2011.05.31./2.

Ezt muszáj elmentenem:
A mosogatógép nem luxus, hanem igenis környezetbarát és takarékosabb, hatékonyabb mint a kézi. Teljes cikk ITT. Ja és a képen látható gép pont olyan mint az én julisom. :-)

2011.05.31.

Tegnap nem volt nyivákolni valóm, dicsekedni meg elfelejtettem. Reggel a boltban kezdtünk, szokás szerint korán keltek, de nagyon jó korán menni a boltba mert akkor még nincsenek sokan. A szinte üres áruházban hamar összekaptuk ami kellett. Ádám volt a kifli felelős, ő vehette ki és rakta a zacsiba. A pénztáros megcsodálta kis csapatomat és megdicsérte milyen szófogadó gyerekek. Naivan azt is megkérdezte mindig ilyen szófogadóak-e. :-DDDDDDDDD
Hazafelé szedtek pipacsot apának, nagyon tetszett nekik a piros nagy szirmú virág de hosszú volt az út és csak Ádámé ért haza.

Tegnap délután kaptam a gólyahírt, megérkezett barátnőm negyedik kislánya. Egy szépséges rózsaszín virágszirom. Lehet megkérem a kezét az egyik fiamnak. :-D

A vasárnapi epres fagyos nyalókának nem volt olyan nagy sikere mint vártam ezért átalakítottam eper fagyinak. Így sokkal jobban csúszott mindenkinek. Készítés közben egyre csak ez a dal motoszkált a fejemben meg kellett keresnem.

Ezt pedig 18 éven felülieknek :-D


A fiúk addig az erkélyen játszottak. A dunsztosok már múlt héten beköltöztek, pár napja a homokozó játékok is ( a gereblyét húzogatták a vakolaton brrrrrrr), tegnap délelőtt követte őket a motor. Ádám feláll rá, hogy kilásson (országomat egy rácsos erkély korlátért!!!!) ez még nem tragédia de utána rögtön csimpaszkodik párkányra. Nem lakunk magasan csak alattunk beton van. Nem részletezem. Elkoboztam a motort. Találékony fiaim vannak (büszkén kihúzza magát) a dunsztosok tárolására szolgáló rekeszekből vonatot építettek, szántották vele a járólapot, aztán felfedezték, hogy arra is fel lehet állni és már megint a párkányon csimpaszkodásnál tartottunk. Elkoboztam a rekeszeket is. Miki itt a szánkót és Maja etetőszékét kezdte kicincálni a helyéről, Ádám pedig a biciklijét. Az ajtónk előtt a lépcsőház úgy nézett ki, mintha költöznénk.

Tegnap délután lementünk a játszótérre. Miki végre le mer csúszni egyedül is a csúszdán, bár már régóta képes rá valahogy nem merte megtenni, vagy csak egyszerűen szereti ha fogom a kezét közben. Éééés életében először fölmászott a mászókára is. Annyira jól érezte magát, hogy mikor indulni kellett nem akart hazajönni. Ilyen sem volt még. De sajnos menni kellett. Maja fél óra múlva szólt először, hogy ő hazamenne igyekeztem meggyőzni a maradásról, még fél órát sikerült húznom a dolgot de akkor végleg kiborult.

Jelentem a tegnap lenyelt Lego darab ma természetes úton elhagyta Ádám szervezetét. Erős késztetést érzek a lottózásra.

2011.05.30.

Ma még nincs panaszkodni valóm, a fiúk bár nem angyalok (nem is lesznek és ez így van jól) önmagukhoz képest egészen jók. Az össz esemény, hogy Ádám lenyelt egy Lego darabot (kb cseresznye magnyi) holnap figyelhetem a végterméket, szeretném tudni, hogy távozott.
Van ám királylányos ruhánk is.
Itt lesznek majd a copfok. :-DDD (sokkkkkal szebb copfok)

2011.05.29./3.

Mai friss. Epres jégszmötyit csináltam. Semmi fakszni csak összeturmixoltam az epret egy kis cukrot adtam hozzá és mivel vasárnap reggel 8-kor hirtelen nem tudtam leakasztani jégkrémformát sehonnan, kis kutakodás, némi sufni tuning ééés kávés csészébe adagoltam, kanalat állítottam bele, beraktam a fagyasztóba. Délutánra kész volt a fagyasztott gyümölcspüré nyalóka.

Miki csak kezdetben volt lelkes.
Ádám majdnem az egészet elnyalogatta.

2011.05.29./2.

Csütörtökön volt a nagy évzáró. Sajnos túl korán értünk oda és mire a műsor kezdődött Maja elunta a tömeget és az érdeklődést. Az érdeklődést én is untam.
- Jaj az orrában van az ujja! Jaj nehogy megkarmolja magát! (mér akkor mi lesz?)
Szóval még alig kezdődött el az előadás nagyon nyikorogni kezdett, így áttörtünk a mozdulni nem akaró tömegen és kiosontunk. Apánál volt fényképezőgép és elmesélte. Ádám volt az öreg ember, ezt már egész héten beharangozta. Szöveget is kapott amit ügyesen elmondott de nekem itthon azóta sem hajlandó elismételni. A végén pedig táncolt. Ez az igazán neki való. Hazafelé elmondta, mennyire tetszett neki a tánc. Jövőre beíratom néptáncra had próbálgassa a szárnyait.
Nagyon jól áll neki a kalap.
Vásári jelenetet adtak elő, itt vesz valamit.
Aztán még valamit.
Elmeséli mit vett de összetörte ezért ...
... kikap.
És a tánc.
Egyéb dicsekedni valóim.
Miki nézegeti a reklámújságot, a biciklik között talál egy rózsaszínt:
- Ilye ke hugi, tud tekeji. (bicikli kell a húginak, hogy tudjon tekerni - vagy valami hasonlót jelent) Szeretem mikor gondolnak egymásra.
Előkerült az Ádámról készült babakori videó, a fiúk nagyon szeretik nézni. Ádám már tudja, hogy az ő kicsi korában. Mikinek ez még sok. Időnként magát keresi rajta, hisz ahol Ádám van ott előbb-utóbb ő is felbukkan. Ádám fürdik nagyjából annyi idős lehet mint Maja most, Miki közvetít:
- Maja füdi! Maja van neki füfije!!!!!!!
- Ne Maja, é vagyo, Szabó Ádá, neke va füfim. - igyekszik kijavítani Ádám. Miki már semmit sem ért, nem is érdekli boldog a saját verziójával, Ádám dühöng. Ő azt nem érti Miki mért nem érti. Ismét elmagyarázom, hogy Miki még kicsi de ezt meg Ádám nem érti. Én pedig legszívesebben csak röhögnék rajtuk.

2011.05.29.

Megint el vagyok maradva. Igazából azért mert tele vagyok panasszal és már én is unom a folytonos nyafogást. Egyszerűen fogalmam sincs mi az ami lefoglalná a fiaim legalább addig amíg a halaszthatatlan dolgaim megcsinálom. Ami a múlt héten bejött (mondjuk 10 percnél hosszabb időre) az ma már nem érdekes, sőt hónapokig megint nem is lesz az két percnél tovább. Nekem pedig napi 1,5-2 óra kell a főzéshez és közben igyekszem elintézni a mosást, takarítást, ami épp soros. De ez egyre nehezebb úgy hogy közben a fiúk átlagosan 3 percenként összevesznek, vinnyognak, tilosban járnak, vinnyognak, romba döntik a lakás egy pontját és vinnyognak. Értem, hogy az egész az én figyelmemért megy de egyszerűen másról sem szól a nap csak, hogy amit romba döntöttek rendbe rakatom velük és/vagy büntetésbe ültetem őket, rendet rakok, Majához rohanok, igyekszem nem odaégetni az ebédet és időben asztalra tenni. És mire odaérünk, hogy befejeztem a dolgom már élni sincs kedvem. Az esetek többségében ezt igyekszem titkolni, közéjük ülök, garázst építek, autózok, partner vagyok bármiben de ezek a dolgok is max 5 percig érdekesek. Mire kész a garázs, már vonat kell de a garázst nehogy szétszedjem persze így nincs miből vonatot építeni. Vagy elkészül az egyik garázs gyerek boldog építem a másodikat első garázs "véletlenül" atomjaira esik, gyerek visít már a második garázs sem érdekes. Kezdődik a visítás és dobálózás. Anya keresi a hátsó kijáratot. (erős késztetést érez elfenekelni mindkettőt)

Az elmúlt napok bűnlajstroma: reggel 6 előtt már visít (elszedik egymástól a távirányítót), folyamatosan hasra esnek egymásban, konyhapultra mászás, fontos levelek levadászása a hűtőről apa öngyújtójával együtt, DVD polc lerámolás, DVD lejátszó madzagjainak szétcincálása, Lego szétszórás, előszoba beterítése a fogas tartalmával, szekrény kirámolás, vizet önteni a süti alá. Még nincs vége csak jobban részletezném.

Tegnap reggel fél 6-kor keltek és az én fiaim ha felébrednek, rögtön ÉLNI kezdenek, reggeli, fogmosás, távirányítóért visítás, összevesznek, melyik rajzfilmet nézzük és hasonlók. De már itt a jó idő, Maja sem tűnt álmosnak összepakoltam őket és fél 7-kor már a játszón voltunk. A csúszda aljában állt a víz a tetején a kisházban pedig a tegnapi csapat által fölhordott homok. Persze, hogy beletúrták a vízbe. Direkt nyugalom köszöntött be, mikor a babaház asztalára homokot hordtak és sütit készítettek belőle. Elhúzott egy szirénázó rendőrautó utána vijjogva kergették egymást és még mindig nem volt 7 óra. Mély részvéttel gondoltam a környéken lakókra de az orromat megcsapó húsleves illatból arra következtettem, hogy már ébren vannak. Maja fél óra múlva kezdte el unni a dolgot, kis ringatás, sétálgatás után elaludt. Miki egy óra múlva akart először hazajönni, Ádám természetesen még nem. Mikit elküldtem összeszedni a homokozó játékot azt nem akarta, így még elnyöszögtünk negyed órát, akkor már Ádám is haza akart jönni.
Nem sokkal 8 előtt értünk haza, mindenkit kimostam a homokból, Ádámot kétszer is mert hiába kértem ne mozduljon, lendületből belelépett a szétszórt homokba. Kiosztottam egy zacskó kekszet, átmeneti nyugalom következett. Sokkal rövidebb mint ami egy gulyás elkészítéséhez kell ezért kiengedtem az erkélyre őket. Kaptak krétát rajzolni, a kijelölt területen kívül mindent összerajzoltak végül Ádám adagolta a krétát Miki motorral tiport rajta. Elkoboztam a motort a még használható krétákat a maradékot ketten fölsöpörték és a két fülig krétaporos pihést ismét lemostam. Közben kimostam két adag ruhát és hagyma vágás közben elvágtam az ujjam. Imádom fél kézzel elsősegélyben részesíteni magam, aztán másodikba mert az első nem sikerült.
Túró tortát készítettem, a lényeg kb 15 perc alatt megvan, utána a hűtőben békében dermedhet. Délután mostam a gyümölcsöt a tetejére, mikor a cseresznye elkészült az asztalra tettem a fiúknak. Folytattam az epermosással. Miki a cseresznye szárával teledobálta a nappalit, Ádám magköpködés közben az asztalt is beterítette. Mikivel összeszedettem a szárakat, Ádám önként segített neki és a nagyját ő szedte össze. Elkészült a torta, zselét is kéne rá tenni de én nem szeretem és egy ekkora adag nálunk el is fogy rögtön frissen, a gyümölcsnek nincs ideje megbarnulni. Tehát csak lefényképeztem, addig a maradék két marék epret a fiúk elé raktam, csak úgy a szűrőbe. Gondoltam sikerül abból is kienni azt a pár szemet. Mire befejeztem a fényképezést Ádám tenyérrel tapicskolt az eper tetején. Büntetésből neki kellett megenni az epres trutyit.
Délután Ádám reklamált a lecsukott napernyők miatt, erős szél fújt, nem nyitottam ki. Erre kértem őt is, a szelet is elmagyaráztam. Még alig fejeztem be már szedte le róla a madzagot. Büntetésből ott kellett maradnia visszarakni. Küzdött vele vagy 5 percig végül feladta.

Feliratkoztam egy tanfolyam szerűségre ITT. Az első hetekben majdnem feladtam mert az eleje bár érdekes, pillanatnyi problémámra (miszerint nagyon szeretnék magamból még kettőt, váltóban, könnyen végig csinálnánk egy napot :-D) nem megoldás. Most már kézzel foghatóbb útmutatásokat olvasok, még mindig nem megoldás az én problémámra de legalább tudom, hogy roppant korszerűen nevelem a gyerekeim. Igen kedves szomszédok ha hangosak is, vegyék tudomásul, hogy most ez a módi: kreatív gyerekeket nevelek. Igazából nálunk évek óta egyre kevesebb szabály van, már csak azt nem szabad ami életveszélyes. Ennek megfelelően az én fiaim önállóan gondolkodnak, nem fogadnak szót. (Azt hagyjuk, hogy ez nekem mennyire jó.)

Közben Miki felébredt, az erkélyt már feldúlták és a mai "visítsunk az erkélyen" programot is letudták. Szóval most vége a szabadidőmnek az évzáróról és a dicsekedni valómról (van ilyen is) majd később írok.

2011.05.26.

Szerintem kuglófom kicsiny mazsolái beosztják egymás között reggel ki legyen a soros kakas. Maja három napig kihagyta a fél 5-ös kukorékolást helyette Miki gondoskodott róla. Tegnap 5 után pár perccel már az ágyam mellett állt és mindenféle kertelés nélkül a lényegre tért:
- Akajo jeggei!
- Neked is jó reggelt!
Ádám közben elment pisilni és úgy bevágta a fürdő ajtót maga mögött, hogy remegett alattam az ágy. Mikor kijött ott maradt csöndes ajtócsukást gyakorolni.

Ma Maja volt az ébresztős de csak fél munkát végzet, fél 5-kor evett és visszaaludt. Miki minden bizonnyal szabadnapos volt mert csak háromnegyed 6-kor kelt, így sikeresen elaludtunk családilag. Ez még nem is lett volna akkora probléma de Ádám ma nem akart oviba menni, az ágyból úgy kellett kiszednem és elkísérnem pisilni. Ez az akció "csak" 10 percig tartott és közben teljes hangerővel visított:
- Nem akajoook oviba menniiiiiiiiiiii!
Persze, hogy megpróbáltam vonzóvá tenni a programot, ma lesz az évzáró, szerepelni fog, megyünk családilag megnézni, a szép ruháját apa már tegnap bevitte az oviba, már csak két napot kell oviba menni és utána sokáig nem. De egyik sem használt. Végül beígértem neki, ha a visítozása miatt megint jön a szomszéd, ő fog neki ajtót nyitni és ő fog vele beszélni. Még a kezébe nyomtam a fogkefét és akkor abbahagyta. A reggeli is lecsúszott ha döcögősen is. De jó, hogy holnap lesz az utolsó nap. Persze lehet megbánom ezt a nyári szünet dolgot de ez a reggeli cirkusz nem fog hiányozni. Oké ha Ádám nem megy oviba akkor is korán kelnek de mégis kicsit nyugodtabb a dolog. Nem kell sietni öltözni, nem kell rohannom a reggelivel. Még az is gyakran előfordul, hogy fél órát ott ülnek mellettem az ágyba.

2011.05.25./2.

Ezt pedig azért mert nagyon tetszik. Mikor először hallottam, Ádámot vártam.

Ikrek beszélgetnek

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is,
hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt.
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp
nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De
mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a
köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit
másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet
egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de
mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát
nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt
is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg
azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

2011.05.25.

Ez a vers állandó szereplője volt az anyák napi műsoroknak gyerekkoromba. Akkor nem értettem belőle egy kukkot sem. Pár hete újra és újra eszembe jut belőle pár sor, mikor a fiaimat a csillárról és a karnisról szedem össze. Most előkotortam, elolvastam egybe és hirtelen összeállt a kép. Már csak azt az időt kell kivárnom amíg megnőnek. És akkor majd nem másznak a csillárra, csak az unokáim. :-DDD

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

1933

2011.05.24.

Maja ma kivételesen kihagyta a fél 5-ös ébresztőt így egészen negyed 6-ig hagytak lustálkodni a fiúk. Akkor Miki buksija jelent meg a háló ajtajában fülig érő vigyorral. Hogy tud ilyen energiával ébredni? Bár nekem lenne csak fele ennyi. Ádám is követte. Pufffffff! Csattant a fürdő ajtaja. Elment pisilni. Miki áll az ágyam mellett, próbálom magam összekaparni:
- Kéek jeggei! (kérjél nekem is, mondjuk rántottát és meleg kakaót)
Még a szobából sem jutok ki, Miki már az erkélyre akar menni. Sikerül a bravúr, visítás, hiszti nélkül lebeszélem róla. Maja is ébren van de egyenlőre nyitva az ajtó és élvezi a műsort. Reggeli osztás közben a fiúk autóznak, ehhez szorosan hozzátartozik a hangeffekt:
- Brrrrrrrrrrr, ííííííííííííííí, vijűűűűűűűű ...
- Fiúk halkabban, korán van!
Hamar lenyalogatják a túrót a kenyérről, irány a fürdő.
- Miki ne gyee beeeeeee! - visít Ádám teljes hangerővel, még csak fél 6, várom a szomszédot. Nem jött. Lehet feladta, vagy belátta, hogy praktikusabb ha a másik szobájában alszik.
Közben Maja elunta a bámészkodást, Miki már az asztal tetejéről bűvöli a DVD lejátszót:
- Nézü jobotot!
- Nézzünk. (nekem már minden mindegy csak rakd be és gyere le onnan gyorsan)
Indul a WALL-E, pár napja ez az új kedvenc. Ádám végzett a fogmosással, ő csöndben bámulná de öltözni kell, mindjárt jön érte a mama. Miki is letelepszik valami játékkal szöszöl, végre csönd van, csak Ádámot kell noszogatni. Épp végez mire megérkezik a mama, elmennek, Miki a kapott keksszel letelepszik a tévé elé én elkezdem Maját rendbe rakni. Miki elunja a tévét, a konyhapultról szedem le. Ismét letelepszik, majszolja a kekszet, Maja is reggelizne de kicsi tank már dobbant és kint van az erkélyen. Fölugrok, beterelem és még mindig csak fél 7 van.
Most itassak vele mákos tejet vagy csapjam le palacsinta sütővel? Még azzal is kiegyeznék ha nem alszik csak bámulja a tévét. Oké, nem a legkészségfejlesztőbb megoldás de nem hiszem, hogy kocka feje lesz ha reggel 5-7-ig megnéz néhány rajzfilmet. Ki a manónak van kedve ilyenkor kreatív programot előkotorni a gyerek szórakoztatására?

Ilyen reggel után, fél kómásan pakoltam be a mosogatógépet és gondoltam azt a pár edényt amit nem lehet bele rakni elmosom gyorsan. Egyszer csak eltűnik a fürdőben:
Rutinos: - Utána kéne menni.
Naiv: - Csak pisil. Ezt az egy tálcát még elmosom.
Hatalmas koppanás, visítás. Már föltápászkodott a fürdő úszik és a nappali eleje is. Ő felmosott. (sürgős feltörölni való nálunk gyakran akad ezért a vödörbe általában van víz, leszokok róla ígérem). Feltöröltem amit lehetett.

A nap eseménye, garanciális javításra érkezett egy szép szál legény, aki kikaparta a kád szélén penészesedő szilikont és újra kente. Kijavította a repedező fugát is. Hozott egy nagy vödörben csupa érdekes szerszámot. Miki hihetetlenül gyorsan barátkozni kezdett, na nem önzetlenül a szerszámok érdekelték. Végül megelégedett a szemlélődéssel. Emberünk kénytelen volt szoros felügyelet mellett dolgozni. Megmutattam neki a bejárati ajtót is azzal nem tudott mit kezdeni de az ajtó nyitva maradt és amíg a parkettát csodálta Miki kapott az alkalmon és meglépett. Karomon Majával rohantam utána a harmadikon már el is kaptam.

Talán nem mondok vele újat, Amerikában sok háziasszony él nyugtatókon. Nem, nem áll szándékomban hasonló de vannak napok amikor kifejezettem érzem és értem, hogy segítséget keresnek. Azt most hagyjuk, hogy ez hosszútávon visszaüt.

Miki aranyköpése az ebédnél:
A levesemből kihalásztam egy babérlevelet és a tányér szélére tettem.
- Lehél!!!!! - lelkendezik és már el is csórta.
- Miki a levél nem finom, látod én sem eszem meg.
- Neeem??? - elképed és próbál beleharapni. Fintorog.
- Ne fino.
- Mondtam, tedd a tányér szélére.

2011.05.23.

Miki minden tőle telhetőt megtett, nehogy unatkozzunk Ádámmentes hétvégénken. Megszerezte Ádám lufi egerét, először széthajtogatta, innentől kezdve a formája igen mókás volt. Főleg ahogy felfedezte, hogy a levegőt összenyomkodva több kisebb hurkát kap. Remekül szórakozott vele kerek 5 percig. Végig bennem volt a szándék, hogy elvegyem tőle mielőtt kidurran de olyan boldog volt, nem tettem. Még 3-4 harapást is kibírt aztán egyszer csak pukk. Szerencsére nagyon kicsi pukk, Maja figyelemre se méltatta, Miki is főleg a lufi leeresztését vette észre.
Sokat motorozott az erkélyen, közben megcibálta a kankalinok leveleit. Ééés feléri, sőt kinyitja az erkély ajtót. Így már oda is akkor megy amikor akar. Természetesen nem szabad kimenni engedély nélkül de ez nem tartja vissza.
Tanult még új dolgot. Maja lehányt, szokás szerint nem aprózta el, Miki pont ott állt a kiságy mellett az ágy szélén egy pelus. Megkértem és odahozta nekem. Látta, hogy azzal törölgetem Maja száját és azóta ő is törölgeti a Leányt ha nagyon nyálas. Azzal is egészen jól elszórakozott, hogy a pelenkával betakarja. Hatalmas lelkesedéssel teregette, igazgatta a pelust, amit Maja időről időre egy jól irányzott rúgással ledobott. Miki nem adta fel újra és újra nekiállt, majd mikor sikerült az utolsó mozdulatnál beleakadt a pelusba és lerántotta. Aztán azt is kipróbálta, hogy ketten takarózzanak be vele, ez nem ment pedig kuglófom kisebb mazsolája igazán kitartóan küzdött.
Egyik reggel talált egy legyet, épp az utolsókat rúgta szegény pára. Miki a kezébe vette:
- Kaciboga! Meghat.
Apa ma is levadászott egy legyet, kis kórboncnok tanoncok rávetették magukat. Még kicsit kapálózott, mindketten kézbe vették, nézegették, végül Miki, mint valami kincset a markába szorította és kivitte az erkélyre.
Ádám jól érezte magát a mamánál, főleg a békákról mesélt. A mama kertjének az aljába van egy patak és ott látott békákat, remélem nem jut eszébe egyszer hazahozni egyet. brrrr :-DDD

Itt az eperszezon. Szombaton epres piskótatekercset sütöttem, nagyképűen eper roládnak is nevezhetem. Finom lett.
A szerencsés aki evett belőle.
Mama tegnap egy hatalmas vödör eperrel hozta haza Ádámot. Elsőre ipari mennyiségűnek tűnt az eper. Kicsit kétségbe estem, mit csinálunk ennyivel de mielőtt szörp receptet kutattam volna a fiaim kórusban epret követeltek. Még akkor frissen befaltuk a felét. A másik feléből ma sütöttem. Ezt a mókás tortát.
Nem teljesen saját ötlet mert több receptből raktam össze de azért nagyon büszke vagyok rá.

2011.05.21.

Gyors helyzet jelentés. Miki ma reggel is szárazon ébredt, szóval utánam a vízözön, én többet nem pelenkázom éjszakára se.
Maja tud hátról hasra fordulni. Már a héten egyszer megmutatta akkor azt hittem véletlen, ma megismételte. Ezen kívül taknyos és a szemgyulladásban ma ő a soros.
Nekem tegnapra nagyjából rendbe jött a bal szemem, ma a jobb van begyulladva. Éljen.
Leány ma is négykor kelt de ma hajlandó volt az ágyon heverészni mellettem így ha aludni nem is de legalább egy kicsit kómázni tudtam még. Igazából fogalmam sincs min csodálkozom a fiúk is korán kelnek, a harmadik mért tenne másként? Valamint 5-8 év és délelőtt 10-kor sem fogom tudni kipiszkálni őket az ágyból. Tehát csak idő kérdése és megoldódik minden magától.
Mutatok egy boldog Maját:

2011.05.20.

Nagy dolog történt nálunk. Miki tegnap életében először pelus nélkül aludt és reggel szárazon ébredt! Ma is pelus nélkül tettem le és terveim szerint ez már így is marad.

Tegnap sokat nyafogtam de pár dolog így is kimaradt. Mikor Majával az orvoshoz indultunk a buszmegállóba bukizott egyet. Ennél lehetetlenebb helyet és időpontot nem is választhatott volna. Zsepit kotortam, már majdnem rendbe raktam magunkat mikor tüsszentett és ezzel kijött az is ami a nyelve alatt maradt. Nyúltam oda letörölni és akkor egy jól időzített akcióval (és hatalmas mennyiséggel) lehányt mindkettőnket.
Miki tegnapi akciói közé tartozott az is, hogy Büdikutyával törölte le a krétát a falról. Büdikutyának már amúgy is soros volt a fürdés de most halaszthatatlanná vált. Szerencsére itt a meleg estére meg is száradt.

Másik restanciám, Miki ovisjele a kifli lesz. Mivel az oviba már régi bútordarabok vagyunk jóval a hivatalos szülői értekezlet előtt lebeszéltük az óvónénikkel. Már egy éve tervezgettem mi is az ami Mikinek testhez álló esélyes volt a tank, mert képes mindenen keresztül robogni, de a tank mégis csak túlzás egy oviba. Fontolgattam az elefántot hasonló karakter mint a tank de mégis csak békésebb. Végül a könnyen lerajzolható kifli lett a befutó. Az én fiaim, főleg Miki, nagy kifli rajongók. Ha boltba megyünk ők nem csokiért és egyéb édességekért nyafognak, hanem kiflit (bifi) kérnek.

Tegnap az esti büntetések miatt valamikor 9 után aludtak el a pihések. Gondoltam én, hogy talán így reggel tovább alszanak. He-he-he 6 előtt már mindkettő az ágyunkban volt. Ennek igazából nem sok jelentősége van. Mert a sort Maja kezdte, reggel 4-kor ébredt. Evés után naivan visszatettem az ágyába és reménykedtem. Nem aludt vissza. Egy darabig csöndesen szórakoztatta magát aztán igen hangosan a társaságomra tartott igényt. Fél 5-kor már megint a mi ágyunk közepén ücsörögtünk, Maja 5 körül elaludt az ölemben én próbálkoztam a lehetőségekhez képest elfeküdni de az alvás már esélytelen volt.

Ma az oviba gyereknapi kerti parti volt. Sonkás kiflit sütöttem, a főleg gyerek célközönségre való tekintettel mini méretben és bodzalét készítettem, most egészen különleges bodza aromájú limonádét kaptam végeredményként. Sosem sikerült még kétszer egyformán. Ezt most megjegyzem.
Volt rendőr motor, mentő motor és egy rendőrautó még a szirénájukat is bekapcsolták ettől Miki kicsit megszeppent, Maját nem érdekelte a dolog. Ádámot próbáltam rábeszélni, hogy felüljön rá de nem akart. Azért mellé állt egy fénykép kedvéért. Az autóba már bátrabb volt oda simán beült. Ment egy kört a kötélpályán, élvezte az ugráló várat. Miki érkezés után 5 perccel már haza akart jönni a sütijét sem ette meg. Próbáltuk vonzóvá tenni neki a programokat de ő sírós hangon csak azt ismételgette, hogy "meük haza". Végül is anyu hazahozta. Mi még maradtunk Ádámmal ő egyedül sorba állt a lufis bohócnál és egy egeret kért. A legnagyobb durranás a zsákbamacska volt. Én azért szurkoltam nehogy olyan darabot túrjon amit az itthoni készletből szanáltam ki. Szerencsém volt. Kihalászott 3 apróbb figurát és negyediknek egy motort. Valószínűleg a kínai műanyaggyár remekműve, zenél, forog, villog és a motoros emelgeti a karját. Innentől kezdve más program már nem igazán érdekelte. Még egy kicsit leült a zenés produkciót nézni, énekelt, csinálta amit a többiek de a motort egy pillanatra sem tette le. :-D Mikor az előadást is elunta letelepedett a járdára motorozni. Maja itt kezdte unni a dolgot, összességében jól elvolt a hasamon, időnként valaki odajött megcsodálni szerencsére a gyerekek most nem zsongták körül. Nem szeretem mikor egész óvodányi gyerek tapogatja, főleg ha előtte ugrottak ki a homokozóból. Ezt a fiúknak sem engedem. Ádámot könnyű volt meggyőzni, hogy motorozni otthon is tud, így hazamentünk. Indulás előtt meg kellett várnunk a rendőrjárművek kivonulását. Majának itt szakadt el a cérna. Körülöttem megy egy anyuka kezdett el pörögni:
- Jaj folyik az orra! -
- Nem mondod??? - (oké, nem ezt mondtam) egyik kezemben a fényképezőgép és Ádám pohara, a másikban a sütimaradék és Ádám sapija, a karom fennmaradó részén Maja heverészett, mellesleg a nyála (és ki tudja még mi) a könyökömön folyt. Tehát tisztában voltam a Leány állapotával de ott és akkor fizikai képtelenség lett volna zsepiért matatni.
Már látszott a házunk mikor eszembe jutott, hogy Alvóskacsa az oviban maradt. Ádámot gyorsan megnyugtattam, hogy előbb most már hazamegyünk, letesszük Maját, kacsát pedig később megmentjük.
Az erkély alatt Ádám felfedezte a napernyőket és teljesen padlót fogott:
- Ez nem hiszem el!!!!!!! - a lépcsőházig mást nem is tudott mondani.
Itthon gyors haditerv. Ádám a mamánál tölti a hétvégét de előbb még meg kell menteni kacsát. Tehát belegyömöszöltük a hátizsákba az újonnan szerzett motort, a ruhákat és anyuval visszamentek az oviba kacsáért majd onnan busszal mamához. Hétvégén fél műszakos leszek.

Szerintem magasnak találta a motort. Talán ha apa ott van, vagy az egyik rendőr bácsi kicsit lelkesebb ráült volna. Én szívesen felültem volna de ez senkit nem érdekelt. Pici csalódás volt ez rendőr bemutató, mert én arra számítottam, hogy szervezett programon belül egy rendőr kb 10 percben megmutatja a motort a gyerekeknek, mi van rajta, mit tud, ilyesmik. És utána lehet sorba állni fölülni rá. De ők csak leparkoltak az udvaron és aki kérdezett annak válaszoltak. Ja és kérésre egyszer bekapcsolták a szirénát.
Miki erre az egy képre volt hajlandó, itt is látszik, hogy menekülőre venné a dolgot. Hiába a tömeges rendezvény nem az ő világa.
Ádám háta a kötélpályán. Sajnos mire elsütöttem, pont elfordult és nem akart többet csúszni. Így ismétlésre nem volt lehetőségem.
A légvárat nagyon élvezte.
A zsákbamacskás motort innentől hurcolta magával...
... és mutogatta mindenkinek a rendőrautóban az udvaron bárkinek aki szembejött, még a motor előző tulajával is találkoztunk, szerencsére nem lett belőle tragédia. Kicsit megijedtem mikor Ödönke közölte, hogy ez az övé volt de Ödönke beérte ennyivel és tovább ment, Ádám pedig nem foglalkozott az információval csak tovább örült a motorjának. Hazafelé a játszón is megmutogatta mindenkinek. :-)
Ilyen hatalmas autóval jöttek a rendőrök. Mikor megérkeztek a fiúk mint valami méh sereg rohanták meg az autót, egészen komoly feladat volt őket távol tartani legalább addig amíg megállnak. Mókás volt a sok apró gyerek között ez a hatalmas autó.
A zenés műsor, Ádám ölében a motor.
Itt mind a két kezét fel kellett volna tennie de az egyikben a motor volt. :-D

Miki soros aranyköpése:
Pudingot eszik, lapátolás közben:
- Ez ho készűű? (hogy készült)
- Egy gép összekeveri és beletölti a pohárba.
- Mét?
- Hogy te meg tudd enni. - döbbenet. Gondoltam amíg lapátol elosonok pisilni. Mire visszaértem a pohár ismeretlen okból lecsúszott az asztalról és a tartalmából jutott a másik székre az asztal lábára és a padlóra is. Miki kicsit megszeppent:
- Mássz le a székről és szedd össze. - fellelkesült.
- Minnnnyá, minnnnyá megye! - és fölnyalogatta az összes pudingot. Nem volt kedvem a napi 23.416. hisztihez, hagytam. A maradék ragacsot feltöröltem amikor végzett.

2011.05.19.

Ezt a napot jobb lett volna el sem kezdeni. Tegnap nem sokkal 10 után aludtam el, Maja fél 11-kor ébresztett és egészen 1-ig nem is hagyott aludni. Majd fél 4-kor ismét hivatott és a szokásos fél 5-ös ébresztőt szigorúan betartotta. Ilyen szuper éjszaka után vágtam neki a napnak. Ja a bal szemem be van gyulladva, valószínűleg most én vagyok a soros.
Majával a dokinénihez voltunk hivatalosak csöpp leányom 70 (azaz hetven) dekával nehezebb és 2 centit nőtt. Ádám ennyi idősen fogyott (átmeneti tejelési nehézségek miatt), Miki 60 dekát hízott. Assssszem a Királylány étvágyával és a tejmennyiséggel sincs probléma. Ez megnyugtató nekem. Leány megkapta a soros oltásokat. Valamint a dokinéni azt mondta, hogy a legújabb hozzátáplálási előírás szerint 4-6 hónap között el kell kezdeni hozzászoktatni a gyereket a gluténhez. Vagyis Maja kaphat napi egy háztartási kekszet anyatejbe áztatva. Győztem összeszedni az állam mert a fiúknál a glutén, mint valami mumus szerepelt az étlapon. Ha jól emlékszem valamikor 10 hónapos koruk körül tettem a főzelékbe rántást, később jött a kenyér a háztartási keksz pedig csak egy éves koruk után. Most mi ez a hajtű kanyar? Dokinéni látva az elképedésem, gyorsan hozzátette, hogy neki a tájékoztatás a kötelessége, ha úgy csinálok mindent ahogy a fiúknál a gyermek akkor is föl fog nőni. :-)
Hazafelé a buszon két néni felváltva sajnálta a hasamon alvó Maját. Igen, valóban elég lehetetlen pózba tekeredve feküdt és azt is elhiszem, hogy ortopédiailag nem a legmegfelelőbb az a zseb ami nekem van de babakocsival buszozni felér a kiskorú veszélyeztetése tétellel. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a gyerek egyszerre rövid időt tölt a zsebemben.
Itthon Miki még aludt apával szinte a küszöbön váltottuk egymást. Reméltem, hogy a mozgalmas délelőtt után Maja nagy alvásba kezd. De nem. Lerakni se nagyon engedte magát. Mikit kiengedtem az erkélyre motorozni, helyette ki-be rohangált, az ajtót csukdosta és összetört két dunsztost. Amíg föltakarítottam az üvegszilánkot a fürdőbe szabadult be kézmosás ürügyén kipancsolta a teljes család egy heti szappan adagját. És így ment egész délután. Miki folyamatosan valami "figyelj rám" akcióba fogott anya, Majával a karján, ment menteni a menthetőt. Maja 2 körül végre elaludt nekünk viszont 3-kor indulni kellett Ádámért. Húztam halasztottam de fél 4 előtt muszály volt felébreszteni. Összeszedtük az óvodásomat, hazafelé beígértem a játszótér programot:
- Jójesz!!!!!! - Miki
- Jaj ana nem akaok játszótéje menni! - Ádám
Most mi legyen. Ha Ádámot mégis elrángatom csak nyöszög, így Miki is csak nyüglődik a játszón és 10 perc után az egész bandával mehetek haza. Ezt a programot kihagytam. Itthon kiengedtem őket az erkélyre egy marék krétával. Ádám rajzolt, Miki hamar elunta és a kréták nyalogatásába fogott, Maja a karomban ordított, Ádám folyamatosan tájékoztatott Miki épp milyen színű krétát eszik, közben az egyben lévő darabokat a földhöz csapkodta. Ezen kívül még 5 percet motoroztak és 15 perc múlva az erkély már nem is volt érdekes. Folytatták a tombolást bent. Miki ki-be rohangált a szobákban, a fürdőből kifelé felrúgta a bilit tartalmával együtt, és összességében olyan volt mint egy forgószél. Alig vártam az estét.
Ez sem ment simán, Maja lázas, nem mértem túl magasat, így egyenlőre nem adtam lázcsillapítót, remélem csak az oltástól van. Reggelre kiderül. A fiúk viszonylag rendben megfürödtek de csendben fekszünk dolog most sem ment. Nem bánom ha nem alszanak el rögtön, az sem baj a ha csendben ismétlem csendben beszélgetnek. De az ágycsere, ajtókilincsen lógás, hangos börrögés tilos és kész. Fél óra alatt csak háromszor voltak kint büntetésben. Még egy ilyen nap és felmondok. De most rohanok aludni amíg Maja hagy.

2011.05.18.

Maja napok óta fél 5-kor kel. Lassan órát lehet hozzá igazítani. És ami még ennél is rosszabb, evés után nem alszik vissza. Ha szerencsém van 6 körül elszenderedik de az a gyakoribb, hogy fél 8-8-ig eszébe sem jut az alvás. Ma 6 körül durmolt el a karomba, letenni nem mertem, így én sem tudtam visszafeküdni, csak ültem az ágyon ölemben az alvó Királylánnyal. Mint valami hű inas, őriztem az álmát. És baromira vártam, hogy fölébredjen mert elzsibadt a lábam.

Ezt leszámítva egész könnyű reggelünk volt. Ádám hétfőn nem akart oviba menni de aztán mire felöltözött és ajtóhoz ért, elmúlt. Mellesleg igaza volt abba az esőbe én sem szívesen dugtam volna ki az orrom. Szóval hétfő óta megint akar oviba menni, ma annyira sietett, hogy Alvós kacsa is itthon maradt. Már félúton jártak, mikor utánuk telefonáltam. Miki lelkesen segített az erkélyről ledobni, kint is maradt motorozni, ha már egyszer kiszabadult.

Ádám tegnap este fölfedezte az új felmosót és olyan csodálkozást, örömködést rendezett fölötte, mintha ajándékot kapott volna. Szerintem ha ki tudott volna menni a lépcsőházba még ott is elújságolja, hogy Szabóéknak új fölmosójuk van. Micsoda hír! :-D

Mikivel mindig élmény beszélgetni. Ma azzal kezdte, hogy mikor apáék kimennek az ajtón én Mikit fölemelem ő "bezárja" az ajtót és kinéz a kukucskálón. Már túl voltunk a dolgon ő komolyan rám nézett:
- Anya föjemesz? - de még mindig a karomban volt.
Mikor apa hazaért, Mikivel elmentünk csavarogni, a postán kezdtünk. Nehogy elfújja a szél, rögtön induláskor begyűjtött néhány kavicsot a zsebébe majd ezeket útközben el is szórta. Lehet félt nem hozom haza. :-DDD
- Hoja megyűű?
- A postára.
- Mi ez?
- Járda.
- Mét?
- Mert az a neve.
- Mét?
- Mert járdán megyünk a postára.
- Megyü potá pet? (Postás Pat nálunk minden ami postával kapcsolatos)
- Megyünk.
Nincs messze a posta kb 5 perc Miki tempóban de ezt a beszélgetést ismételtük egész végig. Néha összekeveredett, hogy a járdának mi köze a postához.

Hazafelé bodzaszedés volt a terv.
- Megyünk szedünk bodzát.
- Jójesz! Ho han boza?
- Az erdőbe. (azt mégse mondhatom, hogy a dzsindzsásba)
- Megyűű bozá szedi?
- Megyünk.
- Ho han boza? Mikor megyűű? Ho han boza? ... - és ez ment egész úton.
Hazafelé láttunk egy kis termetű kutyát, valami bevert orrú fajtát, Miki boldogan mutogat:
- Cica! Cica! Cica! - megpróbáltam meggyőzni de nem sikerült. Itthon is cicáról mesélt apának.
Már itt járt a házunk közelébe mikor megjelent a helikopter. Először még tett egy kört, Miki megcsodálta. Aztán ahogy leszálláshoz készült és hozzánk is közelebb került, egyetlen hős mini macsóm szaporán szedte a lábát utánam és kapaszkodott a kezembe. Pedig pár perccel előbb még ragaszkodott a szabadságához.

Miki ma reggel a játékos dobozba ült be kiflit enni.

2011.05.17./3.

Ezek nem az én soraim de nagyon tetszik:

A fáradt kutya - nagyon édes történet

Egy öreg, fáradtnak látszó kutya sétált be az udvaromba. Jól táplált volt,
és a nyakörvéről is látszott, hogy van gazdája. Bejött velem a házba, és
elaludt a nappali sarkában. Egy órával később odament az ajtóhoz, én meg
kiengedtem. Másnap újra megjelent, és megint aludt egy órát a sarokban. Ez
így ment több héten át. Kíváncsiságból tűztem egy cédulát a nyakörvére:
"Az Ön kutyája minden délután a házamban szundikál".

Másnap a nyakörvre tűzve megérkezett a válasz:
"Tíz gyerekünk van, azért nem tud a kutya otthon nyugodtan aludni. Holnap én
is eljöhetek vele?"

2011.05.17./2.

Ma egyedül mentem Ádámért az oviba. Annnnyira furcsa és könnyű volt egyedül a saját tempómban menni. Oda is értem 5 perc alatt.

Itt pedig az ígért képgaléria.
Kis kertész
Az enyém ekkora
Homokozás
Ez a kukac tavaly is sláger volt.
Futóverseny
Támadáááás! Letaroljuk a mama kertjéééét! (nem tették :-))
Mini rally
Ádámusz Télorusz
Mikiszusz Télorusz (modern légiós, modern járművel közlekedik)
A nap sztárja ez a ló volt.
Ádámnak már kicsi de ez nem tartotta vissza.
Ketten is elfértek rajta.

2011.05.17.

Juj de el vagyok maradva. Lusta disznó voltam és nem volt kedvem pötyögni.
Vasárnap a fiúk elmentek messzi mamához Majával kettesben csupa csajos dolgot csináltunk. Mikor a fiúk kihúzták a lábukat a lakásból vissza feküdtünk és a szépítő alvásnak hódoltunk, én fél 12-kor ébredtem arra, hogy még mindig csönd van a gyerekszobába. Kicsit elrendeztem a lakást addigra Királylány is ebédért csengetett. Utána kipróbáltam egy receptet ami már ember emlékezet óta a füzetemben várta a megfelelő alkalmat. Nagyon finom lett, legközelebb szezámmagot is szórok a tetejére. Jó volt úgy sütni, hogy senki nem szedi el az eszközeimet. De elég egyszerű, szóval ha legközelebb segítségem akad akkor sem jövök zavarba.
A fiúk este épp fürdésre értek haza, egymás szavába vágva meséltek, tele voltak élménnyel, nagyon jól érezték magukat. (fotógaléria) EGÉSZ NAP NEM VESZEKEDTEK! Hihetetlen. Apának fájt a szíve, hogy milyen nagyon jó lenne nekik (nekünk) egy családi házban. Még kert sem kell hatalmas csak egy akkora ahova ki lehet engedni legelni a pihéseket. Szerintem nyáron csak lasszóval tudnám őket összeszedni evéshez, fennmaradó idejükben kint tombolnának. Na nem baj. Lesz nekünk családi házunk, csak még egy kicsit várni kell. De lesz, kiérdemeljük. Leányunk is lett, azt is kiérdemeltük. :-D

Mivel a vasárnapi program miatt Miki kihagyta a délutáni szundit ráadásul jobban el is fáradt mint máskor így tegnap reggel egészen 7 óráig bírt aludni. Akkor még a kispárna lenyomatával az arcán áttelepedett a hálószobába. Bedugult orral érkezett és kérte, hogy szívjam ki az orrát. Kétszer is rákérdeztem, azt hittem rosszul hallok de nem, valóban azt kérte. Előbb Maját kellett tisztába tennem, utána beígértem az orrszívást. Addig ő a hálóba fészkelte be magát. Útközben felfedezte az asztalon a kekszet, magához vett egy könyvet és amíg én Maját rendbe raktam ő rágcsált és olvasott. Mikor eljött az orrszívás ideje már nem volt ilyen bátor de túlestünk rajta.

Tegnap vendégeink voltak, a barátnőm, jött 3 és fél lányával. A gyerekek remekül szórakoztak és egy kicsit mi is tudtunk beszélgetni. Jó volt. Maja fürdése volt a legnagyobb attrakció, ez mindenkinek nagyon tetszett.
Később mikor a fiúkat letettem aludni, még nagyon duruzsoltak. Pár hete van piros pont táblázatunk, bizonyos feladatokért lehet piros pontot gyűjteni. Most a csendben elalvás volt a feladat. Ádám szokás szerint komolyan vette de még alig csuktam be magam mögött az ajtót, Miki repülni kezdett:
- Lölölölölölölö... - visszaléptem a szobába.
- Miki, neked nincs piros pont. - Ádám a takarója alá bújt. Miki az esélytelenek nyugalmával tovább repült a helikopterrel:
- Lölölölölölölö... - de jól megbüntettem, én is kapok egy piros pontot. :-(

Miki mai aranyköpései:
Reklámújságot nézeget, itt a nyár, tele van medencés képekkel. Mutogatja az egyiket:
- É bele úszóóó, brrrrrrrrr, kifolyt íz! (én bele úszom, az egy csobbanás imitációja és közben a fejét az újsághoz szorította, kifolyt a víz)

Telefonáltam, mikor letettem kérdezi:
- Ki vot?
- Az anyukám.
- Mét?
- Mert nekem is van anyukám. - teljes elképedés.

Elmentünk ügyintézni, hazafelé vettünk egy felmosót mert a régi kilehelte a lelkét. Már majdnem hazaértünk mikor kérdezi:
- Mi ez? - előtte csak tízszer beszéltük meg, hogy új felmosót kell vennünk.
- Felmosó. (még mindig)
- Mét?
- Mert a régi eltörött.
- Mét?
- Mert már régi volt, vettünk helyette újat.
- Mét? (itt már kezdtem unni)
- Hogy tudjak fölmosni.
- Mét? (CSAK)
- Mert ha koszos a padló fel kell mosni.
- Mét? (nem mindegy?)
- Hogy tiszta legyen. - itt elértük a kaput és a nyitás sokkal izgibb volt mint a kérdezősködés. Ám a lécsőházba ismét meglátta a kezemben a felmosót:
- Mi ez? (áááááááááááááááááá!)