Ádám tanító nénijéről akartam írni. A nyílt napon két helyre ültem be. Az első teremben tábla méretű monitor rákötve egy laptopra, az internet is bejött rajta és egy toll alakú izével írni lehetett rá. A technika lenyűgözött, ez az igazság. Azért gyorsan hozzátenném, hogy ez számomra nem létszükséglet. Valamely híres írónk vagy költőnk (bocs, nem emlékszem ki) a befagyott konyhaablakon tanult írni az anyukájától. De nyilván ha van jobb eszköz, használjuk.
A teremben a gyerekek egyébként mindent tudtak, voltak olyan jelentkezős feladatok ahol le se tették a kezüket két kérdés között. A tanerő viszont nem tetszett. Biztosan remek tanár de egész órán azt a hatalmas táblát őrizte (lehet ha tudnám az árát én se mozdulnék mellőle), a tananyag érdekelte és az, hogy minket meggyőzzön ő az iskola ásza, az ő módszere az egyetlen járható út. A módszereit logikus magyarázatokkal támasztotta alá, ezek megfelelnek egy jó képességű gyereknek de Ádámnak nem. Az egész óra gyors, pattogós, őrmesteres volt. Egy Ödönkének a témához kapcsolódó saját gondolata volt, látott egy idevágó műsort a tévében, leintette. Én az óra felénél azt kezdtem el felmérni, hogy mehetnék ki, aztán végül is nem akartam zavarogni.
Kicsit félve ültem át a másik órára. De már a terem sokkal jobban tetszett, mindenhol gyerek alkotások, a falon egy idézet: "Minket nem azért szeretnek mert jók vagyunk, mi azért vagyunk jók mert szeretnek." (az idézet lehet nem pontos és elfelejtettem kitől van). Ez kérem nagyon talált, Neill is ilyesmiről írt. Ebbe a terembe "csak" egy számítógépre kötött nagyméretű tévé volt a felszerelés és az előzőhöz képest alig használták (sok olyan tankönyvet használ az iskola amihez DVD is van). Óra előtt a tanító néni kiszúrt két Ödönkét akik nagyon pezsegtek, a fiúktól ilyenkor szellemi koncentrációt nem lehet elvárni (lányokkal nincs tapasztalatom még), megdorgálás helyett elküldte őket futni két kört a folyóson. Nálam ezzel kiérdemelt egy piros pontot. A fiúk megnyugodva visszaértek még órakezdés előtt. A gyerekek köszöntek nekünk, a tanárnéni bemutatkozott és mondott magáról pár szót, aztán felállította a gyerekeket és kicsit megmozgatta őket. A mozgás még többször megjelent az órán, pedig egy nyelvtan órára csöppentem. Használta a mágneses táblát is, a gyerekek mentek, rakták a helyükre a szavakat. Szerintem jó ha a gyerek kapcsolatba kerül azzal amit tanul, fogja, érzi, látja. A tanárnéni szinte egész órán keresztül a padok között mászkált, megérintette a gyerekeket, belenézett a füzetükbe. A gyerekekkel volt, az övéi is mindent tudtak, majd kiestek a padból annyira jelentkeztek. Ő értékelte a saját gondolatokat is. Óra végére teljesen megnyugodtam, itt jó helyen lesz a fiam.
Ez délelőtt kimaradt az egyik nagy szobaszétszedős projekt után Ádám sebes orral jött ki a szobából.
- Ádám mi történt az orroddal?
- Beugjottam a vízbe és beütöttem.
Tegnapi aranyköpés:
- Olyan jó idő vot, még a nap se sütött!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia!
VálaszTörlésBocsáss meg, hogy zavarlak, jó szándékkal teszem.
Megint olvastalak kicsit, és én ajánlanék egy másik könyvet is, ne csak Neill-t olvasd, az a szabadelvűség amit ő képviselt egy letűnt világ oktatási rendszere elleni harc volt, ahol még verték a gyerekeket és a tekintélyelvűség tudott károkat okozni.
Nem biztos, hogy ebben a liberális világban ez a legjobb követendő módszer, mindig azt kell nézni, hogy mihez képest tette azokat a komoly és tényleg az akkori korban elismerésre méltó oktatási fejlesztéseket, amiket leírtál.
Most azonban más oktatási rendszerek vannak, mint ami ellen Neill harcolt, itt kell a kicsiknek teljesíteni, és nem a múlt század elején! A pedagógust mindig tekintsd partnernek, még akkor is, ha nem értesz vele egyet, azért hallgasd meg, még időben vagy minden otthoni fejlesztésre, foglalkozol is a gyerekekkel rendesen ahogy látom. Sok kreatív ötletet megvalósítasz, ezért irigyellek, be is vonod őket a mindennapok dolgaiba, de ez az eresszük el, hagyjuk "Neill" után szabadon kiverte nálam egy kicsit a biztosítékot.
Ajánlanék egy másik könyvet ami a mai kor problémái alapján ad tanácsokat, és ha nem is egészen, de a másik oldalt képviseli.
Vagyis azt, hogy hozzuk vissza a rendet, és alkalmazzuk a tekintélyelvűséget.
A rendszer, a rend a gyermek számára biztonság, egy fogódzkodó ami mederbe tereli a kis mindennapjait.
Winterhoff azt javasolja a gyerekeinket ne "kis felnőttként", vagy "partnerként" kezeljük, mert nem azok, ők egyszerűen csak GYEREKEK, így nagybetűvel, a GYEREKEINK, akiket nekünk kell megtanítani az életre, ami igen néha buktatókkal jár, azt is meg kell tanulni.
De ha hagyjuk, hogy maguktól jöjjenek rá olyan dolgokra, amiről fogalmuk sincs, nem lévén meg még a tapasztalatuk hozzá, az káosz.
Magyarul nem lehet egy ilyen kicsi gyereket megkérdezni "mit szeretnél" felvenni, jó öltözzön egyedül, de ki lehet azt a ruhát készíteni a szekrény gyermek általi feltúrása nélkül is...
Bocsánat én már öreg vagyok ehhez, csak látom a sok hibát magamban amit én is elkövettem, pedig nekem csak két gyerekem van.
A könyv címe:
Miért válnak zsarnokká a gyerekeink? Avagy: a gyermekkor elrablása.
Író: Michael Winterhoff
A lényeg (pedig nekem már huszonévesek a gyerekeim) ami megragadott belőle, hogy az olyan helyzetekben amikor a gyerek nem teszi meg azt ami nyilvánvaló, és csak az utolsó utolsó szigorú parancsra teljesít, addig nem érdekli, hisztizik, akar valami mást, vagyis a saját vágyaival foglalatoskodik, holott mint ahogy leírtad, sétálni kell csak menni. Na Winterhoff erre azt mondja, hogy ebben az esetben a gyerek a szülőt tárgyként kezeli, (nem felnőttként) és addig mesterkedik amíg úgy nem lesz ahogy ő akarja, vagyis egy képzeletbeli zsinóron mozgat minket, mi meg ugrálunk neki.
Ugyanakkor a szülő pedig (aki szimbiózisban él a gyermekével) próbálja teljesíteni a gyerek akaratát, amíg bírja, aztán meg már csak az egyik lukat tömi a másikkal, és a végén (estére) jön a romeltakarítás. Szóval a szülő sokszor a saját részeként tekint a gyerekre, vagyis saját magán érzékeli mintegy a karja folytatásaként, hogy ha bántják, azt mondják róla, hogy nem teljesít, és másokat okol.
Tudom nagyon nehéz három gyerekkel otthon, nagyon tudom neked ezt a könyvet javasolni, van olyan mondata amit többször is el lehet olvasni, sokat segít hidd el.
Puszil Mariann!
Túl sokat írok ezért még egyszer bocsánat
Bemásolok róla két könyvajánlót, kb. mindkettő ugyanazt mondja a könyvről:
VálaszTörléshttp://www.dialog-kiado.hu/index.php?kid=1073&page=kiadvany_reszletes
http://www.libri.hu/konyv/miert-valnak-zsarnokka-a-gyerekeink.html