2011. május 24., kedd

2011.05.24.

Maja ma kivételesen kihagyta a fél 5-ös ébresztőt így egészen negyed 6-ig hagytak lustálkodni a fiúk. Akkor Miki buksija jelent meg a háló ajtajában fülig érő vigyorral. Hogy tud ilyen energiával ébredni? Bár nekem lenne csak fele ennyi. Ádám is követte. Pufffffff! Csattant a fürdő ajtaja. Elment pisilni. Miki áll az ágyam mellett, próbálom magam összekaparni:
- Kéek jeggei! (kérjél nekem is, mondjuk rántottát és meleg kakaót)
Még a szobából sem jutok ki, Miki már az erkélyre akar menni. Sikerül a bravúr, visítás, hiszti nélkül lebeszélem róla. Maja is ébren van de egyenlőre nyitva az ajtó és élvezi a műsort. Reggeli osztás közben a fiúk autóznak, ehhez szorosan hozzátartozik a hangeffekt:
- Brrrrrrrrrrr, ííííííííííííííí, vijűűűűűűűű ...
- Fiúk halkabban, korán van!
Hamar lenyalogatják a túrót a kenyérről, irány a fürdő.
- Miki ne gyee beeeeeee! - visít Ádám teljes hangerővel, még csak fél 6, várom a szomszédot. Nem jött. Lehet feladta, vagy belátta, hogy praktikusabb ha a másik szobájában alszik.
Közben Maja elunta a bámészkodást, Miki már az asztal tetejéről bűvöli a DVD lejátszót:
- Nézü jobotot!
- Nézzünk. (nekem már minden mindegy csak rakd be és gyere le onnan gyorsan)
Indul a WALL-E, pár napja ez az új kedvenc. Ádám végzett a fogmosással, ő csöndben bámulná de öltözni kell, mindjárt jön érte a mama. Miki is letelepszik valami játékkal szöszöl, végre csönd van, csak Ádámot kell noszogatni. Épp végez mire megérkezik a mama, elmennek, Miki a kapott keksszel letelepszik a tévé elé én elkezdem Maját rendbe rakni. Miki elunja a tévét, a konyhapultról szedem le. Ismét letelepszik, majszolja a kekszet, Maja is reggelizne de kicsi tank már dobbant és kint van az erkélyen. Fölugrok, beterelem és még mindig csak fél 7 van.
Most itassak vele mákos tejet vagy csapjam le palacsinta sütővel? Még azzal is kiegyeznék ha nem alszik csak bámulja a tévét. Oké, nem a legkészségfejlesztőbb megoldás de nem hiszem, hogy kocka feje lesz ha reggel 5-7-ig megnéz néhány rajzfilmet. Ki a manónak van kedve ilyenkor kreatív programot előkotorni a gyerek szórakoztatására?

Ilyen reggel után, fél kómásan pakoltam be a mosogatógépet és gondoltam azt a pár edényt amit nem lehet bele rakni elmosom gyorsan. Egyszer csak eltűnik a fürdőben:
Rutinos: - Utána kéne menni.
Naiv: - Csak pisil. Ezt az egy tálcát még elmosom.
Hatalmas koppanás, visítás. Már föltápászkodott a fürdő úszik és a nappali eleje is. Ő felmosott. (sürgős feltörölni való nálunk gyakran akad ezért a vödörbe általában van víz, leszokok róla ígérem). Feltöröltem amit lehetett.

A nap eseménye, garanciális javításra érkezett egy szép szál legény, aki kikaparta a kád szélén penészesedő szilikont és újra kente. Kijavította a repedező fugát is. Hozott egy nagy vödörben csupa érdekes szerszámot. Miki hihetetlenül gyorsan barátkozni kezdett, na nem önzetlenül a szerszámok érdekelték. Végül megelégedett a szemlélődéssel. Emberünk kénytelen volt szoros felügyelet mellett dolgozni. Megmutattam neki a bejárati ajtót is azzal nem tudott mit kezdeni de az ajtó nyitva maradt és amíg a parkettát csodálta Miki kapott az alkalmon és meglépett. Karomon Majával rohantam utána a harmadikon már el is kaptam.

Talán nem mondok vele újat, Amerikában sok háziasszony él nyugtatókon. Nem, nem áll szándékomban hasonló de vannak napok amikor kifejezettem érzem és értem, hogy segítséget keresnek. Azt most hagyjuk, hogy ez hosszútávon visszaüt.

Miki aranyköpése az ebédnél:
A levesemből kihalásztam egy babérlevelet és a tányér szélére tettem.
- Lehél!!!!! - lelkendezik és már el is csórta.
- Miki a levél nem finom, látod én sem eszem meg.
- Neeem??? - elképed és próbál beleharapni. Fintorog.
- Ne fino.
- Mondtam, tedd a tányér szélére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése