2012.11.05.

Fodrászosat játszottunk. Kezébe adtam a kis tükröt az ölembe ült és türelmesen hagyott alkotni. Aztán nagyon tetszett magának, végül kirángatta a hajából. Majd újra a kezembe nyomta a gumikat és az ölembe huppant újabb copfokért.

 Illat mécses. Valahol a neten láttam egy képet, bocs hivatkozás nincs mert nem emlékszem rá. Tegnap találtam megfelelő narancsokat és megvalósítottam. Gyorsan hozzátenném, hogy forog a gyomrom (szó szerint) minden lakás illatosító gyertyától, sprétől és szerkentyűtől. Ha véletlenül illatos gyertyát kapok azt is elzárom a szekrénybe vagy megvárom míg az erkélyen kimegy a szaga. Nem bírom a tömény illatáradatot, ősi eljárással rendszeresen szellőztetek meg rendszertelenül ha szükséges. De ez a narancs nagyon becsípődött, meg kellett csinálnom. Jó ötlet volt, csak a közvetlen közelébe és ott is csak enyhén lehetett érezni az illatot, nekem ez így pont megfelelt, gondolom többel az illat is jobban érvényesül, a héjon átderengő fény pedig nagyon hangulatos volt. A fiúk nemes egyszerűséggel letöközték új kedvencem de nem hagytam elvenni a kedvem és már két napja gyönyörködöm benne.

 Mi van benne?

Jééé gyertya!
Ma vittünk egyet az oviba is, sikerem volt. :-)

Miki reggel fél 5-kor bújt mellém majd nem sokkal később meghúzta az apja dugi lónyálát. Fél órával később pedig szenvedni kezdett, először csak aprókat nyögött és vergődött az ágyban, ahogy észlelte, hogy rá figyelek a jelenség erősödött, mire a többiek fölébredtek már zokogott, hogy fáj a hasa. Többször elindult kakilni de nem történt semmi. Én vártam hátha pocak kiszökik és végre megoldja a gondunk de nem. Maradt a szenvedés. Gyerek nem lázas, időnként el is felejti, hogy épp szenved és viháncolva futkos a testvéreivel. Elhatározom, hogy megy oviba, nem lesz semmi baj csak a bubis lónyál éhgyomorra nem volt nyerő választás, pár böfi és kész. Aztán újabb zokogás, megy kakilni de még mindig semmi, ezt eljátszottuk nem tudom hányszor. Végül is csak Ádám maradt az oviban. A délelőttünk hasonlóképpen telt de gyermek reggelizett, ebédelt, délután összeevett mindent amit megszerzett, pocak csak nem szökött ki és kaki sem volt, egyáltalán. A hasát viszont továbbra is fájlalta és a rengetegedik nekifutásra végre megmutatta. A gyomrára bökött, ettől kicsit megnyugodtam mert már vakbéltől kezdtem rettegni. Holnap még nem megy oviba itthon tartom megfigyelésen és várok.