Gondoltam szólok, hogy nem mondtam fel de nem sokon múlt. A mókusok porig rombolták a gyerekszobát, még a szekrény tetejét is lerámolták, ott pedig a mókusoknak nem ajánlott dolgokat tartjuk. Mentségükre összepakoltak, bár az sem volt könnyű menet.
Kúráltam a torokfájásom házi patikával, anyu népszerűsítette, hogy finom és ha szereted a karamellt és a hagymát akkor ez biztos igaz de én egyiket sem szeretem. Szóval eddig azt hittem a szoptatós teánál nincs rosszabb, jelentem van. Azért legyűrtem bár az utolsó pohár után pár órán keresztül attól féltem pocak kiszökik. Nem szökött, sőt a torokfájásom kicsit elviselhetőbb lett. Ha már borzalmas legalább hasson.
Négy óra körül már csak az ágyamra vágytam, rajtam kívül ez senkit sem érdekelt. A kültéri programra egyszerűen nem mertem vállalkozni. Iszonyúan fáj a hátam, koncentrációs képességem határán vagyok, szóval nem szándékoztam valakit elhagyni. A fiúk remekül szórakoztak a szoba szét majd össze pakolásával. Maja is egészen jól elfötörészett körülöttem.
Később persze volt visítás is bőven. Miki kitalálta, hogy tűzijáték lesz, fölsorakozott az ablaknál és behülyítette a bandát is. Ádám hamar átlátott a szitán, nyuszika csak örült, hogy az ablakhoz lehet rohanni majd leesett az asztalról és útközben lefejelte a radiátort. Szerencsére az est hátralevő része már viszonylag csöndes volt, jobb ötlet híján bekapcsoltam a gépet és sorba egymás után választottunk zenét, ezzel eltelt az idő fürdésig. Akkor megint kezdtek felpörögni nekem pedig elfogyott a türelmem. Mélyen a szemükbe néztem és rideg, tárgyilagos hangon közöltem, hogy baromi fáradt vagyok és beteg is, kapják össze magukat, fürdés után spuri az ágyba mert elegem van a civakodásból mára. Megértették de legalábbis megtették. Meseolvasás után elköszöntem, kijöttem, kezdtem élvezni a csendet, Ádám jön. Nincs meg a kacsája. ááááááááááá Keresi, kivételesen tényleg kutatott is, a jószág sehol. Én is beszálltam de még mindig sehol. Nincs mit tenni be kell menni, a gyerekszoba jön, mert kint nincs. Fölforgatom Miki ágyát nincs, túrok a polcon, nincs, egyszer csak Ádám elém áll kacsástul. Hurrá szabad vagyok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése