Miki ma is hasfájással ébredt. Egyre jobban kezdtem félni a vakbélgyulladástól, felcsaptam hát kedves Google barátomat és elolvastam a tüneteket. Sokkal okosabb nem lettem de arra jutottam, hogy vakbélre minimális esélyünk van. De akkor mégis mi a manó miatt fáj a gyerek hasa? Hányás nincs, hasmenés nincs, láza nincs csak szenved.
A mamám mindenre tud megoldást (ezzel gyakran az agyamra megy) szerinte fel kell öltözni a gyereknek és akkor nem lesz beteg. Isten bizony minden reggel kiosztom a zoknikat és melegítő nacikat aztán fél óra múlva gatyás kiskorúak szaladgálnak körülöttem a hiányzó ruhadarabok pedig elképesztő helyekről kerülnek elő. Maját úgy kell lefogni a visszaöltözéshez majd szabadulás után első dolga ismét lecibálni mindent magáról. A fiúkat is hiába kérlelem, érvelek hideggel, téllel, megfázással, akármivel meg se hallják. Ez egy igazi szélmalom harc én pedig nem vagyok Don Quijote. A lakásban még egy gyerek sem fagyott meg, az én gyerekeim önállóan gondolkodnak ha fáznak felöltöznek (nyáron 50 fokban mindig megteszik, még sapkát és kabátot is húznak) tényleg semmi kedvem folyamatosan zoknival a kezemben kergetőzni velük. Egy télen átlagosan kétszer, háromszor taknyosak az enyhébb fajtából ami ritkán jár lázzal és itthon kikezelhető. Nem hiszem, hogy ezt felöltözéssel megúsznánk.
A kis kitérő után a lényeg, összecsomagoltam Mikit már kabátban állt az ajtóban, én is épp indultam cipőt húzni mikor pocak kiszökött. Pontosítok a reggelije töredékét viszont láttuk. Miki jól megijedt, megnyugtattam, lepucoltam, apa hősiesen vállalta a többit és suhantunk a buszhoz. A dokinéni vírus fertőzést állapított meg (ismereteim szerint nincs az a vastag zokni ami ezt megakadályozta volna), diétát javasolt és elengedett. Hazafelé nagyon örültem, hogy csak ennyi, és elkezdtem rettegni, hogy akkor most ismét sorra kerül a többi is. Alig három hete kezeltem ki az előző hasmenős vírusból a bandát.
Itthon Miki nagyon örült, hogy legálisan ehet kekszet, majd betelepedett a szobánkba mesét nézni és hamarosan el is aludt. Délután egészen virgoncan ébredt, segített diétás kiflit sütni, elmentünk Ádámért az oviba majd itthon Miki befalt néhány kiflit amit nem sokkal később ki is rakott. Persze rögtön utána újra enni akart de úgy gondoltam most jobb a koplalás. Csak a teát engedélyeztem ami szintén kiszökött. Utána már nem akart sem enni sem inni. Estére egészen elesett, megfürdött és a mese végére már aludt is. Az ágy mellé kapott egy vödröt megbeszéltük mire kell használni és azt is ha nem sikerül semmi gond.
A programot Maja színesítette aki a délután folyamán három kakis pelussal lepett meg, békeidőben ez egy egész heti kaki mennyiség, szóval az a gyanúm valami készül.
Most megyek megpróbálok aludni. Miki éjjel fél 1-kor telepedett mellém, egy óra múlva meggyőztem, hogy próbálja ki a saját ágyát de fél 6-kor ismét nálam volt. Szóval friss vagyok.
Még egy aranyköpés Mikitől a végére:
A nadrágjával küzdött:
- Ana segítesz. - elkaptam a ráncát, fölhúztam a sliccét. apró sikoly
- Ne a füfimet ke megfogi! - amit én ráncnak néztem az a fütyije volt, hupsz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése