2011.05.18.

Maja napok óta fél 5-kor kel. Lassan órát lehet hozzá igazítani. És ami még ennél is rosszabb, evés után nem alszik vissza. Ha szerencsém van 6 körül elszenderedik de az a gyakoribb, hogy fél 8-8-ig eszébe sem jut az alvás. Ma 6 körül durmolt el a karomba, letenni nem mertem, így én sem tudtam visszafeküdni, csak ültem az ágyon ölemben az alvó Királylánnyal. Mint valami hű inas, őriztem az álmát. És baromira vártam, hogy fölébredjen mert elzsibadt a lábam.

Ezt leszámítva egész könnyű reggelünk volt. Ádám hétfőn nem akart oviba menni de aztán mire felöltözött és ajtóhoz ért, elmúlt. Mellesleg igaza volt abba az esőbe én sem szívesen dugtam volna ki az orrom. Szóval hétfő óta megint akar oviba menni, ma annyira sietett, hogy Alvós kacsa is itthon maradt. Már félúton jártak, mikor utánuk telefonáltam. Miki lelkesen segített az erkélyről ledobni, kint is maradt motorozni, ha már egyszer kiszabadult.

Ádám tegnap este fölfedezte az új felmosót és olyan csodálkozást, örömködést rendezett fölötte, mintha ajándékot kapott volna. Szerintem ha ki tudott volna menni a lépcsőházba még ott is elújságolja, hogy Szabóéknak új fölmosójuk van. Micsoda hír! :-D

Mikivel mindig élmény beszélgetni. Ma azzal kezdte, hogy mikor apáék kimennek az ajtón én Mikit fölemelem ő "bezárja" az ajtót és kinéz a kukucskálón. Már túl voltunk a dolgon ő komolyan rám nézett:
- Anya föjemesz? - de még mindig a karomban volt.
Mikor apa hazaért, Mikivel elmentünk csavarogni, a postán kezdtünk. Nehogy elfújja a szél, rögtön induláskor begyűjtött néhány kavicsot a zsebébe majd ezeket útközben el is szórta. Lehet félt nem hozom haza. :-DDD
- Hoja megyűű?
- A postára.
- Mi ez?
- Járda.
- Mét?
- Mert az a neve.
- Mét?
- Mert járdán megyünk a postára.
- Megyü potá pet? (Postás Pat nálunk minden ami postával kapcsolatos)
- Megyünk.
Nincs messze a posta kb 5 perc Miki tempóban de ezt a beszélgetést ismételtük egész végig. Néha összekeveredett, hogy a járdának mi köze a postához.

Hazafelé bodzaszedés volt a terv.
- Megyünk szedünk bodzát.
- Jójesz! Ho han boza?
- Az erdőbe. (azt mégse mondhatom, hogy a dzsindzsásba)
- Megyűű bozá szedi?
- Megyünk.
- Ho han boza? Mikor megyűű? Ho han boza? ... - és ez ment egész úton.
Hazafelé láttunk egy kis termetű kutyát, valami bevert orrú fajtát, Miki boldogan mutogat:
- Cica! Cica! Cica! - megpróbáltam meggyőzni de nem sikerült. Itthon is cicáról mesélt apának.
Már itt járt a házunk közelébe mikor megjelent a helikopter. Először még tett egy kört, Miki megcsodálta. Aztán ahogy leszálláshoz készült és hozzánk is közelebb került, egyetlen hős mini macsóm szaporán szedte a lábát utánam és kapaszkodott a kezembe. Pedig pár perccel előbb még ragaszkodott a szabadságához.

Miki ma reggel a játékos dobozba ült be kiflit enni.