2012.11.27./2.

Vasárnap délelőtt apa megint dolgozott, jobb ötlet híján beraktam a Polár Expresszt. Ez az az egyetlen rajzfilm ami még Mikit is leköti akár fél órán keresztül. Én is nagyon szeretem, igaz furcsa pont tőlem amikor azon dolgozom, hogy a gyerekeim ne higgyenek a télapóban de ez a mese olyan varázslatos. A dolgok pedig a megfelelő időben a helyükre kerülnek. Ez az egyik kedvenc dalom a meséből:



Ez pedig a másik:



Foglalkoztunk mással is a héten. Ádámnak sokszor nehézséget okoz a szöveg értés. Egyszerűen nem érti a szavakat, nem tudja mit várnak tőle. A fejlődésért felelős tanerő azt mondta mese közben kérdezzek vissza. Megpróbáltam. Többnyire jól válaszolt. Amikor nem válaszolt jól elakadtam. Most mit csináljak? Ha megmondom a jó választ papagájként utánam mondja, sőt holnap ugyanerre a kérdésre jól fog válaszolni mert emlékszik a helyes válaszra de lövése sincs mért ez a jó válasz. Megpróbálom érzékeltetni a problémát.
"A róka ül a bokorba."
- Ádám hol ül a róka? - csönd
- A bokorban.
- A bokojban.
- Ádám tudod mi az a bokor? - csönd
És ez az én bajom. Ha fingja nincs róla mi a bokor, hiába mondok cserjét, bukszust, sövényt továbbra sem fogja tudni miről beszélek. A bokor szóhoz nincs kép a fejében.
Oké, a bokor csak egy példa volt, Ádám tudja mi a bokor és a fenti kérdésre is tutira jól válaszolna. De magyarázd el mi a büszke, hiú, boldog és még ki tudja hány elvont fogalom vagy olyan tárgyak amik léteznek de ő még a büdös életben nem találkozott vele: salakpálya, sparhelt, golfütő stb.
Ezért máshogy próbálkoztam. Verset tanulunk. Rövid de sok olyan szó van benne amit mi nem így használunk. Egy hét alatt megtanulta, úgy hogy nem foglalkoztunk vele minden nap és ha igen akkor is pár perc alatt 3-4-szer elmondtuk. Megkértem mondja el a saját szavaival miről szól a vers. Az eredmény szerény. Próbáltam neki segíteni nem lett jobb mert megint csak papagáj üzemmódba kapcsolt. Másik alkalommal megkértem csukja be a szemét én olvastam a verset (he-he én még nem tudom kívülről - mindig is utáltam verset tanulni) utána megkérdeztem mit látott amíg olvastam, neki egészen más kép jelent meg mint nekem. És most nem tudom, hogy ez tényleg baj? A vers egy olyan elvont dolog, én utáltam verset elemezni, asssszem akkor utáltam meg végleg a verseket és amint lehetőségem nyílt rá jó messzire kerültem őket. A jutalomkönyvként hozzám került Kosztolányi összest csak költözéskor veszem le a polcról vagy ha nehezéknek kell levelet préselni. Szóval tényleg nekem kell megmondanom, hogy Ádám számára mit jelentsen egy vers?

Végül egy aranyköpés Ádámtól:
- É csak a jekvájos szajonnacukojt szejetem! (lekváros szalonnacukor - asssszem maradok a kókuszosnál :-D)