2012.11.19.

Már megint alig bírom összeszedni a gondolataimat. Mentegetőzzek? Pénteken ovi szünet volt, szombaton apa dolgozott, vasárnap már alig vártam a mai napot de a mókusaim úgy köhögnek mint még soha. Szóval reggel lemondtam az oviról, a hétvégén elkezdett köptetős kúra lassan hatni kezd. Mivel a köhögésen kívül semmi más tünetük nincs, na jó folyik az orruk de ez télen nem olyan szokatlan, baromira élvezik, hogy itthon vannak. Nekem fáj a torkom, a hátam, éjjel talán 3 órát sikerült aludnom. Legszívesebben a takaró alól bámulnám a tévét és takarodó után meg is teszem csak addig éljem túl a napot. Most a nyafogás után megpróbálom összeszedni miért is ültem ide. A gondolkodás határozottan nehezen megy és az sem segít, hogy Ádám legozás közben szétszedni való feladatokkal lát el, Miki pedig alvást színlelve a hálóban fekszik.

A hétvége nagy részét egyedül töltöttem a gyerekekkel, gondoltam kipróbálom Neill módszerét és hagyom őket kibontakozni, a szomszédok pedig beállhatnak velük indiánosdit játszani ha nem tetszik a lárma. A péntek még egész jól eltelt, a pokol szombaton kezdett elszabadulni. Szokás szerint 6-kor nálunk már mindenki ébren volt és mivel nem sokkal 5 után keltek 6-kor már igenis baromira untak az ágyban heverészni mellettem. Miki elkezdte behurcolni a hagymákat majd megpucolni az ágyba, hol máshol? Edényt is hozott, mert ő főz. Én közben próbáltam kitalálni, hogy ez most szabadság vagy féktelenség? Summerhillben a szabadság az első de ez nem egyenlő a féktelenséggel. Kicsi Jo nem verhet szögeket Neill zongorájába mert épp ahhoz van kedve. A hagymapucolásból viszont kinek lesz kára? Azt úgy is meg kell pucolni azt a pár darabot pedig a napokban el is használom. A szemetet pedig összeszedettem vele.
Kiosztottam a reggelit és én is elkezdtem a dolgom, a rizs elkészítése (amíg magára hagyhatom fődögélni) kb 10 perc, a fiúk addig leszedték az asztalt. A hatékonyság még nem tartozik az eszköztárukba ezért minden bögrével és maradékkal egyesével szaladgáltak a konyhába. Utána az "öltözzetek fel" rész következett ismét mindenki egyesével szaladgált be a szobába zokniért, pólóért, majd a megszerzett darabbal ki:
- Ana e jó lesz???
- Nem az kimenős póló, húzz egy itthonit. - vissza csattog újabb darabért. Nem, közben a rizst már egy percre sem lehetett otthagyni, nem kívántam odaégetni amíg egyezkedek, hogy kék vagy zöld pólót óhajt húzni. Igazán ki tudja választani egyedül is, legfeljebb harmadikra vagy negyedikre. (Miki épp lerámolja a DVD polcot, Neill szerint hagynom kéne és hajlok is rá csak apa fog megint agyvérzést kapni.) Aztán előkészítettem a húst, hogy legyen ideje a fűszereknek átjárni. Utána elvezényeltem a csapatot fogat mosni és úgy terveztem kimegyünk a játszóra de még iszonyatosan hideg volt és csupa víz volt minden. Miki és Maja pedig épp teljes egyetértésben "mosogattak" Ádám is elfoglalta magát. A mosogatást messziről felügyeltem úgy tűnt ésszerű határokon belül marad, még le is fényképeztem őket (majd egyszer megmutatom), gondoltam elmehetek megfésülködni, ez nekem két percnél kissé tovább tart pedig csak fésűt használok mert erre is alig van időm. Mire visszaértem a konyha fele úszott a habban a két gyerek pedig köldökig vizesen de még mindig boldogan pancsolt. Neill bennem csilingelt, hagyjam de elnyomtam. A két kiskorút szárazba csomagoltam majd nekiálltam a konyhát kibányászni a hab alól. Olyan 15-20 perc múlva ismét felismerhető lett. Gyermekeim addig behúzódtak a gyerekszobába és azt verték szét. (DVD polc visszarámolva)
Miki délutáni alvás helyett mindent kitalált amit lehet, hiába kértem, hogy feküdjön csöndben, ne ébressze fel a húgát. A csúcs az volt amikor:
- Kakini keeee! - felkiáltással elindult de útközben feltétlenül meg kellett piszkálnia Ádámot valahol összeszedte az előző nap beszerzett papucsomat és a következő kiáltás már a fürdőszobából érkezett:
- Ana kikakítam!
A fürdő padlója végig csöpögtetve és az egyikben heverészik a papucsom, gyermek ücsörög a fajanszon valami játékot szorongatva. Itt elfogyott a türelmem. Meg sem tudom számolni, hányszor betiltottam már a játék és minden nem oda való dolog behurcolását a WC-be. Mikor Ádám macerálásánál tartott utána szóltam, hogy kakilni indult, azzal foglalkozzon. Az én személyes szabadságomat erősen korlátozta a nyilván valóan elkerülhető kakipucolás és az új papucsom tisztogatását is kihagytam volna. Persze ezt a négy évesnek hiába magyarázom.
Délután szellőztetés céljából kinyitottam az erkély ajtót, a két mókus kiszabadult és kettő ismétlem kettő perc alatt kirámolták a télire elpakolt homokozó játékot és minden egyebet ami a játék és közéjük állt. Tudom, hogy nem kellett volna hagynom de az első pillanatban megígérték, hogy összepakolnak én pedig nem a mesékben hiszek hanem nekik. Általában tényleg összepakolnak ha megígérik. Most is biztos megteszik de Miki egy rossz mozdulattal leverte a hamutartót ami ezer darabra tört. Beszedtem őket fölsöpörtem, ismét kimentek összepakolni de szétszórták a virágföldet. Itt véget vetettem a programnak. Azt csak zárójelbe teszem hozzá, hogy a hamu és a föld is az új papucsomon kötött ki.
Vasárnap délután már nagyon kellett volna mindenkinek a kültéri program Miki egyre jobban sündörgött körülöttem:
- Mejü ki a jászótéje!
Kimentünk. A lépcsőházból kilépve vettem észre, hogy esik. Az az alattomos apró szemű ami nem látszik de átáztat kabátot, sapkát, bármit. Na jó egy kicsit maradunk.
- Miki nem hintázunk vizes, menj fussál kicsit aztán megyünk haza.
- É csúzdázok!!!
- Vizes a csúszda, ne használd!
- Itt ne vizes! - ácsorog a kis házban a csúszda tetején. Amíg Maját meggyőztem, hogy ő se hintázzon Miki lecsúszott.
- Jaaaaaaj vizeeeeee! - (esik az eső, mégis milyen lenne?) felmérem a kárt, a nadrág teljesen átázott, bokától derékig, megyünk haza. Miki bömbölni kezdene, Maját lefejtem a létráról, kicsit tiltakozik, Miki is meggondolja magát már csak kicsit szipog. Itthon tűnik fel a macska kakiszag. Majára gyanakszom de a cipője tiszta. Talán csak a vizes homok vette át a szagot. De nem, ma fedeztem föl, hogy Miki cipője kakis.

Ezen a hétvégén egyébként sem úgy sikerültek a dolgok ahogy terveztem. Miki pénteken eltávot kapott a mamához de mire mama ideért fájlalni kezdte a fülét. Nem igazán akartam elengedni, menni akart, majd még oda sem értek meggondolta magát és hazajött. Iszonyatos erőkkel sikerült csak rábeszélni a fülmelegítésre, fél hétkor egy fél adag Nurofennel elaludt. Reggel teljesen boldogan ébredt.
Vasárnap Messzi mamához akartunk kimenni de apa már lassan egy hete ismeretlen eredetű hasfájással küzd ami vasárnap ismét erősödött. Szóval ez is elmaradt.
Szombaton egy kísérleti sütit csináltam ami a nem rossz de többet nem kérünk kategóriába került. A vasárnapi kalácsom pedig egyszerűen nem sült át. Ez persze egy órával később a szeletelésnél derült ki amikor már minden mindegy.
Szerettem volna a gyerekekkel téli dekorációt készíteni a kezdeti lelkesedés pillanatok alatt elszállt nem is készült el még egy aprócska darab sem hozzá. Délután kezdték keresni, majd nyivákolni, hogy mért nincs kész.
Most pedig Maja felébredt, ordít pedig több mint egy órája lett volna még a szundiból én pedig lehet a délután folyamán felmondok.