2012.11.09.

A legfontosabbal kezdeném, Mikit ma reggel gyógyultnak nyilvánítottam mivel két napja tünet mentes. Maja lehet fölöslegesen böjtölt ezért ma ő is befejezte a diétát, ebédnél kitörő örömmel látott neki a krumplis tésztának. Ádám továbbra is jól van.

Ezen a héten sok hosszú délutánunk volt az élményekből szemezgetek.

A kis asztalt behurcolták a szobába, mire utánuk mentem az asztal és a székek fölhalmozva Miki ágyára és épp a betakargatásán fáradoztak, Ádám különösen zaklatottan ügyködött. Az asztal lába pedig nagyon természetellenesen meredezett kifelé. Ádám szemmel láthatóan szeretett volna valamit eltusolni. Teljesen világos volt ha keménykedek elszabadul a pokol. Csendben megkértem őket szállítsák ki a garnitúrát a nappaliba közben felmértem a kárt. Az asztal egyik lába tőből kitörött. Nem láttam értelmét a büntetésnek, én a gyereket szeretem nem az asztalt. A kár pedig javítható. A kihurcolkodás közben Ádám megnyugodott, óvatosan érdeklődtem, hogy történt a baleset. Sokkal felvilágosultabb nem lettem. A sztoriban szerepelt tornaóra, csónakázás sok hadonászás és Ádám szemén egy piros foltot is felfedeztem. Erre annyit mondott: beütöttem.

Egyik délután tábortüzest játszottunk. Az asztalon volt a narancs-mécses, lekapcsoltuk a villanyt, körbe ültünk a szőnyegen és elképzeltük, hogy a tűz (-et szimbolizálló mécses) itt lobog a kör közepén (nem volt kedvem égő szőnyeget oltani ezért maradt a mécses az asztalon) és énekeltünk, mint egy igazi tábortűznél. Tetszett a fiúknak.

Ádám minden fejlődős órán kap házi feladatot. A kivitelezés mindig sok türelmet és még több leszarom bogyót igényel. Ádám szívesen csinálja a feladatot, nekem mondani kell ő utánoz vagy kérdezek válaszol, szóval ott kell lennem. Miki közben színezni akar, ami tök jó lenne de közben ő is folyamatosan velem akarna kommunikálni.
- Et milyere színezem? - mindegy, te színezel de csak ennyi hallatszik ki:
- Pirosra.
Ha ezt elunta elkezdi azt lesni, hogy tudna Ádám munkájába belerajzolni.
Maja is a lábamnál tombol, kap papírt, ceruzát, két vonal után kiharapja a ceruza hegyét, és újabbért tombol vagy addig settenkedik, amíg sikerül megragadnia Ádám papírjának a sarkát. A héten tovább színesítette a programot, hogy Mikivel 5 percenként el kellett rohanni hányni.
Imádom a házi feladatot. Azt már csak zárójelbe teszem hozzá, hogy egyre jobban erősödik bennem az az érzés, hogy Ádám nem ettől fejlődik. A héten komolyan elkezdtem azon gondolkodni, hogy a világon semmi értelme sincs hetente kétszer elcipelnem. Volt, hogy azzal kaptam vissza a gyereket, hogy ezt meg ezt nagyon kell gyakorolni mert nem tudja. A hazafelé úton teszteltem, hibátlanul válaszolt, a következő napokban előszedtük a témát 90%-ot teljesített. Nekem ez elég. Ott olyan szinten elfárad, hogy a délután hátralevő részét rombolással vagy hisztivel tölti. Szeret ott lenni de erős a gyanúm, hogy ez a váróban található labdás medencének köszönhető. A két foglalkozás közti szünetben abban fetrengenek a többiekkel. Ez pedig állandó bajok forrása. A medence 4 év alattiakra van méretezve, 3-4 hat éves belehuppan és a labdák engedelmeskednek a fizikának, beterítik a teret pedig csak rendeltetés szerűen használják. De hogy tiltod el a játszani vágyó gyereket ekkora kísértéstől? Mert ki van írva, hogy a labdákat nem szabad dobálni.
Aztán volt egy olyan szitu is a héten ami tényleg feszegette a tűréshatárom. Én ott vagyok, figyelek és mikor kezdenek a fiúk durvulni Ádámot megfogom, na de van egy Ödönke akinek nincs ott az anyukája, őrá elvileg a helyi tanerők figyelnek. Gyakorlatilag szabadon garázdálkodik ha rászólnak amint lehet folytatja. Most is ő kezdett dobálózni egy másik kislánnyal, aztán Ádám is beszállt. Hárman álltak körbe egymástól egy-egy lépésre és egyetlen labdát dobáltak egymás kezébe. Más nem volt a játszó területen tehát más testi épségét nem veszélyeztették. Kövezzetek meg, nem szóltam. A labda pontos dobása és elkapása rengeteg dolgot fejleszt és nagy koncentrációt igényel, ez pedig egy fejlesztő központ vagy mi. Kijön az ügyelőnéni és megdorgál engem, hogy fegyelmezzem a gyerekem. Aztán a második óra után Ödönke anyukáját is elkapta, aki feltételezem dolgozik örül, hogy elengedik amikor a gyereket ide, majd visszaszállítja az oviba, rájuk bízza a gyereket és szerintem joggal várja el, hogy figyeljenek rá és ha szükséges kapják el a frakkját.
Ödönke védelmében még elmondanám, hogy igazából nem csinál semmi retteneteset, csak eleven és szeret beleugrani a labdás medencébe (én is nagyon szeretnék legalább egyszer), szeret focizni, szaladgálni, ugrálni mint az összes vele egykorú. És igen egy zárt térben, főleg ahol sokan vannak különböző korú gyerekekkel, ez nem olyan jó de ő egy gyerek és baromira nem érdeklik a szabályok. A folyamatos fegyelmezéssel pedig nem fognak menni semmire.
Szóval én egyre jobban utálom ezt a fejlődősdit és fogalmam sincs hogyan tovább.

Majának van egy kedvenc szava: NEM. Teljesen tisztán kimondja, lényegében ez az egyetlen szó amit tisztán kimond. Viszont szerencsére (vagy nem?) nem mindig jelent valóban nemet.
- Ki akarsz szállni a hintából?
- NEM! - és nyújtja a kezét, hogy vegyem ki.
- Jól laktál?
- NEM
- Kérsz még?
- NEM - én pedig találgassak.
Alkotott újabb pár saját szót a repülő és a helikopter hasonló néven fut leírni nem tudom, valami átmenet a börrögés és a zssssáááá között, a vonat hu-hu.

A héten székelykáposztát főztem, izé valami arra hasonlító dolgot. Ritkán készítem mert azt igazából két személyre nem érdemes, hozzátáplálós gyermeknek szintén nem célszerű és az utóbbi években gyakran volt ekkora egyedünk, valamint a nem hozzátáplálósok sem ugranak nagyot a káposztáért, kivéve ha salátaként kerül a tányérra. Szóval nem nagyon volt közönség aki elfogyassza. Most viszont nekem becsípődött, hogy székelykáposztát ennék, nem úgy csinálom ahogy az igazit de nálunk így jobban fogy. Már rotyogott a hús mikor apa sündörögni kezdett körülöttem.
- Milyen hús van benne?
- Egy darab comb, legalábbis nekem annak tűnt. (a disznóölős csomagba volt és én nem vagyok hentes ebben a formában már nem ismerem fel teljes biztonsággal)
- De ugye nem raksz bele csontost meg bőröst? - ilyenkor tudnék kifutni a világból, több mint tíz éve élünk együtt, tudom, hogy nem eszik meg semmit ami zsíros, csontos, bőrös ebből kifolyólag nem igazán székely az én káposztám.
- Nincs is itthon olyan, hogy rakhatnám bele???
Aztán elkészült és igazán finom lett, bár székelyeket továbbra se kínálgatnék vele, apa szép nagy adagot befalt, és képzeljétek nem volt benne sem csontos, sem bőrös.

Ádám a héten egy kislánytól üveggolyót kapott. Már az oviból azzal jött haza, hogy szeretne neki valamit vinni cserébe. Az egyik féltett kincsét választotta én pedig féltem, hogy esetleg később visszakéri. Felajánlottam neki egy üveget amit régebben ő szatinált csak nem használtuk fel. Nem kért belőle. Másnap reggelre meggondolta magát, út közben még virágot is szedett az üvegbe. Aranyos volt amikor átadta.

Lapzárta után érkezett. Miki estére megint hányni kezdett. Hét körül rábeszéltem a fürdésre és beraktam az ágyába ahol egy vödör társaságában pillanatok alatt el is aludt.