Tegnap sokat nyafogtam de pár dolog így is kimaradt. Mikor Majával az orvoshoz indultunk a buszmegállóba bukizott egyet. Ennél lehetetlenebb helyet és időpontot nem is választhatott volna. Zsepit kotortam, már majdnem rendbe raktam magunkat mikor tüsszentett és ezzel kijött az is ami a nyelve alatt maradt. Nyúltam oda letörölni és akkor egy jól időzített akcióval (és hatalmas mennyiséggel) lehányt mindkettőnket.
Miki tegnapi akciói közé tartozott az is, hogy Büdikutyával törölte le a krétát a falról. Büdikutyának már amúgy is soros volt a fürdés de most halaszthatatlanná vált. Szerencsére itt a meleg estére meg is száradt.
Másik restanciám, Miki ovisjele a kifli lesz. Mivel az oviba már régi bútordarabok vagyunk jóval a hivatalos szülői értekezlet előtt lebeszéltük az óvónénikkel. Már egy éve tervezgettem mi is az ami Mikinek testhez álló esélyes volt a tank, mert képes mindenen keresztül robogni, de a tank mégis csak túlzás egy oviba. Fontolgattam az elefántot hasonló karakter mint a tank de mégis csak békésebb. Végül a könnyen lerajzolható kifli lett a befutó. Az én fiaim, főleg Miki, nagy kifli rajongók. Ha boltba megyünk ők nem csokiért és egyéb édességekért nyafognak, hanem kiflit (bifi) kérnek.
Tegnap az esti büntetések miatt valamikor 9 után aludtak el a pihések. Gondoltam én, hogy talán így reggel tovább alszanak. He-he-he 6 előtt már mindkettő az ágyunkban volt. Ennek igazából nem sok jelentősége van. Mert a sort Maja kezdte, reggel 4-kor ébredt. Evés után naivan visszatettem az ágyába és reménykedtem. Nem aludt vissza. Egy darabig csöndesen szórakoztatta magát aztán igen hangosan a társaságomra tartott igényt. Fél 5-kor már megint a mi ágyunk közepén ücsörögtünk, Maja 5 körül elaludt az ölemben én próbálkoztam a lehetőségekhez képest elfeküdni de az alvás már esélytelen volt.

Volt rendőr motor, mentő motor és egy rendőrautó még a szirénájukat is bekapcsolták ettől Miki kicsit megszeppent, Maját nem érdekelte a dolog. Ádámot próbáltam rábeszélni, hogy felüljön rá de nem akart. Azért mellé állt egy fénykép kedvéért. Az autóba már bátrabb volt oda simán beült. Ment egy kört a kötélpályán, élvezte az ugráló várat. Miki érkezés után 5 perccel már haza akart jönni a sütijét sem ette meg. Próbáltuk vonzóvá tenni neki a programokat de ő sírós hangon csak azt ismételgette, hogy "meük haza". Végül is anyu hazahozta. Mi még maradtunk

- Jaj folyik az orra! -
- Nem mondod??? - (oké, nem ezt mondtam) egyik kezemben a fényképezőgép és Ádám pohara, a másikban a sütimaradék és Ádám sapija, a karom fennmaradó részén Maja heverészett, mellesleg a nyála (és ki tudja még mi) a könyökömön folyt. Tehát tisztában voltam a Leány állapotával de ott és akkor fizikai képtelenség lett volna zsepiért matatni.
Már látszott a házunk mikor eszembe jutott, hogy Alvóskacsa az oviban maradt. Ádámot gyorsan megnyugtattam, hogy előbb most már hazamegyünk, letesszük Maját, kacsát pedig később megmentjük.
Az erkély alatt Ádám felfedezte a napernyőket és teljesen padlót fogott:
- Ez nem hiszem el!!!!!!! - a lépcsőházig mást nem is tudott mondani.
Itthon gyors haditerv. Ádám a mamánál tölti a hétvégét de előbb még meg kell menteni kacsát. Tehát belegyömöszöltük a hátizsákba az újonnan szerzett motort, a ruhákat és anyuval visszamentek az oviba kacsáért majd onnan busszal mamához. Hétvégén fél műszakos leszek.









Miki soros aranyköpése:
Pudingot eszik, lapátolás közben:
- Ez ho készűű? (hogy készült)
- Egy gép összekeveri és beletölti a pohárba.
- Mét?
- Hogy te meg tudd enni. - döbbenet. Gondoltam amíg lapátol elosonok pisilni. Mire visszaértem a pohár ismeretlen okból lecsúszott az asztalról és a tartalmából jutott a másik székre az asztal lábára és a padlóra is. Miki kicsit megszeppent:
- Mássz le a székről és szedd össze. - fellelkesült.
- Minnnnyá, minnnnyá megye! - és fölnyalogatta az összes pudingot. Nem volt kedvem a napi 23.416. hisztihez, hagytam. A maradék ragacsot feltöröltem amikor végzett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése