- Jaj az orrában van az ujja! Jaj nehogy megkarmolja magát! (mér akkor mi lesz?)
Szóval még alig kezdődött el az előadás nagyon nyikorogni kezdett, így áttörtünk a mozdulni nem akaró tömegen és kiosontunk. Apánál volt fényképezőgép és elmesélte. Ádám volt az öreg ember, ezt már egész héten beharangozta. Szöveget is kapott amit ügyesen elmondott de nekem itthon azóta sem hajlandó elismételni. A végén pedig táncolt. Ez az igazán neki való. Hazafelé elmondta, mennyire tetszett neki a tánc. Jövőre beíratom néptáncra had próbálgassa a szárnyait.
Nagyon jól áll neki a kalap.
Vásári jelenetet adtak elő, itt vesz valamit.
Aztán még valamit.
Elmeséli mit vett de összetörte ezért ...
... kikap.
És a tánc.
Egyéb dicsekedni valóim.Miki nézegeti a reklámújságot, a biciklik között talál egy rózsaszínt:
- Ilye ke hugi, tud tekeji. (bicikli kell a húginak, hogy tudjon tekerni - vagy valami hasonlót jelent) Szeretem mikor gondolnak egymásra.
Előkerült az Ádámról készült babakori videó, a fiúk nagyon szeretik nézni. Ádám már tudja, hogy az ő kicsi korában. Mikinek ez még sok. Időnként magát keresi rajta, hisz ahol Ádám van ott előbb-utóbb ő is felbukkan. Ádám fürdik nagyjából annyi idős lehet mint Maja most, Miki közvetít:
- Maja füdi! Maja van neki füfije!!!!!!!
- Ne Maja, é vagyo, Szabó Ádá, neke va füfim. - igyekszik kijavítani Ádám. Miki már semmit sem ért, nem is érdekli boldog a saját verziójával, Ádám dühöng. Ő azt nem érti Miki mért nem érti. Ismét elmagyarázom, hogy Miki még kicsi de ezt meg Ádám nem érti. Én pedig legszívesebben csak röhögnék rajtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése