2012.11.21.

Neill azt mondogatta, hogy ők mindig a gyerek mellett állnak. Ez jól hangzik pedig sokszor nem egyszerű. Neillnek segítségére volt 50 év tapasztalat (évente 50-70 gyerek járt hozzájuk), tanár volt és pszichológus. Nekem ezekből egyik sem jutott.
Múlt héten történt, egyik reggel esett az eső. Öltözés közben szóltam a fiúknak, hogy ma gumicsizmát húznak. Általában kitörő öröm szokta fogadni a bejelentést, Miki most is ugrált egy (két) kört a nappaliba. Ádám egyezkedni kezdett, hogy ő bizony cipőt akar húzni és kikerüli a tócsákat. Ádám tényleg megteszi de mivel fél éjszaka esett és ilyenkor az ovi felé vezető út bokáig érő tócsává válik egyre kevesebb gázlóval, gyakran nincs hol kikerülni. Ádám cipője ekkora vízben nem vízálló. Ezt neki is elmondtam de nem érdekelték az érveim, visítani kezdett. Neill a hiszti kezelésről csak annyit írt, hogy náluk nem hisztiznek a gyerekek (de jó neki - sóhaj), ugyanakkor azt is írta a saját lányát sem hagyta télen meztelenkedni mert féltek a tüdőgyulladástól, persze arról nem írt, hogy győzték meg a felöltözésről (talán másik könyvben de itthon csak ez az egy jelent meg :-(). Szóval maradt a nincs közönség módszer, hagytam visítani és öltöztettem tovább a többieket. Mikit lebeszéltem a kabát húzásról mert Ádám, nadrág nélkül, még mindig visított, Maja egyre hangosabban követelte a kabátját, nekem fogyott a türelmem. Odamentem, megöleltem a visítóst (ezt is hiszti kezelésként olvastam) lassan megnyugodott, ismét nekifutottam határozottan de nyugodtan elmondani mért is kell a gumicsizma. A mondandóm végén ismét visítani kezdett, jobb híján megint otthagytam és egyre sűrűbben mondogattam magamban "csak egy gyerek" közben próbáltam leküzdeni a késztetést, hogy a térdemre fektessem. A gyerek mellett állunk, de akkor sem fér a fejembe mért tragédia, hogy esőbe gumicsizmát kell húzni? Mentem egy kört a lakásba de elfogyott a türelmem, megálltam előtte mélyen a szemébe néztem és kimért hangon elmondtam, hogy vége a játéknak, fejezze be a hisztit a testvéreire ráolvad a ruha, oviba kell menünk és ha tovább csinálja berakom a hideg zuhany alá. Na ez az amit Neill sosem tett volna, a tekintélyként fellépés súlyosbítva fenyegetőzéssel. Igaz, hogy dolgom felől ráértem volna kivárni amíg úgy fél óra múlva (vagy piros hó eséskor) abbahagyja a hisztit, az ovi sem szalad el de nekem gondolnom kell a másik kettőre is akik már tíz perce azt hallgatják, hogy mindjárt indulunk. Ha nem teszem, ők kezdenek hisztizni, jupiiiii!
A keménykedés hatásos volt, Ádám felöltözött hüppögve felhúzta a gumicsizmát, majd rögtön a ház előtt vigyorogva mászott bele az első tócsába. Én pedig csendben remélem, hogy nem okoztam benne végzetes elfojtást mert esőbe rákényszerítettem a gumicsizmát.