2011.05.12.

Technikai nehézségeim adódtak a belépéssel a tegnapi írásom is majdnem elszállt. Most pótlok. Ezért némi zavar van a dátumokkal.

Csemetéim teljes létszámban itthon vannak, Ádám szeme szinte gyógyultnak tekinthető, tegnap óta Miki szeme mutat hasonló tüneteket, most őt is kezelem. Külön élmény a szemcseppentéshez becserkészni, lefogni a visító áldozatokat. Igen, a szemcsepp csíp, nagyon csíp de aztán hamar elmúlik. Csak erről nehéz meggyőzni a teljes erővel tiltakozó pihéseket.
Ha már itthon vannak, közvéleményt kutattam: "mi legyen az ebéd?" kérdésben a következő válaszok érkeztek: paamicsom lehe (paradicsomleves), káposzta lehe (ezt honnan szedték?), téta (tészta). Nem sok támpont de a semminél több. Tegnap volt paradicsom leves, ma túrós tészta.
Tegnap a játszóterünket megtámadták a fűnyírós emberek, szinte egész délelőtt dolgoztak. A monoton egyenletes zümmögésben Maja jó nagyot aludt. Ma is jöhettek volna.

Próbálkozom kideríteni mivel, hogyan tudnám Mikit úgy lefárasztani, hogy legalább reggel 7-ig aludjon. Tegnap egészen jónak tűnt minden. Ebéd után keveset aludt, kimentünk a játszóra, egy egész órán keresztül kint bírtunk maradni, később elvittem magammal boltba. Este a szokott időbe mentek aludni ma reggel kuglófom kisebb mazsolája 6 óra előtt tíz perccel már az ágyamban volt. Éljen.
Ilyen szuper reggel után a folytatás is szuper volt. Mikit sikerült fél 7-ig az ágyban tartanom, közben berakott két DVD-t és háromszor nekiugrott a rajzfilmcsatorna aktuálisan futó műsorának is. Egyik sem nyűgözte le 5 percnél tovább. Mikor elunta határozottan reggeli után érdeklődött. Közben Ádám is csatlakozott hozzánk és Maja is felébredt. Itt még könnyű napot terveztem magamnak, ma csak a túrós tésztát kellett elkészítenem, az igazán nem nagy dolog. Így lesz időm bedobni egy mosást, kitakarítani a sütőből a tegnap belecsöpögött vajat. Muszáj megcsinálni mert a ha elfelejtem a következő használatkor fog égni a sütő belseje és a szomszédok rám szabadítják a tűzoltókat. Közben pelyhes fiaim végeztek a tegnapi kuglóf maradékával, a morzsából bőven jutott mindenhova és amíg fogat mostam (szerettem volna) addig jól össze is vesztek az utolsó szeleten. A morzsahegyhez, hozzájött a tegnap hazahordott homok az előszobában, szóval porszívózni is kéne. Mire ezt végig gondoltam a fiúk ismét összevesztek és Maja sem akart egyedül maradni. A délelőtt itt kezdett rémálommá válni de ezt akkor még nem tudtam. Maja megnyugodott, letettem aludni, bedobtam a mosást a fiúkat szétültettem és beizzítottam a porszívót. Még ezt is sikerült nagyjából rendben lebonyolítani. A fiúk színezni akartak, kiosztottam a felszerelést. Nekiestem a sütőnek, borzalmasabb állapotban volt mint gondoltam. A pihések ismét összevesztek, Ádámot ceruzástól, füzetestül betereltem a hálóba, Mikit visszaültettem az asztalhoz. Ismét a sütőnél, már fülig trutyisan, Ádám jön ki a szobából, másik színezőt szeretne, Maja ordítani kezdett, Miki azt hitte a sütő neki van kinyitva. Még időben elkaptam, nem bújt bele. Ádámot meggyőztem, hogy van még színezni való abban a füzetben. Roham léptekkel igyekszem befejezni a sütőt. Lejárt a mosógép, Miki besündörgött Ádámhoz a hálóba, Maja még mindig ordít én már könyékig trutyis vagyok a sütőtől. A fiúk nagy egyetértésben duruzsolnak a hálóban, nekem csak a remény maradt, hogy nem tesznek semmi törvénytelent. Végre sikerült befejezni a sütőt. Nem, nem lett tiszta de a nagyja trutyit kiszedtem és legalább használható. A maximalizmus szobrot valószínűleg nem rólam fogják mintázni ezt a tényt majd valahogy feldolgozom ha lesz rá időm. Most nincs. Kimosakszom és rohanok a Leányhoz. Cseppet sem tűnik álmosnak, nem is eszik csak élvezkedik. Oké akkor nem kell aludni kirakom a nappaliba, eljutok végre a hálóba a fiúk csak az ágyunkon keverték össze a párnákat és épp rajzfilmet akartak nézni. Rajzfilmestül kiterelem őket, már neki kéne állnom tésztát főzni de a mosógépet is ki kell pakolni. Felrakom a tésztafőző vizet, elkezdenék teregetni.
- Ke pukizniiiiiii! - Mikit beengedem a fürdőbe.
- Ha kész vagy szólj. - megint nekiugrok a teregetésnek. Miki jelenik meg az ajtóban.
- Kész vagy? - Maja ismét ordítani kezd.
- Még pukizoook! - rohan vissza, belerúg a bilibe amiből csodával határos módon nem löttyen ki semmi de Miki elveszti az egyensúlyát és mellé ül. A fenekétől cuccos lesz a kő, amibe lendületből belelép majd feltápászkodás közben körbe topog, már az alsója is szaros, a fél fürdőszoba szaros, legszívesebben Maja mellé feküdnék ordítani én is. Gyerek bedob a kádba, bili kiborít, kő feltakarít, gyerekről ruha le, gyereket lemosom ellátom tiszta ruhával. A tésztafőző víz forr.

Miután mindenki megnyugodott, elkészült az ebéd, a teregetést is befejeztem, Mikit letettem aludni. Elgondolkodtam azon, tényleg jó ötlet-e Ádámnak a nyári szünet. Terv szerint már csak két hetet megy oviba, utána szeptemberig szünet. Mivel itthon unatkozó (he-he-he) anyuka vagyok, így illik a gyereket itthon tartanom nyárra. Pedig én kérem minden nap dolgozom, sőt több mint öt éve 24 órás ügyeletben vagyok éjszakás pótlék, szabad nap nélkül.

A délután kicsit jobb volt. Kimentünk a játszóra, a fiúk vakondtúrást ástak, valamiért az jobban érdekli őket mint a homok, Maja lehányt majd elaludt. Ádám vezetésével elhajóztunk a fekete tóra meg dolgozni. Mikivel boltba hajóztunk, közben Ádám a hajó mögött úszva virágot szedett. Én élveztem, hogy végre jó idő van. Ez még az a jó meleg amire egész télen vágyik az ember lánya. Ebbe az idillbe toppant be egy anyuka a kislányával. A fiúk nagyon örültek a társaságnak, Ádám megállapította, hogy olyan kicsi mint a húgi. Ez erős túlzás volt részéről de a pasik szeretnek nagyot mondani. A lényeg én voltam a legjobban a meglepődve milyen óvatosan mászkáltak a kislány körül, hívták játszani, hagyták, hogy megtapogassa az arcukat. Még az én tankként közlekedő Mikim is egészen finoman közelítette meg, mikor letottyant felsegítették.
A baj ott kezdődött mikor anyuka előszedte a piknik felszerelést. Persze jó szívvel kínálta a fiúkat de az én gyerekeim esznek, nem csak csipegetnek, ESZNEK. És úgy uutuuuutálom elhívogatni őket, mert tudom, ha nem teszem addig esznek amíg van.
Anyuka azt mondta neki muszáj kajával készülni mert az ő lánya egész nap eszik. Az már az én szűklátókörűségem, hogy a játszótéren játszunk, otthon eszünk.