2011.05.29.

Megint el vagyok maradva. Igazából azért mert tele vagyok panasszal és már én is unom a folytonos nyafogást. Egyszerűen fogalmam sincs mi az ami lefoglalná a fiaim legalább addig amíg a halaszthatatlan dolgaim megcsinálom. Ami a múlt héten bejött (mondjuk 10 percnél hosszabb időre) az ma már nem érdekes, sőt hónapokig megint nem is lesz az két percnél tovább. Nekem pedig napi 1,5-2 óra kell a főzéshez és közben igyekszem elintézni a mosást, takarítást, ami épp soros. De ez egyre nehezebb úgy hogy közben a fiúk átlagosan 3 percenként összevesznek, vinnyognak, tilosban járnak, vinnyognak, romba döntik a lakás egy pontját és vinnyognak. Értem, hogy az egész az én figyelmemért megy de egyszerűen másról sem szól a nap csak, hogy amit romba döntöttek rendbe rakatom velük és/vagy büntetésbe ültetem őket, rendet rakok, Majához rohanok, igyekszem nem odaégetni az ebédet és időben asztalra tenni. És mire odaérünk, hogy befejeztem a dolgom már élni sincs kedvem. Az esetek többségében ezt igyekszem titkolni, közéjük ülök, garázst építek, autózok, partner vagyok bármiben de ezek a dolgok is max 5 percig érdekesek. Mire kész a garázs, már vonat kell de a garázst nehogy szétszedjem persze így nincs miből vonatot építeni. Vagy elkészül az egyik garázs gyerek boldog építem a másodikat első garázs "véletlenül" atomjaira esik, gyerek visít már a második garázs sem érdekes. Kezdődik a visítás és dobálózás. Anya keresi a hátsó kijáratot. (erős késztetést érez elfenekelni mindkettőt)

Az elmúlt napok bűnlajstroma: reggel 6 előtt már visít (elszedik egymástól a távirányítót), folyamatosan hasra esnek egymásban, konyhapultra mászás, fontos levelek levadászása a hűtőről apa öngyújtójával együtt, DVD polc lerámolás, DVD lejátszó madzagjainak szétcincálása, Lego szétszórás, előszoba beterítése a fogas tartalmával, szekrény kirámolás, vizet önteni a süti alá. Még nincs vége csak jobban részletezném.

Tegnap reggel fél 6-kor keltek és az én fiaim ha felébrednek, rögtön ÉLNI kezdenek, reggeli, fogmosás, távirányítóért visítás, összevesznek, melyik rajzfilmet nézzük és hasonlók. De már itt a jó idő, Maja sem tűnt álmosnak összepakoltam őket és fél 7-kor már a játszón voltunk. A csúszda aljában állt a víz a tetején a kisházban pedig a tegnapi csapat által fölhordott homok. Persze, hogy beletúrták a vízbe. Direkt nyugalom köszöntött be, mikor a babaház asztalára homokot hordtak és sütit készítettek belőle. Elhúzott egy szirénázó rendőrautó utána vijjogva kergették egymást és még mindig nem volt 7 óra. Mély részvéttel gondoltam a környéken lakókra de az orromat megcsapó húsleves illatból arra következtettem, hogy már ébren vannak. Maja fél óra múlva kezdte el unni a dolgot, kis ringatás, sétálgatás után elaludt. Miki egy óra múlva akart először hazajönni, Ádám természetesen még nem. Mikit elküldtem összeszedni a homokozó játékot azt nem akarta, így még elnyöszögtünk negyed órát, akkor már Ádám is haza akart jönni.
Nem sokkal 8 előtt értünk haza, mindenkit kimostam a homokból, Ádámot kétszer is mert hiába kértem ne mozduljon, lendületből belelépett a szétszórt homokba. Kiosztottam egy zacskó kekszet, átmeneti nyugalom következett. Sokkal rövidebb mint ami egy gulyás elkészítéséhez kell ezért kiengedtem az erkélyre őket. Kaptak krétát rajzolni, a kijelölt területen kívül mindent összerajzoltak végül Ádám adagolta a krétát Miki motorral tiport rajta. Elkoboztam a motort a még használható krétákat a maradékot ketten fölsöpörték és a két fülig krétaporos pihést ismét lemostam. Közben kimostam két adag ruhát és hagyma vágás közben elvágtam az ujjam. Imádom fél kézzel elsősegélyben részesíteni magam, aztán másodikba mert az első nem sikerült.
Túró tortát készítettem, a lényeg kb 15 perc alatt megvan, utána a hűtőben békében dermedhet. Délután mostam a gyümölcsöt a tetejére, mikor a cseresznye elkészült az asztalra tettem a fiúknak. Folytattam az epermosással. Miki a cseresznye szárával teledobálta a nappalit, Ádám magköpködés közben az asztalt is beterítette. Mikivel összeszedettem a szárakat, Ádám önként segített neki és a nagyját ő szedte össze. Elkészült a torta, zselét is kéne rá tenni de én nem szeretem és egy ekkora adag nálunk el is fogy rögtön frissen, a gyümölcsnek nincs ideje megbarnulni. Tehát csak lefényképeztem, addig a maradék két marék epret a fiúk elé raktam, csak úgy a szűrőbe. Gondoltam sikerül abból is kienni azt a pár szemet. Mire befejeztem a fényképezést Ádám tenyérrel tapicskolt az eper tetején. Büntetésből neki kellett megenni az epres trutyit.
Délután Ádám reklamált a lecsukott napernyők miatt, erős szél fújt, nem nyitottam ki. Erre kértem őt is, a szelet is elmagyaráztam. Még alig fejeztem be már szedte le róla a madzagot. Büntetésből ott kellett maradnia visszarakni. Küzdött vele vagy 5 percig végül feladta.

Feliratkoztam egy tanfolyam szerűségre ITT. Az első hetekben majdnem feladtam mert az eleje bár érdekes, pillanatnyi problémámra (miszerint nagyon szeretnék magamból még kettőt, váltóban, könnyen végig csinálnánk egy napot :-D) nem megoldás. Most már kézzel foghatóbb útmutatásokat olvasok, még mindig nem megoldás az én problémámra de legalább tudom, hogy roppant korszerűen nevelem a gyerekeim. Igen kedves szomszédok ha hangosak is, vegyék tudomásul, hogy most ez a módi: kreatív gyerekeket nevelek. Igazából nálunk évek óta egyre kevesebb szabály van, már csak azt nem szabad ami életveszélyes. Ennek megfelelően az én fiaim önállóan gondolkodnak, nem fogadnak szót. (Azt hagyjuk, hogy ez nekem mennyire jó.)

Közben Miki felébredt, az erkélyt már feldúlták és a mai "visítsunk az erkélyen" programot is letudták. Szóval most vége a szabadidőmnek az évzáróról és a dicsekedni valómról (van ilyen is) majd később írok.