
Csak úgy zárójelben teszem hozzá itthon a 2,8%-os nem annyira tartós tejet szoktam venni. De sajnos nem volt a boltban csak az időtlen időkig tartós változat. Nekem pedig gyorsan-gyorsan kellett gondoltam egyszer kibírjuk. Az előző napi valódi tej után ráhúztam aztán igyekeztem úgy fintorogni, hogy a gyerekek ne lássák. Valami rettenet volt, mintha színes vizet ittam volna.
Most van a kampányszerű temetőlátogatás ideje. Nagyon nem tudok ezzel azonosulni. Idén is valamikor október közepén egy szép napsütéses délutánon összeszedtük a fészekaljat útközben a fiúk szedtek pitypangot és békésen végig sétáltunk, meglátogattunk mindenkit. Mindenki kapott mécsest és pitypangot. Senki sem reklamált. A gyerekek levegőn voltak, jól érezték magukat, mi pedig elkerültük az ideges, egyen pompom krizantémmal vonuló tömeget.
Ma pedig bár a fiúk nincsenek itthon én meggyújtom a tökökben a mécsest és várom haza a nagyszüleimet. Nem vagyok egy hívő lélek de ezen a napon hiszem, hogy eljönnek és megnéznek minket. Cserébe az én élemben folyamatosan jelen vannak, ha nem is minden nap de rendszeresen gondolok rájuk és ehhez nem kell x időközönként vagy a hivatalos napon a temetőbe mennem. Amit tőlük tanultam azt megmutatom a gyerekeimnek el is mesélem, hogy kitől tanultam, talán egyszer ők is tovább adják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése