Ádám szeme rohamos javulást mutat, pedig "csak" aloéval kezelem. A patikai szemcseppet ki sem váltottuk.
Miki nagyon örül, hogy van társasága, délelőtt kiengedtem őket az erkélyre. Elrajzolták (és porrá taposták) a maradék krétát, kitúrták a homokozó játékot. Kicsit később motorozni akartak, Ádám megfogta a szatyrot és Mikivel belepakolták a játékokat. Mindezt teljesen maguktól! Mikor már mindketten fülig krétaporosak voltak behívtam őket. Ezzel egészen jól elszórakoztak délelőtt. A következő ilyen akció előtt viszont feltekerem a szőnyeget. Nagyon nehéz kiporszívózni a krétaport belőle.
Költői kérdésem van. Mért olyan nehéz szót fogadni? Igazán nem kértem nagy dolgot, csak azt, hogy a dunsztosba lévő krétaport ne szórja ki. Nem mintha nem lett volna mindegy, hogy az erkélyen bokáig vagy térdig áll a krétapor. De ha egyszer megkérem, hogy ne tegye akkor ne tegye. Mondanom se kell, megtette.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése